81292. lajstromszámú szabadalom • Ujítások Mauserrendszrű hengerzávárzatokon
fekszik a (7) fúrat falához, miáltal rögzítve van. A (4) ütőszeg mellső végébe (9) fúrat van bevágva, melyen át a levegő, mely a zárt lobbantyúcska folytán hátul nem távozhat, 5 az ütőszeg megfeszítésekor kiléphet, úgyhogy a megfeszítés ellenében ható nyomólevegő nem keletkezett. Az (5) feszítő görbének (5. ábra) és a (6) elsütő nyugasznak a (4) ütőszegre való 10 áthelyezése folytán feleslegessé válik az eddigelé pl. a 98. modellnél szükséges ütőszeg csavaranya elrendezése. Nehogy lövéskor a (4) ütőszeg (5) feszítő görbéje a (2) kamra megfelelő görbéjébe vagy felületébe ütköz-15 zék, a (2) kamrában (10) vállat vagy ütközőt rendezünk el (3. ábra), melynek a (4) ütőszeg (11) tányérja már nekifekszik, amikor a két feszítő görbe egymástól még csekély távolságban van (4. ábra, jobboldal). 20 Az önmagában véve ismeretes (12) biztosíték (5. ábra) hengerén (13) dudor van elrendezve, mellyel a biztosíték az ütőszegnek megfeszített helyzetében, a biztosítószárnynak jobbra való áthelyezése folytán, a (4) 25 ütőszeg (14) nyúlványa vagy dudora mögé nyúlik, melyet bizonyos visszanyomás mellett feszítő helyzetében rögzít (5. és 6. ábra). A (13) dudornak a (14) nyúlvány alakjához hozzászabott (15) kivágása (3. ábra) lehe-30 tővé teszi az ütőszeg szabaddá tételét, amikor a biztosító szárnyat balra átfektetjük. A biztosíték (16) lapátja, biztosított závárzatnál, ismert módon, a kamra megfelelő kivágásába fogódzik (5. és 6. ábra) és ily-35 módon megakadályozza a kamragombnak visszaforgatását, míg ez az összefogódzás a biztosító szárny minden más helyzetében meg van szüntetve. A (17) védőfedél (1. ábra) a lobbantyút 40 félköralakban veszi körül és ennek mellső végén, T-alakú horonyba kapcsolódó (18) szemölccsel van rögzítve (11. ábra), mely a feltüntetett példában a (20) kihúzónak ismert módon elrendezett, forgatható gyűrűjén 45 van kiképezve. A (17) védőfedél hátsó végével a závárzatgomb (21) szárának hornyába kapcsolódik (8. és 9. ábra), mely helyen (22) nyúlványt hord (13. ábra). Ezen nyúlvány belső oldalán (23) váll van kiképezve, mely S0 az (1) lobbantyúcska (24) kiszögelésére támaszkodik (12. ábra), még pedig akkor, amikor a (17) védőfedőéi úgy van felhelyezve, hogy a lobbantyú a fegyver (25) hüvelyhídjába (15. ábra) rendeltetésszerűen bevezet-55 hető. Ebben a helyzetben, melyben a fedél forgás ellenében biztosítva van, hátsó (22) nyúlványával (12. ábra) a lobbantyúcskát helyzetében rögzíti, úgyhogy annak elforgása a lobbantyú visszahúzott, vagyis a závárzat nyitott helyzetében nem lehetséges. 60 Itt tehát nincs szükség arra a nyomócsapra, mely pl. a 98-as modellnél látható és mely tudvalevőleg csak a závárzat zárása közben váltatik ki a hüvelyhídba való ütközés folytán. A (17) védőfedél akként veszi körül a 65 lobbantyút, hogy a (25) hüvelyhídon belül vele együtt eltolódhat, mi mellett a súrlódás csökkentésére, a rajzban feltüntetett módon, kívül célszerűen hossz- és haránthornyokkal van ellátva. A védőfedél mellső végén még 70 egy (26) váll van kiképezve (10. és 13. ábra), melynek fekvése olyan, hogy a lobbantyúnak a závárzat nyitása céljából eszközölt visszahúzásakor (14. ábra) a (27) lobbantyútartóba ütközik és ezáltal a lobbantyú 75 mozgását határolja. A kamrán ismert módon elrendezett baloldali (28) elreteszelő szemölcs ezáltal egyoldalú kopás ellenében megvédetik, úgyhogy változatlanul jó elretesjelést kapunk. Emellett a (17) védőfedél ezen a 80 helyen oly közel fekszik a (28) szemölcshöz, hogy az elreteszelést megnehezítő piszok nem gyűlhet össze. A (17) védőfedőnek a (26) váll mögött fekvő (29) felülete a forgathatóan ágyazott (31) kivetőnek (30) emelő- 85 karjával működik együtt. (14. és 15. ábra.) A (31) kivető, a feltüntetett példában, a lobbantyú alatt van elrendezve és orrával egy a (2) kamra alsó oldalának mellső végén megfelelően elrendezett horonyba kapcsolódik (14. és !)u 16. ábra), ha a lobbantyú majdnem egészen vissza van húzva. Ezen időpont előtt és csukott závárzat mellett, a hengeres (2) kamra teljes felülete a kivetőt orrával lefelé szorítva tartja, úgy hogy (30) karja fent kinyúlik 91 (15. ábra) és a (26) váll, illetve a (29) felület pályájában fekszik. Közvetlenül a lobbantyú végmozgásának elérése előtt, a (26) vállhoz csatlakozó (29) felület a (31) kivető (30) emelőkarjába ütközik, melyet orrával, kény- 100 szermozgásulag, a kamra mellső hornyába beszorít (14. ábra), úgyhogy a töltényhüvely kivettetik. A kivető kifogástalan működéséhez tehát rúgót többé nem igényel. A (31) kivető úgy van ágyazva és mellső 105 vége úgy van kiképezve, hogy csukott závárzatnál a (32) tölténytártartó felső rézsűjére támaszkodik (15. ábra), mely tártartó, ismert módon, a társzekrényben fogathatóan van ágyazva és a betolt tárat falának egy nyuga- 11(1 szába való bekapcsolódás által rögzíti (15. ábra). Ilymódon a tártartó mindaddig elrekesztve marad, míg a lobbantyút annyira visszahúztuk, hogy a (31) kivető mellső orra a kamra mellső hornyába nem kapcsolódik 115 (14. és 16. ábra), tehát közel a lobbantyú teljes visszahúzásának befejezése előtt. A (32) tártartó azután a szokásos módon kézzel ki-