81292. lajstromszámú szabadalom • Ujítások Mauserrendszrű hengerzávárzatokon

fekszik a (7) fúrat falához, miáltal rögzítve van. A (4) ütőszeg mellső végébe (9) fúrat van bevágva, melyen át a levegő, mely a zárt lobbantyúcska folytán hátul nem távozhat, 5 az ütőszeg megfeszítésekor kiléphet, úgyhogy a megfeszítés ellenében ható nyomólevegő nem keletkezett. Az (5) feszítő görbének (5. ábra) és a (6) elsütő nyugasznak a (4) ütőszegre való 10 áthelyezése folytán feleslegessé válik az ed­digelé pl. a 98. modellnél szükséges ütőszeg csavaranya elrendezése. Nehogy lövéskor a (4) ütőszeg (5) feszítő görbéje a (2) kamra megfelelő görbéjébe vagy felületébe ütköz-15 zék, a (2) kamrában (10) vállat vagy üt­közőt rendezünk el (3. ábra), melynek a (4) ütőszeg (11) tányérja már nekifekszik, ami­kor a két feszítő görbe egymástól még cse­kély távolságban van (4. ábra, jobboldal). 20 Az önmagában véve ismeretes (12) bizto­síték (5. ábra) hengerén (13) dudor van el­rendezve, mellyel a biztosíték az ütőszegnek megfeszített helyzetében, a biztosítószárny­nak jobbra való áthelyezése folytán, a (4) 25 ütőszeg (14) nyúlványa vagy dudora mögé nyúlik, melyet bizonyos visszanyomás mel­lett feszítő helyzetében rögzít (5. és 6. ábra). A (13) dudornak a (14) nyúlvány alakjához hozzászabott (15) kivágása (3. ábra) lehe-30 tővé teszi az ütőszeg szabaddá tételét, ami­kor a biztosító szárnyat balra átfektetjük. A biztosíték (16) lapátja, biztosított závár­zatnál, ismert módon, a kamra megfelelő ki­vágásába fogódzik (5. és 6. ábra) és ily-35 módon megakadályozza a kamragombnak visszaforgatását, míg ez az összefogódzás a biztosító szárny minden más helyzetében meg van szüntetve. A (17) védőfedél (1. ábra) a lobbantyút 40 félköralakban veszi körül és ennek mellső végén, T-alakú horonyba kapcsolódó (18) szemölccsel van rögzítve (11. ábra), mely a feltüntetett példában a (20) kihúzónak is­mert módon elrendezett, forgatható gyűrűjén 45 van kiképezve. A (17) védőfedél hátsó végé­vel a závárzatgomb (21) szárának hornyába kapcsolódik (8. és 9. ábra), mely helyen (22) nyúlványt hord (13. ábra). Ezen nyúlvány belső oldalán (23) váll van kiképezve, mely S0 az (1) lobbantyúcska (24) kiszögelésére tá­maszkodik (12. ábra), még pedig akkor, ami­kor a (17) védőfedőéi úgy van felhelyezve, hogy a lobbantyú a fegyver (25) hüvelyhíd­jába (15. ábra) rendeltetésszerűen bevezet-55 hető. Ebben a helyzetben, melyben a fedél forgás ellenében biztosítva van, hátsó (22) nyúlványával (12. ábra) a lobbantyúcskát helyzetében rögzíti, úgyhogy annak elfor­gása a lobbantyú visszahúzott, vagyis a zá­várzat nyitott helyzetében nem lehetséges. 60 Itt tehát nincs szükség arra a nyomócsapra, mely pl. a 98-as modellnél látható és mely tudvalevőleg csak a závárzat zárása közben váltatik ki a hüvelyhídba való ütközés foly­tán. A (17) védőfedél akként veszi körül a 65 lobbantyút, hogy a (25) hüvelyhídon belül vele együtt eltolódhat, mi mellett a súrlódás csökkentésére, a rajzban feltüntetett módon, kívül célszerűen hossz- és haránthornyokkal van ellátva. A védőfedél mellső végén még 70 egy (26) váll van kiképezve (10. és 13. ábra), melynek fekvése olyan, hogy a lob­bantyúnak a závárzat nyitása céljából eszkö­zölt visszahúzásakor (14. ábra) a (27) lob­bantyútartóba ütközik és ezáltal a lobbantyú 75 mozgását határolja. A kamrán ismert módon elrendezett baloldali (28) elreteszelő szemölcs ezáltal egyoldalú kopás ellenében megvéde­tik, úgyhogy változatlanul jó elretesjelést kapunk. Emellett a (17) védőfedél ezen a 80 helyen oly közel fekszik a (28) szemölcshöz, hogy az elreteszelést megnehezítő piszok nem gyűlhet össze. A (17) védőfedőnek a (26) váll mögött fekvő (29) felülete a forgat­hatóan ágyazott (31) kivetőnek (30) emelő- 85 karjával működik együtt. (14. és 15. ábra.) A (31) kivető, a feltüntetett példában, a lobban­tyú alatt van elrendezve és orrával egy a (2) kamra alsó oldalának mellső végén megfele­lően elrendezett horonyba kapcsolódik (14. és !)u 16. ábra), ha a lobbantyú majdnem egészen vissza van húzva. Ezen időpont előtt és csu­kott závárzat mellett, a hengeres (2) kamra teljes felülete a kivetőt orrával lefelé szorítva tartja, úgy hogy (30) karja fent kinyúlik 91 (15. ábra) és a (26) váll, illetve a (29) felület pályájában fekszik. Közvetlenül a lobbantyú végmozgásának elérése előtt, a (26) vállhoz csatlakozó (29) felület a (31) kivető (30) emelőkarjába ütközik, melyet orrával, kény- 100 szermozgásulag, a kamra mellső hornyába be­szorít (14. ábra), úgyhogy a töltényhüvely kivettetik. A kivető kifogástalan működésé­hez tehát rúgót többé nem igényel. A (31) kivető úgy van ágyazva és mellső 105 vége úgy van kiképezve, hogy csukott závár­zatnál a (32) tölténytártartó felső rézsűjére támaszkodik (15. ábra), mely tártartó, ismert módon, a társzekrényben fogathatóan van ágyazva és a betolt tárat falának egy nyuga- 11(1 szába való bekapcsolódás által rögzíti (15. ábra). Ilymódon a tártartó mindaddig elre­kesztve marad, míg a lobbantyút annyira visszahúztuk, hogy a (31) kivető mellső orra a kamra mellső hornyába nem kapcsolódik 115 (14. és 16. ábra), tehát közel a lobbantyú tel­jes visszahúzásának befejezése előtt. A (32) tártartó azután a szokásos módon kézzel ki-

Next

/
Thumbnails
Contents