81222. lajstromszámú szabadalom • Gépeke

— 2 — volodó rések között olyan nagy köz marad, hogy a kötél kifér. A pofák egymással szemben lévő vége alatt a korongban sugárirányú (5) hengeres fúrat van kiképezve, amplyben 6 elrendezett (6) spirálrugó ezeket a korong kerületének a kötéltől szabadon hagyott részéi; kifelé nyomva tartja, azaz a pofapár kívülről nyitott, úgyhogy a nyíláson át a kötél beférhet. Amint a kötél a korong kerü-10 letére felfekszik, illetőleg a pofák közé behatol, ezeket megfelelően kiképezett profiljuknál fogva a (6) rugó hatása ellenében befelé nyomja, amikor ,is a két pofa a kötelet oly szorosan fogja közre, hogy megfelelő 15 számú pofapár alkalmazásánál a korongnak a kötéltől körülvett fél kerületén a kötélnek a koronggal való húzása biztosítva van úgy, hogy a kötél a korongon nem csúszik. A vontatókötélnek az ekén való megerő-20 sítésére, illetőleg annak kellőképpen való megfeszítésére a következő berendezés szolgál. Az ekén egy vízszintes tengely körül forogható (7) kötéldob van elrendezve, amelyhez a vontatókötél egyik végét erősít-25 jük. A kötélnek másik végét a (7) dob alatt elhelyezett függőleges tengely körül forogható (8) kötélkorongon erősítjük meg. A (8) korong tengelyén a korong fölött egy kicsi, kevés fogszámú (9) fogaskerék van ékelve, 30 amely egy vezetékben elcsúszható (10) fogasrúddal kapcsolódik. E fogasrúd (a 2. ábrán jobboldali) végén megerősített vízszintes csap körül foroghatóan egy (II) kötélvezető csiga van elrendezve. A (7) dobról jövő 35 kötélszárat, az ekekereten ágyazott vízszintes tengely körül forogható másik (12) csigán át vezetjük a (11) csigán keresztül a horgonykocsi kötélkorongjához, innét az erőgéphez és ennek kötélkorongján át a (8) kis 40 koronghoz. A munka megkezdése előtt, amikor az eke az erőgéphez közel foglal helyet, a vontatókötelet a fent leírt módon az erőgépen, ekén és horgonykocsin elhelyezzük. Abban az eset-45 ben, ha a szántási távolság kisebb, mint amekkorára a rendelkezésre álló kötélmenynyiségű alkalmas, a fölös mennyiségű kötelet a (7) dobra csévéljük és pedig akár gépi, akár kézi erővel. A gépi erővei való felcsé-50 véléshez a (7) dob tengelyének meghosszabbításán alkalmas szíjtárcsa van ékelve, amely az erőgép megfelelő hajtókerekével szíjáttétellel kapcsolható. A kézi erővel való felcsévélés pedig akármilyen ismert áttételi szerv, 55 pl- csavar és csavarkerék alkalmazásával történhetik. A kötélfölöslegnek a (7) dobra való felcsévélése után a dobot alkalmas módon rögzítjük, hogy el ne foroghasson. Az erőgép megindításánál, amikor az ekét a géptől a horgonykocsi felé akarjuk von- 60 tatni, a vontatókötél egész hosszában, de különösen az erőgép és az eke között lévő szakaszán megnyúlik úgy, hogy az eke meg nem indulhat. Ekkor lép működésbe a kötélfeszítőszerkezet. A meghúzott kötél (KI) 65 szára (11) csigával magával viszi a (10) fogasrudat, ez viszont a vele kapcsolódó (9) fogaskerekeket és ezzel közös tengelyre ékelt (8) kötélkorongot forgatja el, aminek következtében a (K2) kötélszár, amely végével e 70 kötélkoronghoz van erősítve, egy darabján erre a korongra csévélődik fel és a kötél kellőképpen megfeszül, mire az eke a horgonykocsi felé megindul. A horgonykocsi kivitelét a 7. és 8. ábra 75 szemlélteti. A (13) keret két oldalán a kerethez erősített csapágyakban egy-egy fogazott (14) kerék tengelye nyer ágyazást. A (14) kerekek fogazása olyan, hogy az alkalmas módon csuklós tagokkal összekötött (16) 80 U-vasakból álló és a keretet hosszirányában körülfogó végnélküli lánc egyes U-vas szemei azokba belekapaszkodhatnak úgy, hogy ha a kerekeket forgatjuk, a horgonykocsi előre halad. A horgonykocsinak a megkívánt min- 85 denkori előre haladását önműködőlég a következő szerkezet révén eszközöljük. A kocsikeret közepén ágyazott függőleges tengelyre, amelyen a kötélvezető (16) korong ül, egy körhagyót ékelünk. A körhagyó hüvelyéhez 90 egyik oldalon csuklósan egy hajtórúd csatlakozik. E hajtórúd másik végébe a (14) kerék tengelye körül elforogható forgattyú csapja illik. A forgattyún egy kilincs van elrendezve, amely a (14) kerék mellé, a ke- 95 rék tengelyére ékelt kilincskerék fogába akad és a (16) kötélkorong minden egyes körülforgása alkalmával azt egy foggal elfordítja, amivel természetesen a (14) kerék is elfordul, magával viszi az U-vasakból álló vég- 100 nélküli láncot és így a kocsi a talajon előre mozdul. Hogy a horgonykocsi mozgásának az eke által szántott barázdasor szélességének megfelelően határt szabjunk, gondoskodnunk kell a kilincsműnek a kocsi által meg- 105 tett bizonyos nagyságú út után való kiiktatásáról. Erre a célra a horgonykocsi kilincsművel felszerelt kereke elé függőleges vezetékben fel- és lecsúszhatóan ágyazott csapra helyezett (17) kereket alkalmazunk, amelyek 110 a kilincs felé eső oldalából egy (18) csap áll ki. E csap a kerék közepétől olyan távolságban van, hogy a (17) keréknek megfelelő elfordulása után a kilincsmű kilincsét felemeli, mire a kocsi megáll. A (17) kerék át~ 115 mérőjét oly nagyra választjuk, hogy egyszeri körülfordulásával megtett útja a horgonykocsinak szakaszonkint megkívánt előre-