81217. lajstromszámú szabadalom • Sínfészek kontaktus
_ 2 — Az üreges (s) sínsaruban (1. ábra) a kétkarú (h) emelő forgathatóan van ágyazva. A (h) emelőnek balkarját vagy az emelő önsúlya, vagy pedig rugó szo-5 rítja fölfelé, úgyhogy a sínsaru fedőjének alsó oldalához fekszik. Ha a sínt pl. valamely jármű terheli, akkor a nagyobb terhelés tartama alatt a sínsaru csekély mértékben összenyomódik, mi mellett a 10 (h) emelő az óramiítató járásával ellenkező irányban elforog. A (h) emelő jobboldali vége mármost kontaktusberendezéseket működtethet, melyek szükség szerint csupán terheletlen, vagy csupán meg-15 terhelt sín mellett idéznek elő kontaktuszárást, vagy pedig mindkét esetben. A sín tehermentesítése után azután, az anyag természetes rugózása folytán, vagy esetleg megfelelően beépített rugók 20 befolyása alatt ismét visszaáll az eredeti állapot. A 2. és 3. ábrák oly foganatosítási alakot szemléltetnek keresztmetszetben és alaprajzban, melynél az (s) sínsaru min-25 den oldalról zárt (o) ürös térrel van ellátva, melybe egyrészt az (r) cső és másrészt az (m) szabályozó csavar furata betorkol. Az (r) cső felső végét a szigetelő anyagból készült (p) dugó szorosan 30 elzárja. A dugót az elektromos (1) vezeték töri át, melynek vége a csőbe nyúlik. Az (o) üreg és az (r) cső közvetlenül az (1) vezeték alsó vége alá terjedő elektromosan vezető folyadékkal vannak m;eg-35 töltve. A sín terheletlen állapotában tehát nem 'áll fönn érintkezés, illetve elektromos összeköttetés a folyadék és az (1) vezeték vége között. A sínnek jármű útján történő terhelésekor azonban az (s) 40 sínsaru csekély mértékben összenyomódik, úgyhogy a folyadék szintje az (r) csőben felszáll és elektromos vezetői kapcsolat létesül az (1) vezeték és a visszvezetékhez kapcsolt (s) sínsaru között. 45 Mihelyt azonban a folyadék eközben a dugóba ütközött, a föllépő feszültségemelkedés folytán, esetleg a mechanikai terhelés egy részét át is veheti. Ilymódon a sínsaru fedőjének túlságos hajlítási 50 igénybevételét elkerüljük. A sín tehermentesítése után ezen esetben is, a sínsaru anyagának természetes rugózása folytán, vagy esetleg megfelelően beépített rugók befolyása alatt, ismét vissza-55 áll az eredeti állapot és ennek következtében a kontaktus újból megszakad. Az (r) csőben foglalt folyadékoszlop magasságának könnyű beállítását és esetleg utólag beszabályozását az (m) csavar teszi lehetővé, mely befelé moz- 60 gásánál a folyadékot maga előtt hajtja, úgyhogy az (r) cső vízoszlopa emelkedik, míg a csavar kifelé mozgatásánál a folyadék utánaáramlik, úgyhogy annak szintje az (r) csőben sülyed. 65 Az ismertetett berendezések által elérni szándékolt kontaktuszárást a 4. ábra szerint azáltal is elérhetjük, hogy vagy a sín és a sínsaru, vagy pedig a sínsaru és a talpfa közé (b) betéteket helyezünk, 70 melyeknek anyaga oly tulajdonságú, hogy elektromos ellenállása az anyag különböző mechanikai terhelései mellett változik (szénkészítmények vagy effélék). Ha ezeket a betéteket már most az 75 elektromos vezetékbe kapcsoljuk, akkor aszerint, amint az anyag elektromos ellenállása a nyomási terhelés növekedése folytán növekszik vagy csökken, gyengébb vagy erősebb áram lép fel, mihelyt 80 a sín, jármű által terhelve, nagyobb talpnyomást visz át aa említett betétekre. A több kontaktusberendezés együttműködését szemléltető, (5) ábrából kitűnik, hogy a kontaktusberendezések az egymás 85 Után következő talpfák egész sorozatára vannak felszerelve, mely kontaktusok, pl. párhuzamosan vannak egymással kapcsolva. Mihelyt az (RÍ) kerék, a nyíl irányában való haladásakor, az (1) talpfát 90 megterheli, a hozzátartozó kontaktusberendezésben kontaktuszárást létesít. A kerék az (1) talpfa elhagyása után fokozatosan a (2) talpfát is megterheli és mihelyt az (1) és (2) talpfák közötti tá- ÍÍ5 volság közepét elérte, a két talpfa egyenlően van megterhelve és a kontaktusok úgy lehetnek beszabályozva, hogy ebben azi időpontban az (1) kontaktus még és a (2) kontaktus már zárva van. Ilymódon 100 a terhelés fokozatosan vitetik át az egyik talpfáról a másikra, miközben mindig legalább is egy kontaktusberendezés hatása érvényesül. Ha már most a kontaktussal ellátott első sínalátámasztásnak az utol- 105 sótól való távolsága nagyobb a vonatban előforduló legnagyobb tengelytávolságnál, akkor az (R2) kerék fogja az (1) kontaktust működtetni, még mielőtt az (Rl) kerék az (5) kontaktust elhagyta 110 volna, úgyhogy a kontaktuszárás folytonos mindaddig, míg az egész vonat a kontaktusberendezésekkel felszerelt pályaszakaszt el nem hagyta. Természetes, hogy ilymódon elektro- 115 mos függőségeket szükség szerint, rövidebb vagy hosszabb pályaszakaszokról vezethetünk le és meg van adva annak a
