81211. lajstromszámú szabadalom • Töltő iron

I Megjelent 1935. évi május hó í-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81211. SZAM. - lX/a/b. OSZTÁLY. Töltőirón. Druseldt Pál mérnök, Godesbergben. A bejelentés napja: 1921. évi november hó 9-ike. Jelen találmány tárgya oly töltőirón, melynél a ceruzabetét a külső tartó torkolatában minden szorulástól mentesen, továbbá káros belső fékezés, káros oldalsó 5 kopás, írásközben káros, önmagától való elfordulás és tartószorítására való káros emeltyűhatás nélkül végső elhasználásig belső súrlódás nélkül tartójából ki és abba benyomható. Mint ismeretes, a ceruzabe-10 tétet az eddigi töltőirőnoknál egy a betétet körülfogó tartóban kellett káros fékezőhatás ellenében előre és hátratolni. Mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy példaképpen felvett foganatosítási 15 alakja van feltüntetve és pedig az 1. ábra nézet és részben metszet, a 2—8. ábra részletrajzok. Az (1) ceruzabetét egy becsavarható vagy fékező dörzshatás alatt eltolható (2, 20 4) ihüvelypárban van kettősen ágyazva, egyrészt játéktérrel, szorítás nélkül a (2) tartóhüvely torkolatában, másrészt szorítással a (3) betéttartóban. A ceruzabetétet a (6) nyomórészre gyakorolt nyomás vagy 25 egy a (4) tartóban határoltan eltolható és a (3) betéttartót magával vivő (5) támasztórúd eltolása útján az íráshoz szükséges (L) szabad hosszban súrlódás nélkül kifelé toljuk. 30 Az eltolt részek ugyanígy vissza csúsznak, faa az (L) darabot pl. arra gyakorolt nyomás útján visszatoljuk. Az (L) darab visszatolásakor a (2) hüvelytartó és a (3) betéttartó is, ha az (5) 35 támasztórúdon eltolható, az (1) ceruzabetét elkopott darabjának megfelelő darabbal befelé csúszik vagy a (2) hüvelyt ugyanolyan nagyságú darabbal visszacsavarjuk, úgyhogy az (1) ceruzabetét majdnem végső elhasználásáig az íráshoz szük- 40 séges (L) hosszra a tartóból ki vagy abba benyomható, mimellett az (la) betétmaradék (5. ábra) önműködően kidobatik, [ha az (5) támasztórúd eltolásakor a rajta eltolható (3) betéttartó a (2) tartóhüvely 45 végébe ütközik, vagy ha a (3) betéttartót az (5) támasztórúdon kézzel eltoljuk, elcsavarjuk vagy más úton-módon visszafelé mozgatjuk. Az (5) támasztórúdnak a (4) tartóhü- 50 velyen belül való önmagában ismeretes eltolása előnyösen fékező súrlódással vagy az 1. ábra szerint ugrásszerűen, egy-egy a hüvelyfalon elrendezett (7, 7a) nyílással ellátott két (8, 8a) ütközőfelület kö- 55 zött elhelyezett ütközőorr segélyével történik, vagy a 2. és 3. ábra szerint a támasztórúd rugalmasan szorul egy (10) betéthez vagy (11) görgőhöz vagy a 4. ábra szerint két rugalmasan kiképezett 60 és becsappanó kivágásokkal ellátott (12, 12a) villaágak közt mozog. Az (5) tárruasztórúddal mindenkor eltolható (3) betéttartó az (5) támasztórúdon az 1. ábra szerint fékező súrlódás 65 alatt eltolhatóan és lehúzhatóan, a 2. ábra szerint korlátolt mértékben, fékezősurlódás alatt eltolhatóan, de1

le nem húzhatóan, a 6. ábra szerint el nem tolhatóan, magából a támasztórúdból kiképezve, a 7. 70 ábra szerint el nem tolhatóan megerősítve és a 8. ábra szerint a hullámosalakú (5) támasztórúd körül eltolhatóan, a (2) tartóhüvellyel lehúzhatóan és abban előrehátra mozgathatóan lehet lazán bebur- 75 kolva vagy másféleképpen elrendezve., A (6) nyomórész az (5) támasztórúd végéről lecsavarható vagy arról letolható