81205. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerszámok és egyéb tárgyak előállítására alkalmas igen kemény és törésnek ellenálló fémötvözetek előállítására

I Megjelent 1935. évi május hó í-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81205. SZAM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás szerszámok és egyéb tárgyak előállítására alkalmas, igen kemény és törésnek ellenálló fémötvözetek előállítására. Lohmann-Metall G. m. b. H. cég Berlinben. A bejelentés napja: 1921. évi március hó 30-ika. Elsőbbsége: 1918. évi december hó 7-ike. A találmányt eljárás képezi oly fémötvözetek előállítására, melyek keménysége a gyémánt keménységét megközelíti, illetve felül is múlja. Emellett ezen ötvözetek nem ride-5 gek. A ridegség hátrány, mert a letöredezés és törés ellen csekély ellenállóképességgel jár. Az eljárással kapott termék különösen vágó- és megmunkálószerszámok előállítására alkalmas, de más célokra, pl. csapágycsészék 10 gyártására stb. is használható. Az eddig előállított szilárd szerszámoknál a keménység mindig a széntartalommal bizonyos viszonyban áll. Acélt edzéssel kell keményíteni, ami a Struktúra változásával jár. 15 Ennek pedig a nyujthatóság csökkenése a következménye, úgyhogy kovácsolással, hengerléssel, kalapálással vagy sajtolással való megmunkálás csak igen korlátolt mértékben, vagy egyáltalában nem lehetséges. 20 Ismeretesek továbbá fémötvözetekből (pl. sziliciumkarbidból, wolframkarbidból) álló szerszámok, melyeknél a keménység oka kizárólag a széntartalomban rejlik. Ezen anyagoknál edzés útján való külön keményítésre 25 nincs szükség, de az anyagoknak megmunkálhatóság tekintetében szintén a fentemlített hátrányaik vannak. A találmányt képező eljárással olyan igen kemény szerszámokat vagy egyéb tárgyakat 30 állíthatunk elő, melyek kovácsolással, hengerléssel, sajtolással vagy kalapálással minden további nélkül megmunkálhatok és melyeknek keménységi tulajdonságait ezen megmunkálási folyamat még javítja. 35 Az új terméknek eszerint az ismert eljárásokkal előállított termékekkel szemben igen jelentékeny előnyei vannak. Az eljárás abban áll, hogy valamely fémet, pl. vasat, wolframot, titánt, krómot, nikkelt, molibdént borral és szilíciummal ömlesztő- 40 vagy oldófolyamatban úgy egyesítünk, hogy az ötvözet széntől és oxigéntől mentes marad, mire a kapott anyagnak igen nagy keménységét nyújtással (hengerlés, kalapálás, sajtolás) még fokozhatjuk. 45 Nagy sziliciumtartalmú vasötvözetek, pl. saválló edények előállítására már ismeretesek, hasonlóképpen ismeretesek vasnak borral való ötvözetei is. A találmányt tehát ezzel szemben szilíciumnak és bornak az em- 50 lített fémekhez való egyidejű hozzáadása képezi. Az eljárás pl. kétféle módon foganatosítható, ahol is az alapfeltétel az, hogy szilíciumot tökéletesen oxigénmentes fémekkel 55 kell összehozni, minthogy különben a szilíciumnak oxidálódása következik be. Az eljárásnak első foganatosítási alakja abban áll, hogy a három fémet nagy hőmérsékleteknek ellenálló széntégelyben megöm- 60 lesztjük. Emellett a fémek szenet vesznek fel, melyet ismert oxidáló-, illetve temperáló folyamatokkal ismét eltávolítunk. Így pl. a kész testet fémoxidba ágyazhatjuk és így hevíthetjük. G5 Emellett úgy járunk el, hogy a széntégelyt a legnehezebben olvadó fémmel béleljük, ami által a lehető legcsekélyebb szénfelvételt érjük el. Az eljárásnak második foganatosítási alak- 70 jánál abból indulunk ki, hogy nehezebben ömleszthető fémek könnyebben ömleszthető fémekben feloldódnak. Ezen foganatosítási módnál először a harmadik fémet (vas, wolfram, króm stb.) megömlesztjük és ez- 75 után a bőrt és szilíciumot hozzáadjuk, mire az egyesülés végbemegy. Az ömlesztési folya-