81086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rézsulfatnak nyerésére hulladékokból, amelyek fémrezet, akár mint ilyet, akár akár ötvözetek alakjában tartalmaznak

Megjelent 1935. évi június hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81086. SZÁM. - [V/h/l. OSZTÁLY. „Eljárás rézszulfátnak nyerésére hulladékokból és maradékokból, amelyek fémrezet, akár mint ilyet akár ötvözetek alakjában, tartalmaznak/' Dr. Hiller Siegfried, vegyész Bécsben. A bejelentés napja: 1921. évi május hó 28-ika. Ausztriai elsőbbsége: 1920. évi augusztus hó 24-ike. A jelen eljárás rézszulfátnak nyerését célozza oly hulladékokból és maradékokból, amelyek fémrezet tartalmaznak, akár mint ilyet, akár ötvözetek alakjában más 5 fémek mellett, mint pl. ólom, antimon, ón, horgany, akár ilyen fémek ötvözete mellett, a kísérő fémeknek egyidejű elválasztásával oxidok és gyakorlatilag oldhatatlan szulfát- vagy klórvegyületek alakjá-10 ban. A jelzett fajtájú hulladékok a legutóbbi időkig a rézszulfát kinyerésének céljára nem jöttek tekintetbe, mert ezekből a rezet kénsavval csak csekély tört részében 15 lehetett kilúgozni, úgyhogy az ilyen hulladékokból — már amennyiben réztartalmuk eféle feldolgozására érdemes volt — előzetesen kohászati úton kellett a rezet fémrézzé átalakítani s csak ezután állítot-20 tak belőle rézszulfátot elő; csekélyebb réztartalom esetén ilyen maradékok csak ötvözetekhez való adalékokként voltak felhasználhatók. Az 1918. évben javasolták, hogy rézvakarékokat és réztartalmú hulla-25 dékokat klórozó pörkölés útján, amint az kénes érceknél már előbb szokásban volt, rézklorür és rézklorid keverékévé kell átalakítani, amely hígított kénsavval kilúgozható. A konyhasóból szükséges meny-30 nyiséget azonban a kiindulási anyagnak legalább 15 százalékára számították, úgyhogy az eljárás gazdaságossága kérdésessé vált. A jelen találmány értelmében eféle hulladékokat, mint réz-ón-tartalmú 35 forgácsot, vagy maradékokat, mint elektrolízisnél előálló iszapot, konverter-folyamatokból eredő port, ónos vagy kompozíciós tengelyeket, lényegében csekélyebb mennyiségű kloridok jelenlétében pörkölünk, ami azáltal válik lehetővé, hogy a 40 hulladékokat pörkölés előtt a kloriddal együtt finoman aprítjuk. Ezen egyszerű rendszabály eredményekép az eljárás oly anyagok esetében, amelyek 25 százalék fémrezet tartalmaznak, pl. már 5 százalék 45 konyhasóval bőségesen kivihető, sőt még 85—90 százalék réztartalom esetén is a konyhasószükséglet maximálisan csak 10 százalék. A réz kloriddá és oxikloriddá alakul, a többi fémek viszont csaknem 50 mindannyian oldhatatlan alakban maradnak vissza és a kilúgozott maradékok megfelelő feldolgozása révén hasznosíthatók. A lúgokból s a mosóvizekből a rézszulfátot a szokott módon kristályosítás- 55 sal nyerjük meg, míg a cink- és nátriumszulfát magas rézkoncentráció mellett az anyalúgban marad. Az anyalúgokból, amelyekben a cink-, nátrium- vagy egyéb oldható szulfátok felszaporodnak (vagy 00 csekélyebb réztartalom esetén az eredeti oldatokból, amelyeknek töménysége oldószerként való ismételt felhasználásuk folytán megnövekszik), a szulfátokat frakcionált kristályosítás révén elkülö- 65 nítve nyerjük meg. A réz a lúgokból önként értődőleg vassal való kicsapás útján cementréz alakjában is kiválasztható. Az eljárás egy célszerű kiviteli módja értelmében ón jelenléte esetében csekély mennyiségű, mintegy 2 százalék meszet, kovasavat, agyagföldet vagy ezeknek sóit adagoljuk a pörkölendő tömeghez, amikor is a pörkölés, ellentétben a kénes ércek klórozó pörkölésével, teljesen ónveszteség 75 nélkül folyik le. Kiviteli példa: 1000 kg fúró-, vagy köszörűforgácsot, mely 83.5 százalék réz mel-