81052. lajstromszámú szabadalom • Berendezés töltényeknek ismétlő vagy önműködő lőfegyverek töltényűrébe való vezetésére

— 2 — hátsó végéhez ütközik s a töltényt a töltényűrbe tolja. Az (1) csatornában lévő tölténysor mozgásának szabályzására az 5. ábrán távlati 5 képben feltüntetett (10) emelőkar vagy újj van elrendezve. A töltények megakasztására ezen ujj (11) kiugrásra szolgál, mely a (3) vezeték mögött kissé az (1) csatornába nyúl (6. ábra). 10 A (10) ujj (12) csapja a závárzatoknak ,egy furatába van ágyazva, (13) vége pedig úgy van kiképezve, hogy a zárolónak külön e célra alkalmazott részeivel működik együtt. A 7. ábra a (10) ujj (13) végét a zároló 1B (14) és (15) ütközői között elfoglalt helyzetében mutatja. Ezen ábrán az ujj a závárzatokból kivett helyzetében van gondolva s abban a helyzetben van a zárolón elrendezve, amelyet az összeállított fegyverben a zároló-20 hoz képest elfoglal, úgy, hogyha feltételezzük, hogy a (12) csap helytálló és a zároló először hátrafelé, azután pedig előre csúszik, akkor a szóbanforgó részek mőködését könynyen megérthetjük. A (11) kiugrás nem nyúl 25 be olyan mélyen az (1) csatornába, hogy a lövedéket vagy a hüvely köpenyét érintse, hanem csak addig, hogy a hüvely hátsó karimájába kapaszkodjék. A (3) töltényvezeték üregének elülső vége 30 közelében a töltény számára egy (16) alátámasztás van elrendezve, mely a 6. ábra gzerint egy (17) rúgónak meggörbített s a (3) vezeték falának furatán áttolt végéből állhat. A (17) rúgó másik (18) vége a závár-35 zattokhoz van erősítve s az ugyanehhez erősített (19) pecek a rúgót megfeszítve tartja. Ha a töltényvezeték, mint a feltüntetett példánál, külön testet alkot, akkor a vezeték falán átnyúló (16) rúgóvég a töltény alá-40 támasztásán kívül arra is szolgál, hogy a (3) vezetéket helyén tartsa, midőn a fegyvercső le van véve. A (16) támasz a töltényt a vezeték üregében tartja, mi alatt a zároló hátra van lökve és amíg ismét vissza nem 45 tér elülső helyzetébe, melyben a cső hátsó végéhez ütközik. Ha egy töltény elsütésre kész helyzetben (1. ábra) és a zároló zárt helyzetben van, akkor a (3) vezetékben már egy másik töltény foglal helyet, melynek 50 csúcsát a (7) fal, hüvelyét pedig a két (6) horony fogja meg s amellett alsó oldala a zároló felső lapjára fekszik, úgyhogy nem mozdulhat el. Ezen töltény mögött az (1) csatornában egy másik töltény nyugszik, 55 melynek lövedéke az előtte levő töltény hüvelyének hátlapjához támaszkodik, mivel a tölténytár rúgója az egész tölténysort előretolni törekszik. Lökés alkalmával, midőn a (8) zároló kis távolságra hátralöketik, ennek (14) ütközője 60 a (10) ujj (13) végét úgy mozdítja el, hogy az ujj (11) kiugrása az (1) csatornába nyomul a (3) vezetékben levő töltény mögött és valamivel a következő töltény karimája előtt (a karima és kiugrás közötti távolság kb. 65 3—4 mm). A (11) kiugrás a zároló hátrafelé való löketének egész hossza, valamint visszatérése alatt is az (1) csatornába nyúló helyzetében marad mindaddig, míg a zároló majdnem eléri elülső helyzetét. 70 Mihelyt a zároló mellső vége a hátralökés alkalmával a (3) vezetékben levő töltény hátsó végén túlhaladt, a tölténytár rúgója az egész tölténysort előre tolja, míg a második töltény hüvelyének karimája a (11) ki- 75 ugráshoz nem ütközik. Ennek folytán ez a töltény a mögötte levő összes töltényekkel együtt megakad és a (11) kiugrás által mozdulatlanul tartatik. Ezen második töltény lövedékének csúcsa ekkor a (3) vezeték 80 üregének hátsó végébe nyúl (2. ábra). Az előtte levő (első) töltény a tölténysor előre mozdulása folytán a (3) vezetékben előre és lefelé haladt mindaddig, míg a (16) támasz által meg nem akasztatott. A töltény 85 ekkor már annyit süllyedt, hogy ebben a helyzetében a hüvely hátsó lapja a zároló pályájába nyúl. A (16) támasz addig tartja a töltényt ebben a helyzetben, míg a zároló homloklapja a hüvely hátlapjához nem üt- 90 kőzik. Az előre mozgó zároló a töltényt maga előtt tolja, miközban a töltény a vezetékben önmagával párhuzamosan lefelé süllyed s a rugalmas (16) támaszt félrenyomja. A lövedék azután a töltényűrbe lép s végül a zároló 95 egészen betolja a lövedéket a csőbe, amikor is a fegyver lövésre készen áll. Kevéssel a zároló teljes elzárása előtt annak (15) ütközője a (10) megakasztó ujj (13) szabad végéhez ütközik és a (11) ki- ^qq ugrást az (1) töltény csatornából visszahúzza, minek következtében a sorban legeiül levő töltény felszabadul és a tölténytár rúgója az egész sort előre tolja, míg a legelső töltény lövedékének csúcsa a (3) vezeték (7) ios lejtős falához nem érkezik. A hüvelykilökő szerkezet tetszőleges kivitelű lehet. A feltüntetett példánál a (3) vezeték oldalain, a (6) hornyok mögött egyegy (20) orr van kiképezve (2., 3. és 6. ábraO, amely orrok lefelé irányulnak és a töltényhüvelynek a hátralökés alkalmával leírt pályájába nyúlnak. A zároló homloklapjának egy hornyába a (21) töltény vonó van helyezve, mely egy rúgó által felfelé nyomatik és 115 úgy van elrendezve, hogy a hüvely karimájá-