81015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és mótoroskőfejtőgép szabályos építőkövek termelésére

— 3 -don, például a (ki, k2) szögemeltyű tenge­lyéről az (ml) kar, (m2) tolókilincs és a (kocsi tengelyére ékelt (m3) kilincskerék közvetítésével állítható elő. E mellékmoz­gás természetesen szintén beállítható nagy­ságú lehet, például olykép, hogy az (mll emeltyűkar hossza változtatható. Ugy a főmozgás, mint a mellékmozgás sebességének beállíthatósága, illetőleg vál­toztathatósága azért szükséges, mert azok nagyságát mindenkor a fejtendő kő ke­ménysége szabja meg, ha mindig a leg­nagyobb munka-ökonomiát akarjuk el­érni. Ha az előfúrások végpontjáig hatolt a leírt gép, úgy munkáját az. (12) és egy újon­nan elhelyezett fogas sinen kezdheti újból. A vágógép áthelyezése kézi erővel törté­nik, miután célszerűen oly könnyűre szer­keszthető, hogy 2—4 ember könnyen szál­líthatja, de nagyobb gépek (nagyobb kés­szám) céljaira egyszerű, ideiglenes jellegű futódaruk is használhatók. A sinek megerősítése a kősíkon legegy­szerűbben szögezéssel történhetik. A kész (A) irányú résekre merőleges (B) irányú (1. a 3. ábrát) rések kivágására szolgáló gép annyiban különbözik az eddig ismertetettől, hogy itt a mellékmozgást nem a kocsi végzi, hanem a késtartók sii­lyesztetnek a fémmegmunkáló gépek köré­ből ismert számos szerkezet valamelyiké­nek alkalmazásával (1. a 4. ábrát is). Az (A) és (B) irányú résekre, illetőleg függőleges síkokra merőleges (C) irányú vízszintes síkok (4. ábra) kivágásához ugyanolyan szerszámméllékmozgással biró gép használható, mint a (B) résekéhez, •mindössze az a különbség, hogy itt a leg­alsó késtartónak és vezetéknek egyoldalas­nak kell lennie (5. ábra (d) a kés, (dl) a késtató, (d2) a vezeték), hogy az új fejtési periódus számára szükséges (al, al) sík akadálytalanul létesülhesisék. Ugyanez áll természetesen az (A) réseket vágó gép egyik szélső késére is (1. a 2. ábrát), ha munkaközben esetleg szorosan egy függő­leges fal mellett kell dolgoznia. A vízszin­tes (C) réseket vágó gép például olykép vezethető, hogy egyrészt egy, az (a, a) sí­kon a (B) résekkel párhuzamosan megerő­sített (la) sínbe kapaszkodik, másrészt a (b, b) falhoz támaszkodik. A (C) rések kivágása után a kő-téglány, a kész termék, szabaddá válik. Hogy eköz­ben reá ne essék a még alatta dolgozó szer­számra, az (la) sín minden egyes kőhöz külön hozzászögelendő (6. ábra), úgy hogy a kész termék tulajdonképen a sinen függ. A sorban első és utolsó téglány a géppel ki nem vágható, miután ezek tartják az (la) sínt az utolsó pillanatig. Ez a két tég­lány kézi erővel teendő szabaddá. Alternatív mozgású szerszámok helyett alkalmazhatók a 7. ábrában oldalnézetben és alaprajban látható hosszú, kis átmé­rőjű marók is, ami az előbb ismertetett vá­gási módszerrel szemben az előfúrások megtakarításával jár. A marók alkalmazá­sának az is előnye, hogy az (A) és (B) ré­sek vágására ugyanazon gép használható, de hátránya, hogy — mivel szilárdsági szempontokból — a maró átmérője bizo­nyos határon túl nem csökkenthető, á ki­mart rések szélessége nagyobb, mint az előbb ismertetett alternatív mozgású gép esetében, ami egyrészt anyagpazarlást, másrészt fölösleges nagy forgácsolási mun­kát eredményez. Előnye azonban az, hogy itt a vágás folytonos, tehát a szerszám­mellékmozgás is folytonos lévén, az — ér­zék szerint — kézi erővel is eszközölhető, vagyis a mellékmozgást végző kocsi kézi erővel tolható. Ugyanez áll a (C) réseket vágó gépre is. Bár az előbb ismertetett szerszámokkal dolgozó gépek alkalmazása egyes speciális esetekben indokolt lehet, a legcélszerűbb­nek látszik a körfürész vagy más, ehhez hasonló vágó vagy marótárcsa alkalma­zása, mely az eddig ismertetett gépek hát­rányait nélkülöző szerkezethez vezet. Egy ilyen szerszámokkal dolgozó gép oldalné­zete, illetőleg hosszmetszete a 8. ábrában, alaprajza a 9. ábrában látszik. Az (m) tengelyen ülő (n) vágótárcsák forgó főmozgásukat a kocsi-állványra sze­relt (o) motortól — kicserélhető lánc-, szij-

Next

/
Thumbnails
Contents