80926. lajstromszámú szabadalom • Függőlakat

zek kellő vezetése céljából a rekesztőlemezek hátsó oldalán kiképezett függélyes bordák vagy másefielék szolgálnak, amelyek a (11) betéttömbben hiírirányban kiképezett függélyes (17) hornyokkal kapcsolódnak, míg a rekesztőlemezek mellső felülete az (5) tömb (26) kamrájának belső függélyes határoló felületén csnszik. Az (5 és 6) tömbök, valamint a (11) betéttömb külön-külön lehetőleg egységesen készülnek és zárómechanizmusnak a (11) betéttömbbe való beszerelése is külön, egységesen történik. A (11) betéttömböt a beiéhelyezett zárómechanizmussal együtt egyszerűen az (5) tömb (26) kamrájába, helyez, zük és ennek megtörténtével az (5) tömb (10) szélét (2. ábra) a (11) betéttömbnek ferdén lemetszett vagy legömbölyített (10) részére egyszerűen rákarimázzuk, miáltal a zárómechanizmussal behelyezett (11) betéttömböt helyzetében biztosítjuk (1, ábra.) Ez a kiképzés egységesebb előállítást és célszerűbb összeszerelést tesz lehetővé. A leírt függőlakat használata, illetve működési módja a következő: Miután a (6) tömbbel egyesített (7) orsót a (3) és (4) fülek nyílásain átfűztük, a (7) orsó szabad végére egyszerűen feltoljuk az (5) tömböt, amikor is az orsónak legömbölyített szélű (20) feje a (22) rekesztőlemezeket a (2,3) rugók ellenében felnyomja, majd a rekesztőlemezek a (20) orsófejnek a (12) mélyedésbe való behatolása utón önműködően lecsappannak a (7) orsónak (18) megvékonyítása által létesített horonyba és ezzel az (5) tömböt rögzítik, vagyis a lakatot önműködően elzárják. A lakat felnyitása céljából a (21) kulcsot a (9) kulcslyukon és az ezzel korrespondeálló (14) furaton át beillesztjük (6. ábra) és azután jobbról balfelé (felfelé) elforgatjuk, amikor is a kezdetben a (13) kamrában lévő (24 és 25) szakáirészek a (22) rekesztő lemezeket megemelni kezdik, majd a szakáirészeket átbocsátó (15). illetve (16) falnyílásban tovább fordulva a rekesztőlemezeket teljesen megemelik, amikor is az (5) tömb lehúzható és a (7) orsó a (6) tömbbel együtt a (3 és 4) fülektőj eltávolítható. A (24 és 25) kulcsszakáirészek és ennek megfelelően a (15 és 16) nyílások célszerűen egymástól külörnböző alakúak, aminthogy általában véve lakatról-lakatra változó alakú illetve harántinetszetű kulcsokat és nyílásokat alkalmazhatunk, tehát bármily biztonsági kulcsról gondoskodhatunk. Az (5 és 6) tömbök, mint a bevezetésben jeleztük, a (3 és 4) füleket célszerűen szorosan fogják közre. Ha emellett a változó viszonyokhoz képest, valamelyik tömb és fül között hézag maradna fenn, az utóbbit az orsóra, ennek átillesztése előtt felfűzött alátétlemezszerű betétekkel tölthetjük ki. Kivánt esetben a levehető részek (egyik tömb és esetleg az alátétlemezek) elveszésének elkerülése céljából a lakat ezen részei számára bármely laza összeköttetést (pl. láncösszeköttetést) alkalmazhatunk. Alátétlemezek alkalmazása helyett a (3 és 4) füleknek minden esetben való szoros közrefogását pl. akként is elérhetjük, hogy a (7) orsót változtatható hosszúságban, pl. két egymásba csavarható fékből készítjük, vagy hogy a (18) niegvékonyított rész körüli horonyhoz hasonló több hornyot vagy máseffélét alkalmazunk (a csatlakozó részek megfelelő átalakítása mellett) ahol is ezen esetben megelőzőleg a kulccsal felszabadított (22) rekesztőlemezek vagy máseffélék az említett hornyok egyikével vagy másikával kapcsolódhatnak, úgy hogy az (5) tömb a (3) fül felé bizonyos határok között beljebb tolható mindaddig, míg a fülhöz nem ütközik; avagy a (7) orsó szabad végét csavarmenetesen képezhetjük ki, miuiellett az (5) tömb ugyanazon célból bizonyos határok között beljebb csavarható és beállított helyzetében a csavarmenetekkel kapcsolható rekesztőlemezek, vagy másefielék segélyével rögzíthető, oly módon, hogy a becsappant rekesztőlemezel* vagy máseffélék a tömbnek elcsavarását meggátolják. A tömböknek a fülekhez viszonyított megfelelő nagysága mellett, továbbá a (7) orsón kivül oly összekötő rudakat is alkal-