80874. lajstromszámú szabadalom • Ekealakú bőrtagos lánc

— í — pán pedig a (49) vastagítással van ellátva, amelynél — éppen úgy mint a külső ékszéleken — a teljes bőrvastagságot érjük el. Egy-egy ilyen kettős lágybőrtárcsát a láncnak két egymás mellett lévő (4) nyersibőrlapja alkotta pár köré fekltetjük és ebben a helyzetben az egészet egy sajtó (50) alsó részébe visszük. Itt a (4) nyersbőrlapoknak (51) felső szélei kissé túlnyúlnak az összehajlított kettős (5) lágybőrtárcsának (52) felső szélein. Az (51) szélek végfelületeire helyezzük a sajtó (53) kölyüjét. Az utóbbiban a négyszög (54) kivágás van, amelyen át a (12) kapcsot az (54a) kölyü segélyével verjük be. Végül alulról a sajtó (50) alsó részének (55) hasítékán át az (56) biztosító elemet verjük be. Hogy nagy fordulatszámoknál nagy erőket vihessünk át, a láncok nyugodt járásáról kell gondoskodnunk. Az eddigi éktagos láncok azt a hátrányt mutatják, hogy azok, különösen nagy fordulatszámok esetén, nem járnak nyugodtan, hanem a mozgás irányához harántirányban ide-oda verődnek. Ez a jelenség különösen akkor lép fel nagy mértékben, ha a láncokat járműveken alkalmazzák, amelyeken a lökések a láncokra vivődnek át és ezeknek igen heves oldallengéseit) okozzák. Különösen nagy a veszély a vasúti üzemben, mivel itt a lökések iitemszerűen lépnek fel és ezzel a lengésekben összegeződő hatásokat idéznek elő. Ennélfogva nagy erők átvitelénél több éktagláne alkalmazása mellett a láncokat az öszszeütődés elkerülése céljából egymástól meglehetős távolságban kellett elhelyezni, ami az átvivő berendezést lényegesen megdrágította. Ezen hátrányok elkerülése céljából a találmány szerint a láncot a 41—43. ábráikon feltüntetett módon szerkeszthetjük. Ennél a láncnál (57) acél illetve más fémtagok párjait (58) csapjaiknál fogva nyersbőrből, tehát kemény anyagból való (59, 59a) lapokba ágyazzuk, amelyek mindegyikét a behatoló nedvesség ellen (60) védőhüvellyel láthatjuk el. A drótból vagy más eíféléből való (61) kengyelek a kivül felillesztctt kettős (62) lágybőrtárcsákati biztosítják helyzetükben, azáltal, hogy a (63) kapcsot, amelynek szélső fogai a lágybőrtárcsákba ha/tolnak, a (61) drótkengyelnek visszahajlított (64) végei rögzítik. A nyersbőrlapok átveszik az (57) acélszernek húzását, hogy azt az acélszemek következő párjára vigyék át, a lágybőrlapok azonban teljesen tehermentesítettek és a szíjkorongok ékhornyaiban az erőátvitelhez szükséges tapadást és súrlódást idézik elő. Emellett a találmány szempontjából fontos az, hogy acélszempárolcait és ezeket körülvevő kemény (59, 59a) lapokat egyidejűleg alkalmazzuk, mert ezek a párok magukban véve átlóirányú merevítést adnak az oldalirányú mozgás ellen, mely mozgás elkerülése a találmány célja, mimellett a kemény illetve nyersbőrből való (59, 59a) lapok meggátolják azt, hogy az acélszemek végei a korongokban ferdén helyezkedjenek el. Hogy azonban a lánc ide-oda mozgását biztosan elkerüljük, még arról is gondoskodni kell, hogy a lánc . tagjai, mint a 43. ábrából látható, három különböző részből álljanak és a feltüntetett egyesítésben mereven megtartassanak, minthogy mieglazulás esetén - mégis bekövetkezhetnék a lánc ide-oda mozgása. Ezt a követelményt vagy a leírt módon Í61) kengyelnek és fogazott (63) kapocsnak alkalmazásával vagy pedig nem fogazott) (65) kapocs használatával is teljesíthetjük (45. ábra), mely utóbbi kapcsot hasonló (66) drót- vagy lemezkengyel segélyével tartjuk meg helyzetében, ahol is a kengyelnek a kapcson átjáró végeit visszahajlítjuk. A 44—46. ábrák szerinti zárókapocsnál a feltüntetett külső (59) nyersbőrlapok a külső (62) bőrborítással külön (69) drótkengyel segélyével vannak összekötve, úgy hogy ezzel egyúttal az egész tag mereven össze van tartva. A 44—46. ábrák szerinti zárókapocs egyébként arra is igen alkalmasnak mutatkozik, hogy azt póttag céljaira használjuk, ha arról van szó, hogy