80810. lajstromszámú szabadalom • Készülék kinematografia (fényképek) és hangképek felvételére és reprodukálására az ugynevezett telegrafon módjára elektromágnesesen teleírt, a kinematografiai képhordozójától elkülönített hanghordozó segélyével

_ 2 — már kezdetét vette, úgy hogy tehát a hang utánabaktat a képnek. Minthogy azonban a henger ezen, a hang megszólalásáig végbemenő „üres" forgásának időtartamát pontosan meghatározni, azaz a fonográftűt mindig a hangbarázdának pontosan ugyanazon helyével érintkezésbe hozni csaknem teljesen lehetetlen, ezért igen nehéz előre megállapítani azt is, hogy kiegyenlítés céljából mennyi ideig kell üresen járatni a filmtranszportáló szerkezetet. Ennek a nehézségnek azután az a következménye van, hogy az abszolút biiztois szinchrón megindulás előre semmiképen sincs biztosítva. Ez a hátrány természetesen mindenkor újból fellép, ha a fonográf henger lejárt és újat kell tenni helyébe. Továbbá a pontosan egyidejű üzembehelyezést megakadályozó körülmény ezeknél a kapcsolószerkezeteknél az, hogy a kapcsoló beiktatásától a mozgás tényleges bekövetkezéséig mindig bizonyos idő telik el. Ha csak pl. egy másodperc törtrészénél tart is hosszabb ideig, mint a film mozogni kezd, hogy a hangképhordozó mozgásba jön, már meg van zavarva a szinchrónizmus. Ha csak kismértékben következik is ez be, bizonyos körülmények közt már teljesen elegendő arra, hogy ez az időkülönbség kellemetlenül érezhető legyen. Ez a hátránya minden olyan berendezésnek megvan, melynél a hangképhordozó és a film kapcsolata fogos- vagy kúpkerekek be-, ilL kiiktatásával, vagy a hangdoboz elektromos kikapcsolása segédelektromágnesek stb. segélyével történik. Az olyan berendezések, melyeknél a hang- és a fénykép szinchrón felvételére és reprodukálására fonográfot használnak, még azzal a további tetemed hátránnyal is járnak, bogv míg a fényképhordozó, teháf a film, csaknem határtalan felvevőképességgel rendelkezik, mert tetszőleges hosszúra készíthető és tetszőleges hosszúságban alkalmazható, addig a hangkép hordozóinak, azaz fonográfhengernek vagy gramofonlemeznek a film hosszúságához viszonyítva csak igen kis felülete, azaz kis felvevőképessége van, mert a henger, ill. lemez méreteinek nagyobbításában gyakorlati okokból igen gyorsan eljutunk a lehetőség határához. Lényegileg ezek a hátrányok teszik szükségessé a korlátolt felvevőképességű hangképhordozónak, lejárása után, folytonos kicserélgetését és erre a célra az üzem megszakítását és okozzák az új fonográfhengerrel a szinchrónizmus mindig újból való helyreállításának nehézségét, úgyszintén a reprodukció megszakításának szükségességét a hangdoboz tűjének véletlenül a henger szomszédos hangbarázdatekervényeibe való átuguiásakor s. i. t. Ezért, valamint egyéb hátrányok elkerülésére ajánlották már a fényképhordozónak a hang-képhordozóval való egyesítését is. Ez a berendezés azonban nem engedi meg valami nagyon jó készülék alkalmazását a. hangoknak, nevezetesen a távíróhangoknak átvitelére. De ha alkalmazzuk ezt, akkor újabb nehézségek lépnek fel a szinchrón járás létrehozásában és folytonos fentartásában. Ezeket a nehézségeket kívánjuk megszüntetni a jelen találmány tárgyával. A találmány tárgya már most olyan berendezés, mely drótalakú, tehát olyan hangképhordozók alkalmazásával, melyek csakúgy, mint a filmszalagok, tetszőleges hosszúságokban állíthatók elő, úgy a felvételikor, mint a reprodukciókor a szinchrón járás létrehozását ós folytonos fenntartását teszi lehetővé. A találmány értelmében egy a fényképszalagot tovamozgató szerkezettel kénvszermozgásulag kapcsolt továbbító elem, nevezetesen egy görgő fogja meg a hangképhordozót, ennek készlet- és feltekeiiGselődobja közt lévő tetszőleges helyen és viszi onnan tovább. Azonkívül, a felvevőkészüléknél, a fényképszalagot szakaszosan tovamozgató elem számláló művet hajt, melynek adatai, pl. fényképezés útján, önműködően vitetnek át | a fényképszalagra, míg a reprodukáló-