80783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oly forgóáramú mótorok gyors vezérlésére, amelyeket egyenkénti üzemben generátorok táplálnak

vídre zárjuk. Az utóbbi kapcsolók a fázisvezetékeknek a forgásirány megfordítására való fölcserélésére szolgálnak. Ha ezután a (vl, v2, v3) kapcsolókat nyitjuk, úgy a mótor a másik forgásirányban indul. A föllépő rövidzárlati áramokat modern generátorok és motorok minden további nélkül kibírják; ezeket az áramokat adott esetekben kis határok között is tarthatjuk, amidőn a gépeket nagy szórással képezzük ki, vagy fojtótekercseket kapcsolunk az áriamkörökbe. A kapcsolási idő lényeges megrövidüléséből folyó előnyön kívül, további előny még abból származik, hogy a motort az új eljárás szerint a generátortól egyáltalán nem kell hogy elválasszuk és így minden esetben a nyitási szikra föllépésének a veszélye lényegesen csökken, függetlenül attól, hogy a gépek milyen gerjesztési és sebességi állapotban vannak. A kapcsolónak a rövidzárlati helyzetéből való nyitásakor jelentős fényív t. i. azért nem képződhet, mert valamennyi áramkör az áramkörökben megmaradó többi kapcsolón keresztül ekkor is zárva marad. Ez az eset főleg az átkapcsolásra áll, mert ekkor a mótor, amely általában még az eredeti irányban fut, megállásáig lefékezte tett. Ebben az állapotban azonban a generátorra, amely a fázisok ellenkező sorrendjében van reá kapcsolva rövidzárlat gyanánt hat, mert még nem fejleszthet ellenelektromótoros erőt. Ez az eset akkor is fönnáll, ha a-mótor forgási nyomatékfának fokozására rotorellenállást kapcsolunk be; a rövidzárlat nyitása után a motorban a feszültségnek hirtelen újbóli fölléptekor beálló telítési lökés még akkor is rövidzárlatszérűen hat vissza a generátorra. A nyitandó kapcsoló mindenesetre nem az egész rövidzárlati áram lekapcsolására szolgál, hanem a rövidzárlati áramot a motorba irányítja, amely az előbbi hatása alatt igen erős húzással indul. Ha az 1. ábrának megfelelő berendezésben a (vl, v2, v3) és az (rl, r2, r3) kapcsolók zárva vannak, úgy minden további nélkül kitűnik, hogy az egylik fázist a rövidzárlat nem érinti, mert csak két fáziscsatlakozás cseréltetett föl. Eszerint tehát a mótor és a generátor áramköreiben csupán egy egyfázisú rövidzárlat képződik, amely bizonyos körülmények között túlfeszültségre vagy egyéb zavarokra adhat okot, minthogy a mótor egyik fázisa még tápláltatik és ezért tovább foroghat. Evégből célszerűen egy további (s) kapcsolót rendezünk el, amellyel a rövidzárlat alatt a föl nem cserélt fázist a másik két fázis egyikéhez csatlakoztatjuk. A (v2) és az (r2) kapcsoló, amelyek az említett fázishoz tartoznak, természetesen el is hagyhatók és a 2. ábrából látható egyszerűsített kapcsolási elrendezést használhatjuk. A (vl, v2, v3 ós az rl, r2, r3) kapcsolókat természetesen közösen működtetjük és pedig vagy kézzel, vagy pedig másodkapcsolás vezérlés útján, azonban valamennyi kapcsolót egyetlen egy kapcsolóvá is egyesíthetjük, amint ez a 3. ábrán van vázlatosan föltüntetve. (Ezt a kapcsolót az ismert háromsarkú átkapcsolok módjára képezzük ki, amelyeknél a kontaktusok és a kapcsolókések helyzete úgy van elrendezve, hogy az áram megszakítása nélkül hozhatók az egvik helyzetből a másikba. Az egyik végállás ekkor a.2. ábra bekapcsolt (v) kapcsolójának felel meg. A középhelyzetben a generátor, ill. a mótor rövidre záratik (ez a helyzet megfelel a (v, s, r) kapcsolók* zárásának, 2. ábra). A második végállás végül a 2. ábra ama kapcsolásának felel meg, amelyben csupán az (r) kapcsoló van zárva, míg a (v, s) kapcsolók nyitva vannak. Az új eljárással a forgóáramú motorokat gyorsan átvezérelhetjük. A kapcsolók ennél a durva kapcsolási eljárásnál természetesen erősen igénybevétetnek, azonban az igénybevett részeket könnyű szerrel képezhetjük ki kicserélhető módon. Ha azonban a kapcsolók kímélése 1 végett nem akarjuk állandóan az ismer-