80764. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektromos erősbítőkhöz

végeinek a földdel szemben (Cl) és (C2) részkapacitásai vannak, a (v) előátvivő (s) sekundaertekercse végeinek pedig szintén a földdel szemben (C3) és (C4) részkapacitásai. Az (s) és (p) tekercs (a) és (b) végpontja, a telep útján ennek cse­kély ellenállása folytán, rövidzárás mód­jára van egymással összekötve. Ha tehát a föld potenciálja null és a (p) tekercs végeinek potenciálja (VI) ill. (V2), ak­kor az (a) ponton is a (b) pont (VI) po­tenciálja uralkodik. Eszerint az (s) te­kercsen és a (C3) kapacitáson át az (E) földbe a (VI) (o) potenciálkülönbségnek megfelelő áram folyhatik. A (t) telefonba küldendő erősbített váltakozóáram egy része tehát az (rl) első erősbítő jelfogó­helyéhez fog visszafolyni, ami ujabb erősbítést és a kapcsolatnak ezzel össze­függő fütyülését idézi elő. A találmány szerint ezt a jelenséget úgy kerüljük el, hogy a kapcsolási elren­dezés egyes pontjait, melyekből már erős­bített áramok folyhatnának vissza az erősbítőelrendezés jelfogóhelyéhez, úgy kötjük egymással össze, és pedig célsze­rűen kapacitások közvetítésével, hogy e pontok potenciálja egészen vagy részben null legyen. A 3. ábrán pl., mely a 2. ábrán látható kapcsolási vázlatnak felel meg, a talál­mányi gondolatot úgy valósítottuk meg, hogy a telepeket minus pólusukkal, egy (s) vezeték útján, az (E) földdel kötöttük össze., Ezáltal a potenciálkülönbség az (s) tekercs (a) pontja és az (E) föld közt és általában a (VI) potenciál, nullra redu­kálódik. A fentiekben említett megfigyelés va­lamennyi olyan tekercspárra is érvényes, melyek mint a fent ismertetett, a telep útján, vagy pedig közvetlenül, egyolda­lúan vannak egymással összekötve. Ily módon valamennyi tekercs egymással össze van kötve, kivéve azokat, melyek­hez a jelfogó és a küldőállomás van kap­csolva. Bizonyos körülmények közt ezen tekercselj kapcsolatát is ártalmatlanná kell tenni. Ez azáltal érhető el, hogv e tekercseket a á. ábrán feltüntetett (ki), (k2) összekötővezetékek útján, a többi tekercscsel kötjük egyoldalúan össze, azaz úgy, hogy az átvivők második te­kercsének egy-egv (x), ill. (y) végpont­ját a telepek minus pólusához kapcsol­juk. Elméletileg ugyanaz volna az ered­mény, ha az (a) és (b) pontokat közvet­lenül kötnők össze az (x). és (y) pontok­kal, a gyakorlatban azonban az lenne en­nek a hátránya, hogy a telepek minus pólusának a földdel való kapcsolata foly­tán (pl. az (e) vezeték segélyével), a jel­fogóállomás a földdel szemben 110 volt egyenáramfeszültséget vezetne. Igen gyakran, főleg nem nagyon nagy erősbítőszámoknál, az említett zavar ki­küszöbölésére már maga a 4. ábrán lát­ható (ki), (k2) kapcsolat földre kapcso­lás nélkül is elegendő lesz és pedig a kö­vetkező okból: Mint a 2. ábrán feltünte­tett kapcsolási vázlatból látható, a (b) pontból az (a) ponthoz folyó erősbített áram nagy része nem az (s) tekercsen és a (C3) kapacitáson megy keresztül, ha­nem közvetlenül a (C4) kapacitáson. Míg tehát a telepeknek a 3. ábrán látható földkapcsolata az (s)-en és a (C3)-n ke­resztülvezető, áramút tiszta rövid zárla­tát jelentette, bizonyos körülmények közt el lehet kerülni a zavart már azáltal is ha a (C4) kapacitást tetemesen n; gyobbra választjuk. Ilyen kapcsolat va a 4. ábrán vázlatosan bemutatva. A (Cí és (C4) kapacitásokkal itt további nag kapacitások vannak párhuzamosan ka’ csolva. Ilyen kapacitásokként gyakorta’, lag a küldő- és jelfogóállomás, valamin ezeknek az erősbítőberendezéshez vezető vezetékeinek kapacitásai használhatók fel. Ezen, aránylag nagy kapacitások be­kapcsolása — a rajzon ezeket a (C) kapa­citásokkal jeleztük — a (ki), (k2) össze­kötővezetékek útján történik. Az 5. ábra végül az egymásután kap­csolt két (rl) és (r2) katódacsŐnél a fenti fejtegetéseknek megfelelően eszközölt védőkapcsol ásókat fiintet fel. Ez az 1. ábrától csak abban különbözik, hogy a két telep minus pólusa és a (v) elő, vala­mint az (n) utóátvivő külső tekercseinek (x) és (y) végpontja, a 4. ábrának meg­felelően a földdel van összekötve. Szabadalmi igényeli: 1. Kapcsolási elrendezés elektromos erős­­bítőkhöz, melynek jellemzője az, hogy az erősbítőkapcsolat valamennyi át­vivőtekercse, a jelfogó és a küldőhely csatlakozótekercsei kivételével, de szükség esetén még ezek a tekercsek is, célszerűen kapacitásokon át, földre vannak kapcsolva, azon célból, hogy a földkapacitások által okozott, az egyes

Next

/
Thumbnails
Contents