80748. lajstromszámú szabadalom • Voltaméteres töltésmutató villamos gyüjtőtelepek számára

anodába belép. Ily voltaméternél a tultöltéskor a kathódás kiválasztott anyagmennyiséget az anodához visszavezethetjük A csatolt rajzon a találmány kiviteli példája gyanánt hidrogén-voltamétert mutatunk be ily berendezéssel. E rajzon a rácsszerű elektródákat (10) és (11) számjelekkel jelöltük; a töltéskor (10^ a kathóda, (11) az anóda. A töltési kathódához a szűk (12) mérőcső csatlakozik, a (11) anódához pedig a bővebb (13) cső, amely utóbbinak vége alá torkol a (12) mérőcső alsó vége, úgy hogy az utóbbiból kilépő gáz a (13) csövön át a (11) anóda gyűjtőteréhez visszatérhet. A (10, 11) elektródák (12, 13) csöveikkel az elektrolit-folyadékkal töltött (14) tartányban foglalnak helyet. É voltaméternél a hidrogén, amelyet a gyűjtő töltésekor a (10) elektróda kiválaszt, a (12) mérő csőben gyűl össze s a folyadék tükrét végül egészen a mérő cső végéig visszatolja. Mihelyt ez az állapot bekövetkezett, a (12) mérő cső alsó végén hidrogén lép ki oly mennyiségben, amelyben ezt a (10) elektróda kiválasztja; e gáz a (11) anódához tér vissza. Azon értékek, amelyek a voltaméteren az áramerősséget meghatározzák, a (12) mérő cső térfogatához és a teljesen megtöltött gyűjtőnek amperóra-tartalmához viszonyítva úgy vannak választva, hogy a gyűjtő teljes töltésekor a mérő cső éppen a végéig telik meg hidrogénnel. Így tehát a gyűjtőnek tultöltésekor a (10) töltési kathódán kiválasztott hidrogénmenynyiség az anódához visszatér, tehát a mérőeszköz leolvasásában nem szerepel. A töltésmutató használatakor a következőkép járunk el: a gyűjtő első töltésének kezdetekor a mérő csőben a folyadéktükröt a mérőskálának a rajzon 0-val jelölt végpontjára állítjuk be. A most bekövetkező töltéskor a folyadékgyűrű tükre kitér mindaddig, amíg — mint említve volt — a gyűjtő teljes töltésekor a mérő cső végéig száll alá. Az ezután következő tultöltésnek, .amint már szintén ismertettük, nincs többé befolyása az eszköz mutató részére. Ha a gyűjtő kiürítése megkezdődik, úgy az elektródák fölcserélődnek; (10) lesz az anóda, (11) pedig a kathóda, s a (10) anódával levő hidrogénmennyiség a (12) mérő csőben a gyűjtő kiürítésének mérvében csökken. E közben a gyűjtő hatásfokát ismert módon akként vesszük figyelembe, hogy a kiürtéskor a gyűjtő áramköréhez képest megfelelően nagyobb áramot hagyunk a voltaméteren átfolyni, mint a töltéskor; a rajzon e célra a voltaméter előtti (16) résznek, azaz előtétellenállásnak rövidrezárására a (15) kapcsoló szolgál. Ezt a kapcsolót a gyűjtő kiürítésének kezdetekor, a gyűjtő áramának irányváltozásával működtetendő készülék zárja. A (12 és 13) csövekben levő gázmenynyiséget a (10 és 11) elektródák visszatartják, ha ily elektródák gyanánt a hidrogén-voltamétereknél ismert sűrű rácsot használunk. E rács nyílásait oly szűkre szabjuk, hogy a gáz még a képzelhető legnagyobb túlnyomás esetében sem képes a nyílásokban képződő folyadék-hártyát áttörni. E legnagyobb túlnyomást, amely a (12) mérő cső gázterében fölléphet, a (10) elektróda és a (12) mérő cső alsó vége közötti nivókiilönbség határozza meg. Ily nagy nyomás a bő (13) csőben nem léphet föl, mert nem telik meg egészen gázzal; a (11) elektróda nyílásai ennélfogva bővebbre készülhetnek. Az elektródák külső oldalán nem képződhetnek buborékok sem, amelyek gázveszteséget okozhatnának, mert az elektródákon kiválasztott hidrogéniónok az elektródák nyílásain keresztül igen könynyen átömlenek a hidrogéntérbe. Megjegyzendő még, hogy a skála (0) pontját az ábrán látható módon a (10) elektróda közelébe tesszük, ha a gyűjtő battériának még jelenlevő töltését leolvasni kívánjuk; ha azonban azt kellene leolvasnunk, hogy mennyi ampere-órát veszünk ki ismét a battériából teljes töltése óta, akkor a skálát a mérő cső alsó végére kell helyeznünk. Szabadalmi igények: 1. Voltamé teres töltésmutató, azzal jellemezve, hogy a töltést követő túltöltés közben, amely a gyűjtő ampere-óraszámát nem növeli, az ehhez fölhasznált elektromos mennyiséget a voltaméter kikapcsolásával vagy pedig a tultöltéskor kicserélt mennyiségtől való elkülönítésével a voltaméter adataiból kirekesztjük. 2. Az 1. pontban igényelt voltaméteres töltésmutatónak, amelynél folyadék (pl. higany) vágy pedig gáz (pl. hidrogén) az elektrolitból a kathódán ki-, az anódán pedig belép, kiviteli alakja,