80705. lajstromszámú szabadalom • Biztosítás hollandi csavaranyákhoz, különösen hollandi csavaranyaszerű és egyéb fedelekhez

ganatosítási alakjában van feltüntetve. Az 1. ábra baloldali fele a találmány tárgyával ellátott Stauffer-szelencét nézetben, az ábra jobboldali fele pedig függélyes metszetben mutatja. A 2. ábra magát a biztosító gyűrűt szemlélteti felülnézetben. A 2a. ábra a biztosító gyűrű oldalnézete. A 2b. ábra metszet a 2. ábrának N—0. vonala szerint. Mint ismeretes, a Stauffer-szelence az (A) felső részből vagy fedélből ós a (B) szelence-aljzatból áll, amelyek az (L) csavarmenetek révén kapcsolódnak egymással, mimellett a kenőanyag a (C) tereikben foglal helyet és a szelencének (M) csőtoldatán át jut a kenendő csap-, hoz vagy máseffélékhez; az (M) csőtoldat egyúttal a szelencének a csapágyba vagy másefíélébe való becsavarására szolgál és evégből külső csavarmenetekkel van ellátva. Ha a szelence rágásnak van kitéve (pl. automobiloknál), ugv gyakran megtörténik, hogy az (A) szelencefedél meglazul, lecsavarodik és elvész. Ennek meggátlása végett a jelen példa szerint az (A) födél palástjának alsó résiZién a (H) homvot képezzük ki, amellyel a (D) rugalmas, feszülő gyűrű kapcsolódik, mely evégből felső (Hl) peremén (2b. ábra) a (H) horonynak megfelelő alakban van kiképezve. A (D) gyűrű alsó pereme a feltüntetett módon kissé befelé nyúl és a (B) szelencetest sima részié, valamint (L) csavarmenetes része közötti (F) vál 1 résszel kapösolódhatik. Ha a (D) gyűrű magában véve eléggé nagy rugalmasságú vagy nyúlékony anyagból, pl. gummiból, bőrből, vagy másefféléből készül, úgy a gyűrű végnélküli lehet, más esetben pedig, pl. kevésbé rugalmas fém esetén, a gyűrűt, mint a feltüntetett példában látható, (K-nál) felhasíthatjuk. A leírt biztosítószerkezet használata, illetve működése a következő: Miután a szelencét megtöltöttük és, az (A) födelet a (B) szeleucealzatra felcsavartuk, az egész szelencének a használati helyzetbe való felcsavarása előtt a (D) gyűrűt az (M) csőtoldat felől a fedél felé feltoljuk, kissé szétfeszítjük és (Hl) pereménél fogva a fedél (H) hornyába becsappanni hagyjuk. Ezután az egész szelencét a használati helyzetben becsavarjuk. Ha az (A) fedél rázás folytán lecsavarodni iparkodik ós csekély el mozgás után, pl. az 1. ábrán látható helyzetig emelkedett vagy azt ezen helyzetig kicsavartuk, úgy a (D) gyűrű alsó pereme az (F) felülethez ütközik és az (A) fedél további lecsavarodását s ezzel a fedél elvesztését meggátolja. A szelencének a konzisztens kenőanyaggal való újbóli megtöltése alkalmával akként járunk el, hogv az (A) födelet megfogjuk és megfelelő erőkifejtés mellett felfelé csavarjuk, amikor is a (D) gyűrűnek (Hl) pereme a (H) horonyból kipattan, a (B) szelenoe-alzat felé leesik és a szelencefedél egészen lecsavarható. Az újbóli megtöltés után az (A) fedelet a szelence testére visszacsavarjuk és a (D) gyűrűt a (H) horonnyal isimét kapcsolatba hozzuk. Mint az 1. ábrán látható, az (A) födélnek a (H) horony alatti része ékszerüen, illetve kúposán van kiképezve, mely kiképzés különösen végnélküli gyűrű esetén megkönnyíti a gyűrű bekapcsolását, amennyiben a gyűrű feltolása közben az említett ékszerű felület hatása alatt !a (Hl) gyűrűperem önműködően szétfeszül, majd visiszacsappan a (H) horonyba. Megjegyzendő, hogv a (D) gyűrű rugalmas feszereje akként van megszabva, hogv a használat közben fellépő, még oly heves rázások sem képesek a gyűrűt a (H) horonyból ki csappantam; másszóval a rázkódás folytán nem léphet fel az (A) fedélre ható olyan torziós igénybevétel, mint amilyen az (A) fedélnek levétele alkalmával a fent említett módon a (D) gyűrű kikapcsolása céljából kézzel kifejtendő.