80698. lajstromszámú szabadalom • Választó önműködő vagy félig önműködő távbeszélőberendezésekhez

kitűnik, az (a, b) előfizető-vezetékek az (e) csupasz drótokhoz vannak kapcsolva, melyek több keresőt közösen szolgálnak ki és amelyek a (Ku, Kn) kontaktuskaroktra merőlegesen állanak. Hozzátartozik még a kontaktusmezőkhöz az előfizető-vezeték két (a, b) ágán kívül két (o, d) drót is, melyek az (a, b) drótokkal együtt egy cisomó drótköteget alkotnak, melyek két (A, B) főcsoportra vannak osztva, melyek egyike a (Ku) kontaktuskarok felett, másika pedig a (Kn) kontaktuskarok alatt van elhelyezve. Az említett példában minden ilyen csoportban 50 darab 10 köteges függőleges sor van, úgy hogy a keresőnek ezzel 1000 vezetéknyi kapacitása van. Felhívásnál a kontaktuskarok először ide-odamozognak a két drótcsoport között, mindaddig, míg csak azt a kontaktuscsoportot meg nem találják, amelyhez a felhívandó vezeték kapcsolva van, hogy azután felfelé vagy lefelé haladjanak mindaddig, mig az illető kontaktuskar a felhívandó vezeték drótjaival kontaktust nem hoz létre. A 3. és 4. ábra kontaktuskarok mozgatóberendezését mutatja. A (k) kontaktusrugók a (KB) kontiaktustartó felső és alsó végén vannak elrendezve, amely a (V) kocsi (B) csigái között van vezetve. A (V) kocsi a maga részéről vízszintes irányban az (B2) csigák által a (VB) sinen Van. vezetve. A (KB) kontaktustartót az (L) végnélküli kötél hordja, mely az (LA) oldalsó karon van megerősítve. A kötél két (LSI, LS2) korongon van vezetve, melyek szilárdan vannak tengelyeikre erősítve és három a kocsiban ágyazott (LS3, LS4, LS5) korongon futnak. Ezen korongok közül a két utóbbi lazán van ugyanazon tengelyen elhelyezve. Ezen két korong átmérője a valóságban ugyanaz, de a rajzban, hogy a kötélvezetés világosabb legyen, különböző nagyságuaknak vannak feltüntetve. A kötél az (LSI) korongról az (LS4) korongra fut és innen tovább az (LS3, LS5, LS2) korongokon át vissza az (LSI) korongra. Az (LSI) korong szilárdan van a tengelyre erősítve, melyet az (MK1, MK2) elektromágneses kapcsolók segélyével (2. ábra) állandóan ugyanegy irányban forgó haj tó tengellyel oly módon kapcsolhatunk, hogy az egyik esetben balfelé, a másik esetben pedig jobbfelé fog forogni. A kontaktustartó a kocsira merőleges irányban a kocsira alkalmazott (WE) mágnessel van elreteszelve, amint ezt a 4. ábra mutatja. Ha az (MK1) kapcsoló be van kapcsolva, míg a (VB.) mágnes hatástalan marad, a (VA) tengely balra forog és a (V) kocsi balfelé mozdul el, mert a kötél ebben az esetben a (VB) mágnes és a kocsin levő kontaktustartó által el van reteszelve. Hasonló módon mozog a kocsi jobbfelé, ha az (MK2) kapcsolót gerjesztjük, míg a (VB) mágnes hatástalan marad. Ha ellenben az utóbbi mágnest az (MK1), illetve az (MK2) kapcsolókkal egyidejűleg gerjesztjük, akkor a foroghatóan elhelyezett (VB) mágnes a (VB) sínhez vonzatik, amikor is a kocsi elreteszelődik és a kontaktustartó felszabadul, úgy hogy ez utóbbi felfelé vagy lefelé mozog, aszerint, hogy az (MK1) vagy az (MK2) kapcsoló van-e bekapcsolva. A kocsin bizonyos számú (KF1, KFfi) (2. ábra) kontaktusrúgó van, melyek a kocsii mozgása- alatt a megfelelő számú (KS1, KS6) mozdulatlan kontaktussínekkel érintkezésbe jutnak, továbbá három (KS7, KS8, KS9) kontaktussín, melyek a három (KF7, KF8, KF9) kontaktusrúgókkal működnek össze. A kocsin továbbá két (KF10, KF11) vizsgálókomtaktusrágó is van, melyek arra szolgálnak, hogy a különböző kontaktussorokat a keresőnek vízszintes irányban való mozgásakor vizsgáljuk, amikor is azok az (f) vizsgálódrótokkal érintkeznek. A kereső mozgásait az (SOs) tetszésszerinti szerkesztésű sorrendkapcsolók ellenőrzik, amelyeknek kontaktusai (Sl, S25)-tel vannak jelölve. Az ezen kontak-