80594. lajstromszámú szabadalom • Tűzvédőberendezés léghajókon

pí. nitrogén van. A találmány már most abban áll, hogy ezen gázt mesterségeséé nagyobb (p) nyomás alatt tartjuk, mint a felhajtógáznak a léghajótest legmagasabb pontján levő (po) nyomása; (p) tehát mindig nagyobb, mint (po). Minthogy a felhaj tógáz nyomása minden más helyen kisebb, mint (po), a burokban mindenütt a védőgáztól a fel hajtógáz felé irányuló túlnyomás lesz. Ennek folytán az (a) és (b) burkoknak gyújtólövedékkel való megsérülésekor a védőgáz a két keletkezett nyíláson át úgy kifelé, mint a felhaj tógáz-tér felé fog áramolni. Ezzel tehát egyrészt a, felhajtógáz kiszabadulását, másrészt a felhaj tógáznak levegővel való érintkezését gátoljuk meg, ami nem lenne lehetséges, ha a. védőgáz a felhajtógázénál alacsonyabb nyomású lenne. A felhajtóg'áz tehát a találmány tárgyánál nem gyúlhat ki, felhajtóerő-veszteségek pedig elkeriiltetniek. Alkalmas berendezéssel arról kell már most gondoskodni, hogy a védőköpenyben a nyomást fentartsuk, pl. azáltal, hogy a védőtér legkevésbé veszélyeztetett helyeire levegővel felhívandó ballonetteket építünk be vagy olymódon, hogy a védőteret egy külön tartállyal kötjük össze, amelyből a védőgázt egy behelyezett ballonéit felfúvása révén a védőtérbe szoríthatjuk, stb. Az ilyen berendezés biztosítja azt, hogy a gyújtás elleni védelem és a felhajtóerő megóvása akkor is biztosítva lesz, ha a léghajót újabb lövedék sérti meg. Az eddig ismert, csekély nyomás alatt álló védőköpenyeknél, melyeknek külső és belső burka egymástól állandó távolságban tartatott, ez nem volt lehetséges, mert e köpenyek megsérülésekor a felhajtógáz természetesen a védőköpenybe lépett s azt megtöltve, a nehezebb védőgázt a léghajó alsó részeibe szorította, maga pedig a kiilbőr nyílásain át a szabadba illanhatott. Ha ellenben a találmány tárgyánál a balloniett megsérülése esetén a védőköpenyben a nyomás szabályozása már 7 nincs hatalmunkban, a W Jkező sérüléseknél a kigyúlás elleni vedelem ugyan csökkentve lesz, a felhajtóerő veszteségeit azonban továbbra is elkerüljük, inert mihelyt a nyomás a védőtérben csökken és a fel hajtógáztér nyomása alá sűlyed, a (b) köpeny — engedékeny kapcsolása folytán — a (c) engedékeny falak által nem gátolva, a külbőrhöz szorul, úgy hogy mindkét nyílás elzáródik, hacsak a, nyílások nem fekszenek éppen egymás fölött, ami rendkívül ritka eshetőség. Ekkor TeTTát már sem felhajtógáz, sem védőgáz nem áramolhat tovább ki. A védőgáz tehát sohasem illanhat el teljesen, hanem csak a köpeny megsérült helyének környékén, minthogy a felhajtógáz nyomása felül nagyobb, mint a sérült helyen. A (p) nyomás mesterséges fen tartására szolgáló fentemlített segédeszközök, pl. a, védőtérbe vagy egy ezzel kapcsolt léibe beépített ballonettek különösen kötött léggömböknél, ahol a ballonettnek levegővel való fel fú vására nem rendelkezünk fújtatóval, azáltal kerülhetők el, hogy a köpenytérben már eredetileg magasabb nyomást létesítünk, de ezenkívül a két burok és az engedékeny összekötőfalak alapját és méreteit úgy szabjuk meg, hogy tág határú térfogatváltozások léphessenek fel a védőköpenyben horpadások keletkezése révén, úgy hogy egyrészt nem léphetnek fel túlmagy burok-igénybevételek, másrészt pedig lősérülés esetén a nyomásveszteség aránylag lassú s a gyújtás elleni védelem még hatékony marad addig, amíg a léggömbnek a földre való lehúzása által azt biztonságba hozhattuk. Ilymódon nemcsak az emelkedés és hőhatás folytán fellépő veszteségeket, hanem (a gyakorlatban tekintetbe jövő mérvben) a lősérülések okozta veszteségeket is anynyira kiegyenlíthetjük, hogy a védőgáznyomásnak a. felhaj tógáznyomás alá való sülyedését meggátolhatjuk. A találmány tárgyát úgy képezhetjük -ki, hogy a (c) összekötőfalak közti cellák mind