80587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folytvas- és acélgyártáshoz, valamint vasöntéshez alkalmas karburáló anyag előállítására

biztosíthatjuk azáltal, hogy a már a kötőanyagokkal és esetleg a vastartalmú anyagokkal is kevert masszát oly köze-, gek (forró levegő, nagv nyomású, esetleg túlhevített gőz, szénsav) hatásának teszszük ki, melyek a kötőanyagokra kémiailag hatnak, illetve a karburáló anyag között elhelyezkedő kötőanyagok kötőképeségét előidézik. A karburáló anyagnak ilyen közegekkel való kezelését a massza saj tolása után is végezhetjük, illetve a sajtolás után megismételhetjük, ami által az anyag tökéletesen szilárd és könnyen kezelhető lesz. Megfelelő kötőanyagok használatánál a meleg levegő, illetve a nagynyomású gőz vagy a szénsav és a kötőanyagok között végbemenő reakciók folytán mészszilikátok 1

keletkeznek, melyek az acél- és folytvasgvártást még silány minőségű ócskavasból is nyersvas hozzáadása nélkül lehetővé teszik. Ezen mészszilikátok keletkezése folytán ugyanis könnyen ömlő salak képződik, ami az acél- vagy folytvasgyártás sikerét biztosítja. A karburáló anyagok fajsúlyát a vastartalmú hozaganyagok mennyiségének, illetve az alkalmazott sajtónyomás nagyságának kellő megválasztása által mindenkor úgy állapíthatjuk meg, hogy a karburáló anyag a salak és a, fürdő érintkezési felületén foglal helyet és a lánggal való érintkezéstől a salakréteg által meg van védve. A kötőanyagok megválasztásánál a gyártandó folytvas vagy acél minőségét tartjuk szem előtt. A kötőanyagok egyúttal az acél nemesítées tekintetében is szerepet játszhatnak, így pl. a martinsalakkal magánt viszünk az adagba, a mész előmozdítja a deszulfuralást stb. A leírt módon előállított karburáló anyagok vas öntésénél is alkalmazást találhattak, amennyiben speciális vasöntéseknél a faszenes vasat és a tempervasat pótolhatják, míg közönséges szürkeöntésnél ezen karburáló anyagok használata esetében a vas oldott (karbid) széntartalma növekszik, sziliciumtartalma pedig csökken, ami a vas szakító ós hajlító szilárdságának jelentékeny fokozódását vonja maga után. Az eljárás gyakorlati példája a következő: A karburáló anyagot porrá törjük, vasvagy acél forgáccsal keverjük, kötőanyagul pl. meszet adunk hozzá és az egészet jól Összekeverjük. A keveréket túlhevített gőz hatásának tesszük ki, ezután hidraulikus sajtóban brikettekké sajtoljuk és végül újből gőzzel kezeljük. A leírt eljárással előállított karburáló anyagnak igen jelentékeny előnyei vannak. A nyersvas pótlására eddig használt anyagok azonkívül, hogy széntartalmuk csak kis részben volt érvényesíthető, más szempontokból is hátrányosak voltak. Igv ezen anyagok legnagyobbrészt higroszkoposak voltak, gyakori robbanásokra adtak alkalmat ós a munkások életét veszélyeztették. Ha a karburáló anyagokat könnyebben kezelhető alakba akarták hozni, akkor is olv kötőanyagokat használtak, melyek a folytvas- vagy acélgyártás folyamatában nem érvényesültek, sőt felesleges kalóriamennyiségeket fogyasztottak. A karburáló anyagok továbbá vegyi összetételüknél és higroszkoposságuknál fogva a szállításnál és raktározásnál rendkívüli elővigyázatot igényeltek. Mindezen hátrányok a találmánnyal elkerültetneik. Az eljárásunkkal előállított karburáló anyag nem higroszkopos, tehát veszély nélkül adagolható, szállítható és raktározható. A felhasznált kötőanyagok a folytvas vagy acélgyártási, folyamatában, illetve a vasöntésnél maguk is szerepet játszanak, úgy hogy nemcsak a karburáló anyag széntartalma, hanem a brikettek minden egyes alkatrésze tökéletesen érvényesül. Igen jelentékeny előnye a találmány értelmében készült karburáló anyagnak még az is, hogy az adagba bevitt kénmennyiség még annál is kevesebb lehet, melyet nyersvasnak karburáló anyagként való alkalmazásánál az adagba bevisziink. A bevitt kénmennyiség már akkor is csökken, ha a karburáló anyagból vas- vagy acélforgáccsal briketteket sajtolunk, mert a karburáló anyag széntartalmának tökéletesebb kihasználása folytán jóval kisebb mennyiségben adagolható. Még kevesebb az adagba bevitt kén, ha a karburáló anyagot gőzzel kezeljük, mert ennek behatása alatt a kénnek egv része kénhidrogén alakjában távozik a következő egyenlet szerint: X. S + H2

0 ='X. 0. + H2

S. Az adagba bevitt kén mennyiségének csökkentése igen nagy jelentőségű, mert. a desoxiclálást követő desulfurálás időtartamának jelentékeny csökkentését teszi lehetővé. Ezzel azonban tüzelőanyagban is nagy megtakarítást érhe-