80532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogyasztási fúrólyukak lesülyesztésére és kiigazító eszközöknek ezekben való rögzítésére

ékdarab alsó hengeralakú részében ten­gélyirjánybanj eltolható verő lehet, ágyazva, amely az ékdarabnak a fúrólyuk fenekébe való ütközésénél eltolódik, ezáltal a vá­laszfalat összezúzza és a fent jelzett ha­tást kiváltja. Ha lágy kőzetről van szó, amely ce­menttel nem is köt, tehát pl. agyagréte­gekről, úgy a találmány értelmében kü­lönlegesen alakított igazító eszközt alkal­mazunk. Ez abban áll, hogy az ékeső meghosszabbításában olvan szárnyat ren­dezünk el, amelyet a fúrólyukba bebo­esátunk, tehát általánosságban véve be­verünk és amely az igazító eszköz elfor­gását megakadályozza. Ezen szárny se­gítségével tehát az ékda rabot a fúrólyuk fenekén lehorgonyozzuk. A szárny pl. kardalakú alakzat lehet, amelynek ke­resztmetszete előnyösen keresztalakú és amelyet az ékeső alsó végén megerősí­tünk. Előfordulhat az az eset is, hogy már oövekkel kibélelt fúrólyukak, amelyek a függélyestől való túlságos eltérés kö­vetkeztében bizonyos mélységtől kezdve egyelőre használhatatlanná váltak, meg­felelő irányítás segítségével használha­tóvá teendők és ezáltal megtakarítások érendők el. A bevezetésben említett eljá­rást ebben az esetben úgy képezzük ki, hogy először is az illető fagyasztó csövet a szóban forgó helyen elvágjuk és azután a megmaradó csődarab homlok végébe egy, az igazító eszköz meghosszabbítását alkotó, ezzel szilárdan összekötött csöve­ket verünk 1«>. Ily módon az igazító eszközt minden irányban rögzítjük és most már új fúrást indíthatunk meg. Hogy az igazító eszköz alkalmazását céljának megfelelő módon lehetővé te­gyük, gondoskoilnunk kell arról, hogy az igazító eszközt lehetőleg nagy sebességgel hozhassuk le a fúrólyukba. Ellenkező esetben ugyanis a megmerevedő massza vagy idő előtt lekötne, vagy pedig a még csövekkel ki nem bélelt kőzet könnyen összetömörülhetiie. A lehetőleg nagy le­siilyesztési sebességen kívül azonban a pontosságot is a lehető legmagasabb fokra kell hoznunk, hogy a fúró-véső el­térítése tényleg a ki várit irányba menjen végbe. A találmány tehát ezen célnak szolgáló eljárásra is vonatkozik. Ennek értelmé­ben az igazító eszközt fokozatosan, asziik séges fúrórudak mindenkori hozzákap csolása közben bocsátjuk le. A szükséges irányban való beállítás emellett a szomszé­dos két vagy legalább egy fúrólyuk fel­használásával megy végbe. Hogy a fokoza­tos munkát foganatosítsuk, a találmány ér­telmében az igazító eszközt mindenkor a csőbélés fején fogjuk meg. Erre a célra előnyösen fogószerű szerszámot alkalma­zunk. A kivánt iránynak leállítása és ezen helyzetnek betartása oly kötél segít ségével történik, amely az egyik szomszé­dos fúrólyuk és a fúróállvány felső záró­része között vau kifeszítve. Ezen a köté­len vezetőkarok mozoghatnak, amelyek az igazító eszköz fúrórudazntália kapasz­kodnak. A hozzácsatolandó fú ró rudakat egyrészt a fentemlített fogószerű szer­szám rögzíti, másrészt azonban, hogy na­gyobb magasságban ingadozásokat elke­rüljünk, a fúróállványon egy, a rudaza­tot körülfogó felcsappantható szorító van megerősítve. Az igazító eszköz leállítá­sára továbbá még egy függőón szolgál, amely a másik szomszédos fúrólyuk kö­zepére van beállítva és amely ily módon a fúrólyuk tengelyéhez viszonyított füg­gélyest megállapítja. A fúrórudazat és az igazító eszköz kö­zötti összeköttetést a találmány értelmé­ben külön kapcsoló darabbal létesítjük, amely maga részéről ismét oly összekötő rész segítségével függ össze az igazító eszközzel, amely az ütközésnél önműkö­dően oldódik. Ez utóbbi eljárást már most az 1. és 2. ábrával kapcsolatban közelebbről ismer­tetjük. Az 1. ábra a találmány értelmében mű­ködő lesülyeszitő készülék összerendezé­sét mutatja, míg a '

Next

/
Thumbnails
Contents