80527. lajstromszámú szabadalom • Verőlapátgép tetőtéglák gyártására

ós a támsínek közti tér a friss anyagnak a formaszekrénybe való töltésekor az anyag által könnyen eltömődött, bádogsapkákat alkalmaztak, melyek a vezetőléceket a friss anyag betöltésekor elfedték, a szán előtolásakor azonban önműködőn félretolattak, de a szán hátsó helyzetbe való jutásakor ismét fedőhelyzetbe estek. A találmány az ismert szerkezetek hátrányainak elkerülését célozza. A találmány abban áll, hogy oly excentereket. alkalmazunk, melyek a tulajdon képeni exeenterfelületeken oldalt túlnyúló léceikkel a támsínek l'ölé fognak s ezáltal a verőlap eltolásához szükséges vezetéket képeznek és hogy az excenterfelületek egy vízszintes sík felületből és két, ehhez tompa szögben csatlakozó sík oldalsó felületből állanak, mely utóbbiakon a verőlap a i:\egemelt helyzetben csúszhat és melyek vévén szándékolatlan elbillenés ellen billenőzár módjára biztosíttatik. Az excenterek egy darab, pl. acélöntvényből készülnek, s nem igényelnek kicserélhető támfelületeket s nem fejtenek ki nagy ellenállást a verőlap eltolásakor, mert az ilyenkor mindig sík felületeken nyugszik. Az eltolási ellenállást a találmány szerint még azáltal csökkentjük, hogy az excenterek közt, még pedig a hátsókhoz közelebb, kilendíthető támgörgőkot rendezünk el; ha ezek támasztóhelyzctbe vannak lendítve, akkor a verőlap súlyának egy része a mellső excentereken, túlnyomó része ellenben a támgörgökre nehezedik. Ennek folytán a verőlap eltolása hátrafelé, a döngölt tégla lesimitására és előtolása a megemelt helyzetben csak csekély erőt igényel. A verőmozgás közben a támgörgők kilendített helyzetben vannak. A csatolt rajzokon a találmány tárgyának egy példája van feltüntetve. 1. ábra. a találmány szerinti verőlapgép metszete a 2. ábra 1—1 vonala szerint; 2. ábra a megfelelő oldalnézet. 3—5. ábrák a verőlap különböző beállításait vázlatosan mutatják; 6. ábra egy excentert és támsínt oldalnézetben, nagyobb léptékben tüntet fel, míg a 7. ábra a megfelelő homloknézet. Az (a) verőlapra vannak erősítve a mellső excenterek (c) tengelyének (b) csapágyai és a hátsó excenterek (e) tengelyének (d) csapágyai. A (c) és (e) tengelyek négyszögletes végeire vannak feltolva megfelelő lyukaik révén az (f) excenterek, melyek az alsó sík (g) felfekvő felülettel és az ehhez kétoldalt tompa szögben csatlakozó (h) felületekkel bírnak. Az excenterek négyszögletes furatának közepéről a. (g és h) felületekre ejtett merőleges magukat e fentieteket, nem pedig azok képzelt megnyújtását metszi; ennek folytán a verőlap súlyával terhelt ezen felfekvőfelületek mintegy billentőzárat képeznek, melyek n verőlap véletlen elbillenósé* meggátolják, akár a (g), akár a (h) felületeken nyugodjék is a verőlap. A mellső excenterek (c) tengelyére az (i') fogantyús (i) emelő, a hátsó excenterek tengelyére pedig a (k) emelő van felerősítve. Az (i) és (k) emelők egymással az (1) rúd revén csuklósan vannak kapcsolva, úgy hogy a verőlappal együtt paralielogrammot alkotnak. Az (i) emelő elfordításakor tehát a (k) emelő ugyanúgy billen el s a (c és el tengelyeken ülő mellső, illetve hátsó excenterek mindig egyenlő mérvben fordulnak el. Az excentereknek a (g, h) excenterfelületeken oldalt túlnyúló (z) lécei a. (q) támsín fölé fognak. Az (a) verőlap fölött s annak középvonala mögött (m) csapágyak révén az ín) tengely van ágyazva, mely az U-alakú (o) kengyel van erősítve. E kengyel szárainak ferdén lehajtott végeiben a (p) kerekek vannak ágyazva, melyek az (e) keugyel{ nek 1. ábrabeli helyzetében nem érintik a (q) támsíneket, de reájuk jutnák, ha az (o) kengyelt előrebillentjük a vízszin-I les helyzetbe.