80473. lajstromszámú szabadalom • Égési erőgép

sítására való gépnek eddig legcélszerűbbnek mutatkozó kiviteli alakja vázlatosan van feltüntetve (a) jelzi a kompressziós hengert, amely az egy munkahenger munkafolyamatához szükséges mennyiségű levegőt beszívja és komprimálja. A komprimált levegő a (i) gyűjtőbe áramlik be. A kompresszió oly magas fokig terjed, hogy a levegő az égőanyag a rendelkezésére álló időn beliil való elgázosításához szükséges hőfokot elérje. Az (i) gyűjtőt ^ (a) szelep köti össze a (b) munkahengerrel, amelynek az (a) kompressziós hengerrel egyenlő térfogata van. A dugattyúk ennél a kiviteli alaknál a kompressziós és a munkahengerben egyenlő irányban mozognak. A dugattyú lefelé mozgásánál a felhevített levegő az (i) gyűjtőbe az (e) szelepen át fojtás közben a munkahengerbe áramlik. A komprimálás által létrehozott feszültség az (e) fojtószelep által egészben vagy részben áramlási munkává változtatik és a fojtás után örvénylés útján egészben vagy részben hővé alakul át, úgy hogy a levegő hőfoka, amellyel a munkahengerbe lép vagy ugyanolyan mint az (i) gyűjtő hőfoka, vagy csak annyival kisebb, amily mennyiségű feszültségi munka nem változott át áramlási munkává. A szívólöket vége után tehát a munkahengert oly levegő tölti ki, amelynek hőfoka oly magas, amint azt az égőanyagoknak a rendelkezésre álló idő alatt való el gázosítása megköveteli, amelynek nyomása azonban lényegesen nem nagyobb, mint a légköri nyomás. Ha külön gyűjtőt használunk, akkor a levegőnek a kompressorhengerben történő előátkomprimálása, valamint a munkahengerbe való átömlése a 3, ábrán feltüntetett diagramm szerint különbözőképen történhet. A diagramban a dugattyúlöketek vízszintes irányban, a nyomások pedig merőleges irányban vannak feltüntetve. A diagramm két különböző komprimálási folyamatot tüntet fel. Az első esetben feltételezzük, hogy egy nagy gyűjtő van jelen, amelynek bekapcsolása következtében a munkatxnigerbe való levegőbeomlés kezdete és vége közötti nyomáskülönbség csekély; e két nyomás a diagrammban (p) és (pl)-el van megjelölve. Hogy a munkahengerbe tóduló levegő aránylag nagy nyomását elérhessük, amely nyomás megfelelne a kompressiós dugattyúlökét végén elért nyomásnak, szükséges, hogy a diagrammban (l)-el jelölt kompressiós löket arányi agosan liósszú legyen. Ha a koxnpressordugattyú ezt az (1) utat megtette, akkor nyílik csak ki a nyomószelep s a levegő az (1) hátralévő löket alatt a gyűjtőbe nyomatik s annak nyomását (pl)-re növeli. A komprimálás hatása egy nagy gyűjtő beiktatása mellett olyan, hogy a. munkahengerben létrejövő kis nyomáskülönbségek folytán a fojtási folyamat csak kevéssé lesz befolyásolva. Miután a tapasztalat azt bizonyította, hogy általában a nyomáskülönbség csökkentése nem nagyjelentőségű, sok esetben egy aránylag kis gyűjtő alkalmazása látszik előnyösebbnek. Ez utóbbi esetben a diagrammban (p2)-vel jelölt nyomás, mellyel a levegő a kornpressorhengerből a munkahengerbe tódúl, aránylag alacsony, úgy hogy ezen alacsony nyomás elérésére szükséges és a diagrammban (la)-vel jelölt dugattyúlöket aránylag rövid lesz. E komprimáló eljárásnál tehát ezen rövid löket megtétele után nyílik fel a nyomószelep és míg a dugattyú a hátralévő (la) löketét megteszi, azalatt éretik el a kompressorhengerben és a munkahengerben a (p3) végnyomás, amely végnyomás a kisebb gyűjtő következtében természetesen nagyobb lesz, mint az előbb leírt komprimálási eljárás (pl) végnyomása. Az első komprimálási eljárásnál az (1, 2, 3, 4, 1) terület jellemzi a felhasznált munkamennyiséget, míg a második komprimálási eljárásnál az (1, 5, 6,4, 1) terület adja azt meg. Ha a két bevonalazott terület egyenlő, akkor a komprimálási munkamennyiség mindkét komprimálási •ísetben egyenlő; a második eljárásnál tehát ugyanazon munkamennyiséggel egy