80447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a borsó, lencse vagy másefféle hüvelyesek magvainak zsizsiktelenítésére

Megjelent, 1923. évi január hó '43-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 80447. szám. X h. OSZTÁLY. Eljárás a borsó, lencse vagy másefféle hüvelyesek magvainak zsizsiktelenítésére. LICHTMANN-LUKÁCS VILMOS GAZDÁLKODÓ ÉS GÉPKERESKEDŐ NYÍREGYHÁZÁN. A bejelentés napja 1920 április hó 23-ika. Jelen találmány tárgyát oly eljárás képezi, melynek segélyével, úgy a főzésre, mint a veteményezésre használt borsó, lencse vagy másefféle hüvelyesek magvai, illetve magszemei alaposan zsizsikteleníttetnek, vagyis a zsizsik nevű kártékony rovartól teljesen mentessé tétetnek. A zsizsik (borsóban a „bruclius pisi", lencsében a „bruclius lentis", babban a „bruclius ruílmanus", stb.), mely kifejlődve körülbelül 3- -4 mm. nagyságú kártékony rovar, ugyanis főleg a melegebb éghajlatú vidékeken az említett hüvelyesek elvirágzása után fejlődő zsenge maghüvelyekre rakja petéit, a petékből kikelő apró lárvák pedig a zsenge hüvelyt átfúrva egy-egy magszembe rágják be magukat és ott a szemmel együtt zsizsikrovarrá fejlődnek. Ezek a magszemekre káros hatást gyakorolnak és pedig egyrészt azért, mert magában a magszemben élősködnek, azt majdnem egész átmérője hoszszában belül kirágják (ott téli álmukat is alusszák), de a vékony megmaradó hártyaszerű magszemhéj által láthatatlanok maradnak, másrészt a rovar a magszemben még főzés közben is benn maradván, egészségtelen és degusztáló hatásuk van. Ez ellen eddig a főzésre használt magszemeknél egyrészt azáltal iparkodtak segíteni, hogy különösen a gömbölyű és sima felületű borsófajoknál a borsóról dör. zsölésszerűen működő koptató szerkezettel annak héját lehántották, mi a hüvelyes főzését is könnyebbé tette. Ezen lehántolás által a zsizsikek nagyrésze megöletett ugyan, de a rovarok és porszerű ürülékük továbbra is bent maradt a lehántolt egész szemű borsóban, mert a zsizsikrovar lyukfelülete a koptatásnál újra betömődött, különben is ezen eljárás inkább a gömbölyű és sima felületű fajtáknál volt jól alkalmazható. Másrészt a veteményezésre használt zsizsikes magszemeket eddig úgy mentesítették, hogy külön úgynevezett „tubus"rendszerű tartányokat vagy más költséges betontartányokat készítettek, ebbe a hüvelyesek magvait bcleöntötték és aztán szénkéneg elpárologtatásával a magszemekben levő zsizsiket részben belefojtották. Ezen módszer azonban a külön épített tartányok miatt költséges volt, sok anyagot emésztett fel, de még ha meglévő tartányt használnak is fel, helytálló volta miatt a fojtópárák a növénynek csak