80327. lajstromszámú szabadalom • Berendezés balesetelhárítókkal ellátott munkagépeken

- 3 — egymással össze, mely a (13) ütközővel van ellátva. A (4) és (13) részek közé beiktatott (14, 15) kétkarú emeltyű a szilárd (16) pont körül forgatható. A (14) karnak az (53) esúszódarabnak (52, 52') nyúlványai közé nyúlik, a (15) karnak vége pedig a (13) ütközőre támaszkodik. A (8) súlynak hatása oda irányúi, hogy az alkatrészek az (54) nyíl irányában mozogjanak és így a (4) kölyűnek további lefelé mozgását gátló akadályokat megszüntessék. Ennek legelőször is ellene hat a (14, 15) emeltyű. Mihelyt a (3) kengyel a munkásnak kezét érinti a (15) kar a (13) ütközőről leemelődik és a (2) rész a kikapcsolást végzi, amivel egyidejűleg szükség esetén egy fék is önműködően bekapcsolható. Ha a munkás kezét idejekorán elvette, akkor a (3) kengyel legmélyebb helyzetébe sülyedbet és ennek folytán a (2) rész viszszahúzódik annyira, hogy a kapcsolás fenmarad, úgy hogy a kölyű munkáját végzi, felfelénienet élnél pedig a (15) karnak a (13) ütközőhöz való szorítása által valamennyi alkatrészt az (55) nyíl irányában eredeti helyzetébe vissza mozgatja. Ha a (2, 10, 11) részeket egy eltolható (56) tokban helyezzük el és a (10) emeltyííkart egy (57) súly terheli, akkor utóbbi, mihelyt a munkás a védőkészüléket eltávolítja, a kikapcsolást eszközli. Ha a (3) kengyel valamely okból megemelt helyzetben marad, akkor a (2) rósz ugyancsak k i kapcsol. A gyakorlati kivitelnél a (16) pontot amennyire lehet balra, a (3) pontot pedig amennyire lehet jobbra helyezzük oly célból, hogy a (4) szerszám csak igen kis utat tegyen meg addig, míg a

(2) rész működésbe jön. A leírt berendezés még annyiban egyszerűsíthető, hogy a (2) rész elhagyható és a <11) emeltyűkar vagy maga a (12) rúd hat a meglevő forgóékkapcsolásra. Ebben az esetben a lábbekapcsolásnak egy a (7) emeltyűkar fölé rögzítőén nyúló kampó fölött kell vLsszíunozognia, mikor is a (8) súly végzi tulajdonképpen a gépnek bekapcsolását illetőleg üzembehelyezését, úgyhogy a szerszám még keveset sem mozog, ha a (3) kengyel akadályra talál. Hogy ezen megváltoztatott kiviteli alaknak a leírt hatása legyen, a (13) ütköző helyett egy a (12) rúd hosszában alkalmazott fogasrúdat, a (15) kar helyett pedig fogaskerekeket alkalmazunk, mely a (16) helyen alkalmazott tengelyen lazán ül és azzal kapcsolható. A tengellyel a (14) kar szilárdan van összekötve. Ez a kar egy toldattal van ellátva, mely a kölyűnek felfelé menetelénél a kapcsolórészre hat, úgy hogy a. fogaskerék az óramutató járásával egyezően elforog és a (12) rudat lefelé nyomja. Természetesen még számos más kiviteli alak is képzelhető, melyeknél pl. szabadforgás, fogaskerékszegmentek vagy hasonlók alkalmazása folytán a kölyű í'clfelémenetelének csak egy bizonyos részében hathat az (53) rész a (12) rúdra különben pedig ily mozgásátvitel nem jön létre. A 7. ábra esztergapadok részére szolgáló védőberendezést tüntet fel. Az ábrán csakis a találmányra nézve tekintetbe jövő alkatrészek vannak feltüntetve. Az esztergapadnak bal állványfalából kinyúló tengelyre egy tetszőleges kapcsolásnak egyik (59) kapcsolórésze van eltolhatóan rászerelve, míg a másik (60) kapcsolórész a tengelyen lazán ülő fogaskerékkel van szilárdan összekötve. Az (59) rész az ismeretes (62) horonnyal van ellátva, amelybe eddig a kapcsolásnak működtetésére szolgáló villa nyúlt bele. Jelen esetben ezen a helyen egy (63) gyűrű van. melynek külső felületéről a (64) pecek nyúlik ki. Hogy az (59) kapcsolórésznek eltolását a (65) védőszekrénynek forgatása által lehetővé tegyük, egyrészt a szekrényt hordó (66) hüvely a (67). hosszhoronnyal, másrészt pedig a gépállvánnyal szilárdan összekötött (68) hüvely a (69) csavarhasítékkal van ellátva. A (68) hüvely az (59, 60) kapcsolást, valamint a fogaskereket veszi körül és a (66) hüvelyt hordja.