80324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzben zománcozott műtárgyaknak fotokemigrafiai úton való előállítására

az első kettő, azonban az előállított tár­nyak műértéke nagyon csekély, mivel a vésés finomabb részletei sem az öntésnél, sem a saojtolásnál nem hozhatók ki töké­letesen. . Mind az öt eljárásnak azonban az a nagy közös hátránya van, hogy a rajz pl. ienvkép vagy olajfestmény félárnyalatáit a vésés és a kézzel végzett hajlítási munka természetéből kifolyólag nem lehet ki" hozni, úgy, hogy ezen eljárások kizárólag kontúrrajzzal bíró műtárgyak előállítá­sára alkalmasak, mimellett a legfinomabb vésésnél is a vésőszerszám a felület anya­gát a kivésett vonal két peremén kis mér­tékben duzzasztja és torlasztja, tehát a fémfelület nem marad pontos sík lap és az egyenlőtlenségek lecsiszol ássál sem tá­volíthatók el teljesen és a zománc beége­tése után a különböző fénytörés következ­tében feltűnően láthatóvá válnak. A jelen találmány tárgyát képező eljá-. rás segélyével az ismert eljárások összes hátrányait kiküszöböljük, a legfinomabb félárnyalatú rajzot vagy festményt mu­tató, tűzben zománcozott fémtárgyat állít" hatunk elő, melynek művészi értéke az is­mert eljárások segélyével előállított mű­tárgyakat messze túlhaladja, mimellett az előállítás költségei lényegesebben alacso­nyabbak. A találmány értelmében a rajzot a fémfelüléten nem véséssel, hanem l'oto­kémigrafiai úton maratással állítjuk elő. Pl. rajzról vagy olajfestményről kisebbí­tett vagy kívánt esetben nagyobbított lép­ték íí fényképfelvételt készítünk, a negatí­vot az előzetesen fényérzékennyé tett fém­felületre rámásoljuk, az így kapott fény" másolatot savellentállóvá tesszük és a fém anyagának megfelelő marató folyadékkal pl. vaskloriddal vagy salétromsavval ke­zeljük. A maratás befejeztével az épen maradt felületekről a savellentálló bevonatot eltá­volítjuk, a kimart mélyedéseket poralakú zom án c fest ékekkel kitöltjük és a sa­motte-kályhában beégetjük. Ha a zománcfestékeket a rajz vonalas részeibe akarjuk beégetni, úgy a negatív­ról diapozitívot készítünk és azt másoljuk a fémfelületre. Adott esetben a fémfelületre való köz­vetlen másolás helyett a lenyomatot köz­vetett úton is átvihetjük a fémfelületre, pl. fényérzékeny zselatinpapír, maratásra alkalmas pigmentpapír vagy hasonló se" gélyével. A mélynyomástechnikában és a einko­gráfiában alkalmazott fotokémigrafiai el­járásnak tíízzománcműtárgyak előállításá­nál való alkalmazása egyáltalában nem kézenfekvő, mivel a fotokémigrafiai eljá­rást a bevezetésben ismertetett eljárások­nál tűzzömáncinűtárgyak tömeges előállí­tására nem lehet alkalmazni, mivel a foto­kémigrafiai eljárásnál a maratás alatt a leggondosabb kezelés mellett is úgyneve­zett alámsratások keletkeznek, mint az a mellékelt rajz 1. ábráján nagyított lépték" ben látható. A sav ugyanis a fém anyagát az épen maradt élek mentén alámarja, úgy, hogy a megmaradó részek fecskefark alakú keresztmetszetet mutatnak. Nyilvánvaló, hogy az ilymódon előállí­tott alakmást sem . galvanoplasztikai nyo­matok készítésére, sem öntvényekhez vagy síi j toláshoz nem lehet használni, mivel a fééskefarkalakú élek a kész negatív, il­letve öntvény eltávolításakor letöredezné­nek, illetve a lenyomat élei deformálódná­nak. Az alámaratás, melyet a fotokómigrafia. többi ágazataiban is kimondott hátrány­nak tekintettek és annak a legkülönbö­zőbb eszközökkel és eljárásokkal való ki­küszöbölését kísérelték meg, a .jelen talál mány tárgyát képező eljárásban a leg­nagyobb előnnyel alkalmazható, mint azt az 1. ábra kapcsán részletesen ismertetjük. Az (1) fémlapnak savellentállóvá tett felü­letei (2)-vel vannak jelölve. A maratás következtében az épen megmaradó élek mentén a (4) alámaratások keletkeznek, azaz végeredményben a (2) felületek alatt a fémlemez keresztmetszete fecskefarkala­kot mutat. A savelentálló bevonat eltávolítása után

Next

/
Thumbnails
Contents