80319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenyér készítésére szánt kukoricalisztnek elcsirizelésére
alkotnak, melyen át az előmelegített levegő belép. A fordulóhelyeken a részek legyezőszerűen széjjelhúzódnak, amint azt az 5. ábra feltünteti és e célból előnyösen trapéz vagy körgyűrű szegmensalakúak. A kazán homlokfalán van egy (a) adagolótölcsér elrendezve, melyen át a tüzelőanyagot a rostélyfeliiletre adagoljuk. Az adagolótölcsért (t) ajtó választhatja el a tüzelőtértől. A pálya hosszrészei között fekvő samotteból készült (M) fal elválasztja egymástól a pálya két hoszrészét és egyidejűleg a friss tüzelőanyag1 számára melegszolgáltató gyanánt szolgál. Ezen (M) híd felett a lángcső mellső homlokfalán ugyancsak samotteból készült (m) tömb van elrendezve, mely a tüzelés alkalmával való kisugárzásával a tüzelőanyag meggyújtását elősegíti. Az (r) rostélyeleinek különböző alakúak lehetnek. A 3. és 4. ábrában feltüntetett foganatosítási alak szerint az egyes rostélyeleinek egy (b) agyon ferdén elrendezett (r) lemezből állanak, mely (s) hasítékokkal ellátva önmagában egy rostélyt alkot. Az (r) lemezeket a (k, k') szemekből álló lánc (b) csapjaira helyezzük, melyeknek (v) vége négyszögletes lévén az (r) lemezek elfordulását megakadályozza. Az elfordulás elleni biztosítás arra szolgál, hogy a lemezeknek a fordulóhelyen való szándéktalan viszonylagos eltolódását megakadályozza, úgy hogy az ott képződő legyező folytonos marad, azaz nem szenved megszakítást, mely megszakításon át a tüzelőanyag az alatta levő, a hozzávezetendő égési levegő számára szolgáló (L) térbe hullhatna. A 6. és 8. ábrákban feltüntetett foganatosítási alak szerint a rostélyelemek (r') keretből állanak, mely (m) borda útján van az (n) aggyal összekötve. (1) léceken az ékalakú (o) rostélyrudak fekszenek fel (8. ábra). Az (o) rudak ékalakú kiképzése lehetővé teszi, hogy az (r') keretet egyöntetű alakú rudakkal tölthetjük ki. Ezen rudak további kiképzése természetesen eltérhet a feltüntetett alaktól, minthogy az elsősorban a használt tüzelőanyag minőségétől függ. Az (r) rostélyeleinek a (b) csapon való és annak elfordulását célzó' megerősítése ugyancsak más tetszészerinti módon is történhet. Amint a 9. ábra mutatja, a (b) csap felső végén hasítékkal bírhat és egy (p) lemez segélyével, mely a (b) csapon szögecsekkel van megerősítve, az (n) agy egy megfelelő hasítékával kapcsolód hátik. A tüzelés működési módja a következő: Ha az (a) tölcséren át tetszésszerinti, a rajzon fel nem tüntetett készülék segélyével tüzelőanyagot adagolunk, akkor az az (M) gát és az (rn) tömb faltömegének sugárzó hatása alatt meggyullad és a (k, k') lánc mozgó szemei által a (B) tűzhíd felé tereltetik (1. ábra), hova megérkezik, ha az elégés teljes folyamatban van. A hídnál való elfordulás után a már teljes lángban álló tüzelőanyag már most ismét a kazán külső falához jut és végül az (x) csap körülforgó (z) terelővel, mely pl. mint az ábrából látható a (w) tengelyről (y) forgattyúval és egy eltolható (zl) vezetőrúddal mechanikailag működtethető, kidobható. Az egész, a. tüzelőanyag által megteendő úton a szabaddá váló meleg arra is felhasználtatik, hogy az (M) és (rn) faltömegeket izzásban tartsa. A tüzelés teljesen önműködően dolgozik, nemcsak a tüzelőanyag adagolása tekintetében, hanem annak piszkálása és az égési maradékok kidobása tekintetében is. Azáltal, hogy a lánc mozgásának gyorsaságát akként választjuk, hogy az összesiilés állapotában a tüzelőanyag a tűzhíd fordulópontján haladjon át, a tüzelőanyag összesülését, a rostélyeleinek viszonylagos mozgása által az ezen helyen való felületképzésnél megakadályozzuk. A rostélvfelület hamú- és salakrészeknek az (í.! térbe való áthallása ellen már az alkalmas hézagképzés megválasztása által van biztosítva. Végül egy nagy előnye a tüzelésnek, hogy úgy a tüzelőanyag hozzávezetése, valamint a salakkidobás a tiizelőtéren kívül történik. Fent ismertetett okoknál fogva a találmány szerinti tüzelés minden fajtájú gőzkazánokhoz alkalmas, különöset! azonban oly tüzelőberendözé-
