80298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fonókarnak előállítására a pamutfonás céljaira

Megjelent 1922. évi december hó Ü5í-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 80298. szám. XIV/a. OSZTÁLY. Eljárás fonókannák előállítására a pamutfonás céljaira. GROSSMANN LEÓ KERESKEDŐ ALTSHAÜSENBEN. A bejelentés napja 1920 október hó 5-ike. Svájci elsőbbsége 1919 március hó 29-ike. A pamutfonás céljaira szolgáló, eddigelé bádoglemezből, kéregpapirból, vulkánfiberből vagy másefféle anyagból készült fonókannák pótlására a?, ilyen kannákat erős pergamentpapirosból álló egyes rétegekből készítik, ahol is különösen a külső rétegekbe, nagyszemű szövetet iktatunk be, amelynek nyújthatósága az esetleges egyenlőtlenségek kiegyenlítésére van hivatva. Kitiint már most, hogy az ily módon előállított fonókannák éppen a közbeiktatott szövet utánengedése folytán bizonyos hátrányokat mutatnak, amelyek az ily kannáknak az üzemben való hosszabb alkalmazását kizárják. Ezen hátrányok lényegileg abban állanak, hogy a kannák lökéseket vagy hasonló durva kezelést annyiban nem képesek elbirni, amennyiben az ekkor keletkező horpadások a kannákon megmaradnak. Mihelyt azonban a kannafalban ilyen egyenlőtlenség van, az illető kanna tudvalevőleg a további használatra alkalmatlan. Ezt a hátrányt már most a jelen találmány értelmében egyszerű módon azzal küszöböljük ki, hogy a kannát csupán pergamentbői vagy más erős papírból állítjuk elő és a szövetbetét alkalmazásától eltekintünk. Ezzel kemény és igen ellentálló, emellett azonban rugalmas fal létesül és a lágy szövetbetét elmaradása azt a műszaki és gazdasági előnyt vonja maga után, hogy a kanna oldalfalának minden behorpasztása alkalmával az eredeti alak ismét visszatér. A találmány szerint előállított kanna tartóssága annyiban is nagyobbnak tekintendő, hogy a külső pergamentréteg megsérülése esetén az eddigi eljárás szerint készült kannáknál a nagyszemű szövet szabadon fekszik és többé nem nyújt elegendő ellentállást további megsérülések ellen, míg ezzel szemben a pergamentpapiros jóval ellentállóbb. A találmány szerinti eljárást gyakorlatilag akként foganatosítjuk, hogy a legbelső réteget különálló ív gyanánt alkalmazzuk, mely szélein összeilleszkedik és amelyre a többi réteget feltekercseljük. Ily módon belül teljesen sima felület, vagyis az eddigi eljárás szerint készü't kannákkal szemben varratnélküli kanna létesül; az eddigi kannák készítésénél ugyanis a feltekereselés már a legbelső rétegnél kezdődik, úgy hogy a kiindulási helyen kiugró rész létesül, mely az ily kannák használata közben igen hátrányos.