80272. lajstromszámú szabadalom • Fémtömítés csővezetékekhez, kazánokhoz, tartányokhoz és más effélékhez

Ezeknél az ismeretes tömítéseknél sem lehetséges a fajlagos felületi nyomást a tömítési felületek között fokozni, mint" hogy a kemény fémmag számára való burkolat aránylag nagyon vastag, úgy, hogy ezeknél a tömítéseknél is szereléskor az összekötő csavarok meghúzása folytán vagy üzemközben a tömítő anyag állandó alakváltozást szenved, minek folytán a tömítési felületek, megnövekednek és a fajlagos felületi nyomás csökken. Ismeretes továbbá, hogy mindezen fémtömítéseket olyképpen képezik ki, hogy azoknak hullámalakot adnak vagy pedig a fémtömítést kiálló, körbenfutó, gyíírűalakú élekkel, bordákkal vagy kiemelkedésekkel látják el, amelyek hornyok révén meg vannak szakítva, úgy, hogy a kiszökelések és mélyedések váltakozva követik egymást. Mindezen tömítéseknek az a közös jel" lemző sajátsága, hogy tömítési felületük nagy, mimellett rendkívül nehéz vagy pedig egyáltalán lehetetlen, hogy az összeszorítás huzamosabban olyan egyenletes legyen, hogy a nyomás a tömítőanyag és a tömítendő felületek között mindenütt egyenletes legyen. Ezzel szemben más esetekben a tömítési felület önmagában véve kicsiny, ami először egyenletes és nagyobb felületi nyomás szempontjából kedvező, mimellett azonban később a szerelés után vagy iizemközben az a hátrány lép fel, hogy az alkalmazott anyag miatt állandó alakváltozások lépnek fel, amelyek a fajlagos felületi nyomást csökkentik és amelyek előfeltételei a tömítés elromlásának. Az ismeretes összes tömítéseknél nem lehetséges a tömítési felületek között oly nagy fajlagos felületi nyomást elérni, aminő nagy nyomásoknál tartós tömítés szempontjából szükséges. A találmány általános alapgondolata mármost abban áll, hogy a tömítő testnek olyan tömítési felületei vannak, amelyek a tömítő test tömítési felületei és a tömítendő felület között nagy fajlagos felületi nyomást engednek meg anélkül, hogy tartós alakváltozást szenvedne. Ezt több jellemző sajátság egyesítése útján érjük el, amelyek egyenként részben ismeretesek, összeségükben azonban újak és eddig még el nem ért új műszaki hatással járnak. Az első jellemző sajátság abban áll. hogy av fémtömítést kemény, rugalmas és olyan szilárd ellenállóképességű anyagból készítjük, hogy a tömítéshez szorított karimák anyaga folytán tartós alakváltozás fel nem léphet. így például a. tömítés anyagául acél "vagy acélötvözeteket vagy adott körülmények között csak vasat vagy alkalmas ötvözetet választunk. A másik jellemző sajátság abban áll, hogy a fémtömítésnek olyan alakot adunk, amelynek felfekvési vagy tömítési felületei oly kicsinyek, hogy a tömítő anyag és a tömítendő falak felülete vagy felületei között nagy fajlagos nyomás lép fel. Ha maguk a tömítendő felületek nagy szilárdságú anyagból vannak, akkor a tömítési felületek vagy tömítési lécek közvetlenül a tömítendő felületeken alkalmazhatók vagy pedig azokból kiképezhetők, amely esetben azután külön tömítési testre nincsen szükség. A harmadik jellemző sajátság abban áll, hogy az említett anyagból az ismertetett alakban készült fémes tömítő testeket vagy tömítési felületeket képlékeny, lágy, vagy félig lágy fémből való bevonatta] látjuk el, például galvanikus rézbevonat alakjában, amely olyan vékony, hogy a karimák és a fémtömítés tömítési felületei között a fajlagos nyomási nem befolyásolja, mimellett olyan tömítési anyagot képez, hogy a karimák felfekvési felülete és a fémtömítósek között magában meg nem állapítható, legfinomabb tömítetlenségekei is kiegyenlíti, illetve kitölti. A simulékony, illetve lágy vagy félig lágy anyagból való bevonat helyett ilyen simulékony anyagból való külön hártya vagy vékony réteg helyezhető a tömítő felületek és a tömítendő oldalfalak közé. Ha a tömítendő oldalfalak bizonyos simulékonyságú anyagból vannak, akkor bizonyos esetekben simulékony anyagból való bevonat vagy külön betét alkalmazásától eltekinthetünk. A mellékelt rajzokon a találmány tár-