80262. lajstromszámú szabadalom • Átkapcsoló berendezés tárcsá átváltó hajtóművekhez

I Az 1—5. ábrákban feltüntetett átkapcsoló-berendezés az átválté-hajtómű egyes részei által hajtott (1) állítóműből és az ezzel összekötött (m) kapcsolóműből áll, amely a (g) átVáltó-hajtóművet közvetve vagy közvetlenül átkapcsolja. Az (1) állítómű és (m) kapcsolómű többféle módon lehet kiképezve. Az 1. és 2. ábrák szerint az állítómű a hajtótengellyel forgatóaxi összekapcsolt (110) csavarorsóból áll, melyen az elfordulás ellen biztosított (111) mozgatóanya ül. A (110) csavarorsó egyik végén (112) csapot hord, amely (113) csapágyban van ágyazva. A csavarorsó másik vége közelében a sima (114) hengeres részszel van ellátva, amely tengelyirányban eltolhatólag van a (100) hajtótengely (115) furatába helyezve és sajátszerű módon, egyrészt a hajtótengellyel forgatóan, másrészt a (103) kétkúpú tárcsával forgatóan és eltolóan van kapcsolva. Ezt pl. a (116) menesztő pecek által érjük el, amely a (110) csavarorsó (114) részébe és a (103) kétkúpú tárcsa agyába van beerősítve. Ezen csapszeg környezetében a (100) hajtótengely (118) hasítékokkal van ellátva (lásd 1. ábra). Az (m) kapcsolómű sajátszerű (120) állítótesttel van ellátva, amely egyrészt a (111) mozgatóanyával, másrészt a (110) csavarorsó (114) részével van összekötve. Az állítótest a (121) súllyal terhelt (120) á t buké-em el tyű bő I áll. (122) az átbukóemeltyű lengési csapja, amely a (113) csapágykeret Van erősítve. Az átbukó eineltyűhöz a (125) csuklósrúd csatlakozik. A (125) csuklósrúdnak (126) folytatása van, amely a (110) csavarorsóval párhuzamos (127) hasitokkal van ellátva. A (127) hasitokba a (111) 'mozgatóanyán levő két (128) menesztő nyúlik be. Ezen meuesztők vezetése céljából a (113) csapágykeret (129) hasítékokkal van ellátva, melyek szintén a (110) csavarorsóval párhuzamosén futnak A (120) átbukóemeltyű szabadon lengő karja környezetében két (140, 141) ütközők vannak elrendezve, amelyek a (114) tengelyen ülnek. A két ütköző között a (114) tengelyben axiálisan eltolható (142) állítóbüvely van elrendezve. \ (142) állítóhüvely sajátszerű módon van a (120) átbukóemeltyű szabadon lengő karjával összekapcsolva és pedig úgy, hogy az átbukóemeltyű ál fektetésénél a (142) hüvely tengelyirányban eltolódik. A (120) átbukóemeltyű a legkülönbözőbb módon lehet a (142) állítóhüvellyel összekapcsolva. Az 1—4. ábrákon feltünteti foganatosítási alaknál az átbukóemeltyű szabadon lengő karja több (144) foggal van ellátva. A (144) fogak oly módon vannak •x (122) lengési csap körül csoportosítva, hogy fogaskerék szegmenset alkotnak. A (144) fogak a (142) állítóhiivelyre alkalmazott (145) fogasrúdba kapaszkodnak. A (145) fogasrúd külön is ráerősíthető az állítóhiivelyre, vagy pedig amint az 1. ábra feltünteti, (145) fésűfogakból is kiképezhető. A (142) állítóhúvely és a (140), illetve (141) ütközők között (148) köz van hagyva, amely a (120) átbukóemeltyű minden átfekvésénél változtatja helyét, amint azt alább ismertetjük. Tegyük fel, hogy az átkapesoló-berendezés egyes részei az 1., illetve 3. ábrákban feltüntetett helyzetet foglalják el. Ezen helyzetben a (101) szíjtárcsa a (103) kettőskúpú tárcsával van kapcsolva és a. szíj mozgását a (101, 101', 103, 116, 118) úton a (100) hajtótengely re viszi át. Egyidejűleg a (101) tárcsa forgómozgása a (110) csavarorsóra adódik át. Ez a (111) anyának, pl. a 3. ábrában feltüntetett nyíl irányában való eltolását okozza. Ezen mozgás következtében a (111) anya (128) menesztői a (127, 129) hasítékokban vezetődnek. A hajtótengelynek, illetve a (110) csavarorsónak bizonyos számú fordulata után a ínenesztők a (127) kulisszahasíték (127') végéhez ütköznek. Ettől a pillanattól kezdve az anyának további eltoló mozgása következtében a kulissza a 3. ábrában feltüntetett nyíl irányában eltolódik. Ezen eltoló mozgást a kulissza a (120) átbukóemeltyűre viszi át. Ez az emeltyű (A—A) középállásáig kényszerszerűen mozog, (3. ábra) és a középállás túlhaladása után a (121) súlyterhelése következtében a 4. áb-