80256. lajstromszámú szabadalom • Zárt fényíves ívlámpa

ég, úgy hogy kisebb előtétellenállásra van szükség, mint. két egyenlő nagyságú elektródánál. Ezáltal a gazdaságosság még tovább is javítható. A katóda nagyobb terheléseknél rendszerint valamelyest növekszik. Állandó fényerősséget csakis a két elektróda viszonylagos nagyságának helyes méretezése által érhetünk el az alakváltozások dacára; a méretezésnek olyannak kell lenni, hogy a katóda fénysugárzásának a felületnövekedés folytán való csökkenése az anóda fénysugárzásának a felületcsökkenés következtében való fokozódása által épen kiegyenlíttessék. A katóda kisebbítésének azonban még egy további fontos előnye is van. Mint már a törzsszabadalomban említettük, a lámpa gyújtásánál arra kell ügyelni, hogy a katóda előbb magasabb hőmérsékletre hevíttessék. Fémelektródákkal ellátott ívlámpák tudvalevőleg általában nehezen gyújthatok meg az elektródák érintkezésbe hozatala és rákövetkező elválasztása által. A gyújtás egyáltalában csak egy bizonyos áramerősség, körülbelül 1—2 amper túlhaladtánál és oly feszültségnél következik be, mely az ív égési feszültségét, jelentékenyen túlhaladja. Ha már most a katóda az anódához képest igen kis méretű, akkor az. utóbbival való érintkezésnél az érintési helyen az átmenő áram által erősen felhevíttetik és ezáltal sikerül a fény ív gyújtását az elektródák elválasztása által elérni és a fényívet állandóan fenntartani. Ez a gyújtási eljárás természetesen nem szorítkozik gömbalakú elektródákra. Lehet más elektróda alakokat, pl. spirálisokat is alkalmazni. A gyújtást wolframból való ós katódául szolgáló finom drótcsúccsal is elérhetjük. A kis katóda segélyével való leírt gyújtás előnyösen akkor is alkalmazható, ha a gyújtáshoz segédelektródát használunk, mi mellett. a segódelekitróda, amennyiben az képezi a.katódát, a leírt módon kis gömb, spirális vagy hasonló lehet. Ennek megfelelően a kisebb méretű katóda különösen akkor is előnyös, ha a gyújtást a helytálló elektródák közötti teret egyelőre áthidaló vezető közbenső darab eltávolításával eszközöljük, mely betét egészen vagy -részben más, könnyebben gyulladó anyagból, pl. könnyen elpárolgó fémből, mint rézből vagy cinkből vagy hideg állapotban vezető vegyületből, pl. oxidból, különösen vezető urándioxidból áll (lásd az 1915. május 22-én benyújtott 8285/1915. számú bejelentésünket). A mellékelt rajz a találmány tárgyának egy kiviteli példáját mutatja, mi mellett példaképen a legutóbb emiitett esetet vettük fel. Az 1. ábrán az egész lámpa elölnézetben, természetes nagyságban látható, a 2. és 3. ábrán a középső rész oldalról és alulról nézve van feltüntetve, míg a 4. ábrán az anóda, a katóda és a vezető közbenső darab nagyobb léptékben van bemutatva. A rajzon feltüntetett kiviteli alaknál két egymás mögé kapcsolt fényívet tételeztünk fel, melyek egy-egy nagyobb, anódaként szolgáló (1) wolframgolyóból, egy kisebb, katódaként szolgáló (2) wolframgolyóból és a vezető (3) közbenső darabból állnak, mely példaképen urándioxidból készülhet és peremekkel ellátott rövid henger alakjában lehet kiképezve. Az elektródák a vékony (4, 5) wolframszárakon, illetve drótokon vannak elrendezve. Hogy a (3) közbenső darab és az elektródák jó kontaktusát biztosítsuk, mindegyik közbenső darab egy fúrat útján közvetlenül az anóda (41 szárán van vezetve és a drótból készült (6) villában lazán fekszik. Mindegyik közbenső darabnak alsó oldalán mélyedése van, mely az (1) an ódára fekszik. Ezáltal elérjük, hogy a sokkal kisebb katóda középpontja ugyanabban a magasságban fekhet, mint az anódáé, ami a lefelé való fénysugárzás tekintetében kedvező. A két (6) villa a kis (7) üvegkorongba van beforrasztva, melyet a (9) szolenoidfegyverzet a (8) rúd segélyével tart. A (9) fegyverzet a (10) üvegcsőben van vezetve, mely a (11 ^ lámpatalp belsejéből kifelé nyúlik. A szo-