80235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás röntgensugarak előállítására
feltétel mellett, hogy a katodsugarak meghatározott sebességi határait megtartjuk, a sugárzási energia és a keménység annál nagyobb, minél hirtelenebbek azok az időbeli változások, amelyeken a lcatodsugár elektronjainak sebessége és sűrűsége át- j megy, illetve amelyeknek az említett ér- j lékek egyike alá van vetve és minél szaporábban következnek ezek a változások az időegységben. Ez elektrotechnikai üzemszabályzat szavaival kifejezve azt jelenti, hogy arra kell törekedni, hogy olyan röntgenüzemet valósítsunk meg, amelynél a milliampérek száma a csőben, a kilowattok száma a cső szorítóinál vagy mindkét említett érték az időegységben lehetőleg gyorsan és lehetőleg szaporán váltakozik. A dolog tehát azon múlik, hogy az áram-' és feszültség-görbék menetét meredekre válasszuk ós arra ügyeljünk, hogy mindkét érték csak oly rövid ideig, amint csak lehetséges maradjon változatlanul, mert azon időszakasz tartama közben, melyben az említett értékek nem változnak, a röntgensugárzás termelési hányada csekély és a sugarak kevésbbé kemények lesznek. Az ideális állapot, melyre tehát törekedni kell az, hogy az áram- és feszültség görbéi meredeken emelkedjenek és meredeken essenek, csúcspontjukban pedig abszolút hegyesek legyenek. Ezek szerint tehát olyan üzemire kell törekedni, amelynél erőteljes áram- és feszültségi öltések lépnek fel. A lökéseknek ezenkívül oly szaporán, amint csak lehetséges kell egymást követniök, hogy eltekintve az egyes lökések rövid időtartamától nagy összsugár intenzitást adjanak. A legjobb röntgenüzemet tehát azáltal valósítjuk meg, hogy olyan lehetőleg nem csillapított rezgéseket alkalmazunk, amelyeknek fokozott frekvenciája és nagy amplitúdója van. Fizikailag végeredményben azon fordul meg a dolog, hogy az elektronok sebessége és sűrűsége a gyújtópontban lehetőleg gyorsan változzék. Ha azonban az elektronok sűrűségét jelentékeny értékekkel gyorsan változtatni kívánjuk, úgy világos, hogy előnyös, ha lehetőleg nagy eiektronsűríí -séggel, tehá* a gyújtópont lehetőség szerint nagy fajlagos terhelésével dolgozunk. Már eaeilőtt is gyakrabban megkísérelték ugyan, hogy nagy frekvenciájú rezgésekkel állítsanak elő röntgensugarakat, természetesen egészen más okoknál fogva, mint amelyek a fent ismertetett felismeréseken alapszanak. Az említett kísérletekből ennek megfelelően végeredményben nem is azok az előnyös berendezések adódtak, amelyeket az alábbiakban ismertetünk, hanem lényegesen mások. Látható tehát, hogy azok a szempontok, amelyekből előbb kiindultak, lényegükben teljesen eltérnek azon elvektől, amelyeken a jelen találmány alapszik és pedig már azon körülménynél fogva, hogy ama berendezéseknél a rezgések már kezdettől fogva csillapítottak voltak vagy pedig n kisülésnek a csőben való megindulása által aperiodikusan csillapíttattak. Szántzándékkal szerkesztettek olyan berendezéseket, amelyek aperiodikusan csillapított rezgéseket szolgáltattak. Az ekkor használatos gáztartalmú röntgencsövek ugyanis az ellenkező értelmű feszültségek (hibás váltakozások) folytán elpusztultak, mái' csak a szétporlódás miatt is, amelyet az ilyen fordított irányú feszültség eredményezett. Ezek a korábbi kísérletek tényleg nem is vezettek soha gyakorlatilag kielégítő eredménnyel működő röntgenberendezésekre. Annak oka, hogy különböző oldalról arra törekedtek, hogy rezgések segítségével állítsanak elő röntgensugarakat, nem abban rejlett, hogy a termelési hányad és sugárkeménység akkor ismeretlen fokozását az említett üzem révén a közhasználat számára hozzáférhetővé tegyék. Ezeknek a törekvéseknek egész más volt az indító oka. Számos gyógyászati célokra szolgáló nagy frekvenciájú készülék volt ezidőbeti forgalomban és nagyon kívánatos lett volna, ha ezeket a készülékeket mellékesen röntgencélokra is, akárcsak végső szükség esetén kisegítésképen lehetett volna használni.