80229. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zár és lakat kulccsal
duló (j) emeltyű, melynek egyik (jl) karja | a (d) lemezek (g) kivágásába éppen bele- | illik, másik (j'2) karja pedig a (d) lemezek forgási pályájába belényúlik. A (j) emeltyűből az (n) nyúlvány áll ki, mely az (o) tengely körül elforgatható és a (p) rúgó által lefelé szorított (r) záróhorog (s) fúratába beléhatol. A záróhorog kampós vége a (t) zárnyelvnek támaszkodik neki, mimellett a zárnyelv a (ti) kivágással van ellátva, amelybe az (u) fej segélyével kívülről forgatható és (ul) rúgó hatása alatt álló (u2) zártüske (u3) pecekje belényúlik. A 4. és 5. ábrákon a zár reteszelt állapotban van feltüntetve. Ekkor a zárnyelvnek az (r) záróhorog kampós vége nekitámaszkodik, a záróhorog helyzetét pedig a (d) lemez által helyzetében rögzített (j) emeltyű (n) nyúlványa fixirozza, amely a záróhorog (s) kivágásába fekszik bele. A zár nyitásánál a kulcs segélyével a (d) lemezeket (b) pont körül elforgatjuk (szaggatott vonal) oly helyzetbe, hogy a lemezek (g) kivágásai egymás fölé kerülnek, a (jl) emeltyűkar pedig ezen kivágásokba beléfekszik. A (d) lemezek elforgatásuk közben a (j2) emeltyűkarnak nekiütköznek és ezáltal a (j) emeltyűt (h) forgáspontja körül olymódon forgatják el, hogy az (n) nyúlvány felemelkedik. Ezáltal azonban az (r) záróhorog is elfordul (o) tengelye körül, miközben a (t) zárnyelvet szabaddá teszi, amely az (ul) rúgó hatása alatt a zártokba visszaugrik. Csukás esetén a (t) zárnyelvet az (u) fej visszaforgatása által reteszelő helyzetbe hozzuk és ekkor a (c), illetve (p) rúgók hatása alatt a (d) lemezek, valamint az (r) záróhorog is visszatér korábbi helyzetébe. Ugy a lakathoz, valamint a zárhoz tartozó (o) kulcsok vékony lemezből készülnek és a (v) csapszegek körül elforgathatóan a (vl) kulcstokba vannak beszerelve. (6. ábra). A kulcstok fenekére a (z) tengelyen átfektetett (zl) lemezrúgó van hegyezve, mely a kulcsokat a (v) csapszegek krVriil kifelé forgatni igyekszik. A kulcsok kifordulását az (y) fedőlap akadályozza meg, mely oly nagyra van kiképezve, hogy a két oldalt a (v) "csapszegektől befelé álló (o) kulcsok végére ráfekszik. Ezen (y) fedőlap a (z) tengely körül elforgatható (yl) csaphoz van erősítve. Ha az (yl) csap segélyével az (y) fedőlapot középhelyzetéből egyik vagy másik irányba forgatjuk, a jobb- vagy baloldalt fekvő (o) kulcsok szabaddá válnak és a (zl) rúgó őket a kulcstokból kifordítja. A kulcsok ilyen kiképzésének nagy előnye, hogy az összes szekrények stb. kulcsai egy tokba zárva, kis helyen elférnek és így a kulcsok folytonos keresgélése elkerülhető. Szabadalmi igények: 1. Önműködő zár és lakat lemezkulccsal, azáltal jellemezve, hogy a zárnyelv, illetve lakatkengyel elreteszelésére egy emeltyű van alkalmazva, amely a rágó hatása alatt álló és megfelelő kulcs segélyével közös tengelyük körül elforgatható záiiemezeknek támaszkodik neki, miniellett a zárlemezek mindegyikén egy-egy kivágás van elrendezve, amelyek egymás fölé helyezve az emeltyű egyik nyúlványának befogadására alkalmas fúratot képeznek oly célból, hogy nyitás esetén az emeltyű nyúlványa a lemezek ezen furatába beléfeküdjék, ezáltal az emeltyű helyzetéből kiforduljon és a zárnyelvet, illetve lakatkengyelt szabaddá tegye. 2. Az 1. igényben védett zár foganatositási alakja jellemezve a zárnyelvnek nekitámaszkodó rúgóhatás alatt álló és (o) tengely körül elforduló (r) akasztóhorog által, mely a (j) emeltyű (n) nyúlványát magába fogadó (s) furattal van ellátva, mimellett a (t) zárnyelvben a (tl) kivágás van kimetszve, melybe a rúgóhatás alatt álló és kívülről forgatható (u2) zártüske (u3) pecekje belényúlik oly célból, hogy ha a záróhorog a zárnyelvet szabaddá teszi, a zártüske pecekje azt a zártokba rugalmasan visszarántsa. 3. Kulcsok az 1. és 2. igényekben védett lakathoz és zárhoz azáltal jellemezve, hogy vékony lemezből készülnek és a (v)
