80211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés oldatok elpárologtatására és lepárlására

(bg) felület adja, aszerint, hogy gyors hőközlés biztosítására 1 vagy 2 vagy 3 stb. C fokú hőmérsókletkülönbséget alkalmazunk; a diagrammnak a vízszintes Ó-vonala alatt levő része minden, előre megadott hőmérsékletkülönbség által okozott, hozzáadandó munkatöbbletet jelenti. Az oldatnak az új eljárás útján való tökéletes telítésére munka alakjában hozzávezetendő hőt tehát az 1. ábrán a téglalapalakú (ah) X (hi) és (ah) X (x) felület jelenti; (x) nagysága az alkalmazott hőmérsékletkülönbségtől függ. Ezen körülmények között tehát a hozzávezetendő elméleti hőmennyiség a szükséges legkisebb elméleti hőmennyiségnél annyival nagyobb, mint az (ij), (jd) vonalak és a görbe között levő felület nagysága; ezt a munkafeltételek okozzák, melyeknek olyanoknak kell lenniök, hogy az eipárologtatás a végső körülmények között épp úgy lehetséges legyen, mint a kezdeti körülmények között. Az elméleti, legkisebb mennyiségen kívül szükséges ezen nagy hőtöbblet rossz hatásfoknak forrása, azonban a következő módon nagy mértékben kiküszöbölhető. Ha az elpárologtatást két szakaszban foganatosítjuk, pl. az első szakaszt a görbének (k) pontja jelzi, az elméletileg hozzávezetendő hőmennyiséget a téglalapalakú (al) X (lk) és (hi) X (ím) és (ah) X (x) felületek jelentik. Ez esetben a szükségtelenül hozzávezetett hőmennyiség a (jmkl) felület által jelzett mennyiséggel ősökként. A szakaszok számának növelésével a hőveszteség megfelelően csökken ós az elmélet szerint munka alakjában hozzávezetendő hőmennyiséget jelentő felület fokozatosan megközelíti az elméletileg szükséges hőmennyiség felületét. Az 1. ábrán eredményvonalak és szakadozott vonalaik az elpárologtatásnál alkalmazott három. illetve öt szakaszt jeleznek. A hajtárérték végtelen számú szakasz alkalmazása által érhető el, mely esetben az elmélet szerint hozzávezetendő ós szükséges hőmennyiségeket jelentő felületek egybeesnek. Megjegyzendő azonban, hogy ha az elpárologtatást több külön szakaszban végezzük, aránylag könnyen alkalmazha tunlc oly ventilátorgépeket vagy más kom primálóberendezséseket, melyek a kompreszsziót minden egyes szakaszban a legjobb hatással eszközük, ha azonban az elpáro logtatást végtelen számú szakasznak megfelelő módon, vagyis a kompresszor működésének folytonos változtatásával akarjuk végezni, ez csak úgy lehetséges, ha oly kompresszor-berendezés áll rendelkezésre, melynek hatásfoka a változó üzemviszonyok között nem változik nagy mértékben és ha oly elrendezést alkalmazunk, mel> • nél a (fokozódó hőelnyelésnek megfelelő) fokozatosan növekedő erőfogyasztás nem zavarja jelentékenyen az egész berendezés hajtását. Jelen találmány tárgya általánosságban az eddig leírt megfontolásoknak az említett korábbi eljárás, különösen a megnevezett szabadalomban ismertetett eljárás szerint foganatosított elpárologtatásnál, lepá rolásnál vagy efféle műveleteknél való alkalmazásából áll. A találmány szerint az elpárologtatást korlátolt számú szakaszokban, pl. ötig., ter jedő szakaszokban megfelelő számú külön elpárologtatókban vagy üstökben végez zük, vagy egyetlenegy berendezés segítségével nagyon sdk szakaszban. A 2. ábrán látható görbe valamely cukoroldatnak felel meg, mely viselkedésében az 1. ábrának megfelelő oldattól különbözik, amennyiben a koncentráció fokának emelkedésével emelkedő forráspont-görbéje nem egyszerű görbe, hanem egymást kiegészítő két görbéből áll, ami gyakrabban előfordul, mint az 1. ábrán feltüntetett eset; a 2. ábrán látható görbe folytonosságának megszakítása 20 és 25% koncentrálási fok között fekszik, mely ponton a cu kor hidratizálódásának változása miatt a görbe az (np) eredményvonal által jelzett eredeti irányát megváltoztatja és az (mitől kiinduló új irányban halad tovább. Elméletileg a legjobb hőhatásfok érhető el, ha az egyes szakaszoknak megfelelő te-