80195. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kovácsolható vas- és acélnak savakkal való maratására a savhoz való pótlékok alkalmazása mellett
A maratási folyamatot úg'v képzelhetjük, hogy a sav előbb oklóan hat a vasra, mi inellett közte és a hengerlés! hártya között hidrogén képződik, mely növekvő gőznyomásnál az oxidréteg lazítását idézi elő, mely lassankint eltűnik, azaz részben vegyileg ül dalik, részben mechanikailag eltávolíttat ik. Az eddigi eljárás szerint való maratás a vas maratásos törékenységének mindig fenforgó veszélye mellett még más jelentős hátrányokat is von maga után. Ily hátrány pl. az, hogy a forró savgőzök úgy a kezelőszemélyzet számára nagyon terhesek, mint a maratóberendezések vasrészeire, valamint egyéb, a közelben levő vasszerkezetekre végzetesekké válhatnak. Az eddigi szokásos eljárással frissen maratott sodronyok és lemezek nagyon könnyen rozsdásodnak, miért is mész vízbe kellett meríteni (meszezni) vagy forró vízben nagy gonddal kellett lemosni. A maratás folytán a maratott árú súlyából is veszít, ami pl. sodronynál 1.5—2 százalékot tesz. Ez magában véve nem sok ugyan, hanem az évenkint maratott sodronyok számánál ezen veszteség is tekintetbe jön. A 60 Bé sűrűségű kénsav fogyasztása, mely a maratott: árúnak körülbelül 2—4 százalékát teszi, is igen jelentékeny. Elsősorban azonban arról van sző, hogy a maratásos törékenységet elkerüljük, mint már említettük, annak oka abban rejlik, hogy vasnak ásványi savakkal való kezelésénél szabad hidrogén lép fel, mely a vassal ötvöződik. Ha képződését megakadályozhatnék, akkor a maratásos törékenység veszélye is egy csapással meg volna szüntetve vagy legalább is lényegesen csökkentve volna. A hidrogénfejlődés fokozható vasnak cinkkel való érintkezése által, ami által a vas elektronegativ lesz. Ezzel ellentétben az arzén a savnak vasra való támadási sebességét csökkenti. Azonban eltekintve az ez esetben fellépő mérges arzénhidrogéntől. arzéntartalmú maratósav még igyéhb maratótechnikai okokból sem alkalmazható. Hasonló lassító hatással van ciankáliuinnak a marató folyadékhoz való hozzáadása; de ezen pótlék is a vele járó veszélyek miatt alkalmazhatatlan. Az új találmányi a marató folyadék bizonyos előkezelése jellemzi, mely azt célozza, hogy a vas vagy acél a maratás alatt és pedig azonnal a bengerlési hártya oldásánál a vasat passzívvá tevő finom réteggel láttassák el. Az új eljárás abban all, hogy a marató folyadékhoz valamely anyag egész kis mennyiségét adagoljuk, moly a vékony védőréteg képzését idézi elő. Ily réteg képzésére különösen alkalmasnak bizonyultak az illető anyag meglevő menynyiségére és árára való tekintettel: Nyersantracén, szulfitlúg, a naftalintermelés maradékai és effélék. Nem kell azonban szerves anyagoknak lenni, szervetlen anyagok is kerülhetnek alkalmazásra. Az eddig kis- és nagymértékben eszközölt kísérleteknél leginkább antracénmaradékokat alkalmazunk, belőlük 1—2% adagoltunk a marató folyadékhoz. A kapott keverék kiválóan alkalmas a vas rozsdát a lan í t á s á ra is. Az új eljárás előnyei a következők: A maratás hidegben is vagy az oldat egész gyenge melegítésével eszközölhető, a miáltal a rossz szagú, erősen köhögésre ingerlő savgőzök teljesen elkerülhetők. A maratandó anyag tetszőleges ideig maradhat a savban, anélkül, hogy kirágatnák és maratásos törékennyé válnék, úgy hogy már nem függünk a munkás ügyességétől és készségétől, mint eddig. Csakis a hengerlósi hártya, illetve a reve oldatik az előbb említett kezelés által, a vasfém pedig gyakorlati értelemben nem támadtatik meg; ebből csekély maratási veszteség és az eddiginél csekélyebb savszükséglet következik. A sodrony teljes körkeresztmetszetét megtartja, tehát jobban húzható, mert a húzásnál többé nem akadozik. Ezzel szoros kapcsolatban áll a húzóvasak csekélyebb elhasználódása, kevesebb munkabér, kisebb kenőanyagszükséglet, kevesebb hibás árú.
