80184. lajstromszámú szabadalom • Folytonosan működő eljárás és készülék a nitrocellulózák nitrálás utáni savtalanítására és előzetes kimosására

§ a centrifugák elkerülésével ugyancsak folytonossá s egyúttal lehetőleg az emberi kéz munkájától is függetlenné tegyem. A következőkben ismertetett eljárással és készülékkel a savtalanítás nemcsak lehetőleg tökéletesen sikerül, hanem, ez, folytonos és egyenletes üzemmenetben, igen kevés emberi munkaerő igénybevételével történik. Minden „égést" vagy „meggvulladást" teljesen elkerülünk, az ártalmas savgőzöknek a munkahelyiségbe való jutását megakadályozzuk s így az emberi szervezetre oly káros hatású nitráló folyamat teljesen elveszti veszélyességét. Az új eljárás és készülék egy igen régen iisímert fizikai tünemény gyakorlati alkalmazásán alapszik. Ha két egymásban oldódó, de különböző fajsúlyú folyadékot óvatosan úgy rétegezünk egymás fölé, hogy a könnyebbik ússzék a nehezebben, a két folyadék nem elegyedik egymással, illetve csak egy többé-kevésbé éles érintkezési rétegben megy végbe az elegyedés. Nagy faj súlykülönbségeket mutató két folyadék rendkívül éles érintkezési vonalat adhat annyira, hogy az elegvedési réteg úgyszólván nem is konstatálható és a két folyadékod csak majdnem ideális sík választja el egymástól, így pl., ha a nitrocellulóza-gyártásnál használt nitráló savra, melynek fajsúlya 1.65—1.75 között szokott változni, óvatosan vizet rétegezünk, úgy a vizet és savat elválasztó réteg ily ideális síkot alkothat és a két folyadék elegyedése még napok múlva sem következik be. Ha a kísérletet olyképen módosítjuk, hogy a választott edény bőszárú Y-alakú edény legyen és ezt csak félig töltjük meg az egyik száron keresztül nitráló savval, a másik száron pedig óvatosan vizet rétegezünk a savra, úgy azt tapasztaljuk, hogy a két szárban lévő folyadék nem ugyanazon magassági szintet foglalja el, a sav felszíne mélyebb lesz, mint a másik szárban a víz szine és a legmélyebben a sav és víz érintkezési síkja helyezkedik el. Tételezzük már most fel, hogy a savban egyidejűleg cellulóza, helyesebben nitrocelluloza is volna, amelyet igen lassan és egyenletesen mozgatunk a vízréteg felé. Azt kellene várnunk, hogy amint a cellulóza eléri a vizet, úgy a savval átitatott anyag erős hőkifejlődés közben energikus vegyi bomlást szenved és a nitrocelluloza „elég". Meglepő módon a kísérlet az ellenkezőről győz meg. A savból lassan kiemelkedő nitrocelluloza vízbe érve, már az érintkezési rétegben úgyszólván összes savát elveszti, ami úgy magyarázható meg, hogy a savat a víz minden keveredést nélkül, helyéből egyszerűen kiszorítja. Ez a tünemény üvegedényben igen szépen észlelhető is, amennyiben a gyapot kissé gyorsabb mozgatásánál oly mennyiségű sav kerül a vízrétegbe, hogy a sav visszaáramlása szemmel láthatóvá válik. A vízbe jutott nitrocelluloza úgyszólván teljesen kimosódik, annyira, hogy még ízével sem árulja, el savtartalmát. Az itt ismertetett kísérlet, a gyárüzem követelményeinek megfelelően gyakorlatilag a rajzban bemutatott készülékkel vihető keresztül. Két megfelelően méretezett, egymást mintegy 60° alatt metsző, (A, B) ólomvagv kőanyaghenger (FI, F2) szállítócsigákkal van felszerelve, mely utóbbiakat szíj- vagy fogaskerékhajtással tartunk mozgásban. Az (A) hengerbe, a a felső szélén tölcsérszereűn kibővített (M) áttört ólombélés van csúsztatva, mely alsó szélével, a henger megszűkített részére támaszkodik. (S2) az (A) hengeren megfelelő magasságban elhelyezett savlevezető cső. A (B) henger, mely lényegesen rövidebb a készülék (A) hengerénél, hirtelen kiszélesedeő (C) tölcsérbe 'torkolik, mlely ugyancsak áttört (T) ólombéléssel van — a rajzban feltüntetett módon — ellátva. A (C) tölcsér bi zonyos magasságban három, esetleg több, egymás felett kb. 4—5 cm.-nyire elhelyezett (Al, A2, A3) lefolyó nyílással, illetve lefolyó-csapokkal van felszerelve.