80137. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektromos rezgések létrehozására katódsugárcsövek segélyével

dési módját vizsgáljuk most meg abban az egyszerű esetben, ha a (7') tekercs önindukciója aránylag kicsiny és ennek foly -tán a (9) kondenzátorral párhuzamosan fekvő, az (5) anóda és a (6) rács közt lévő csőkapacitás elhanyagolható. A 2. ábrán látható rezgőkörnek, a rezgés szempontjából, többféle beállítása lehetséges. Katódacsővel való összekapcsolásában, rezgések keletkezése tekintetében, azonban csak két ilyen beállítás jön figyelembe, nevezetesen: 1. melynél a (12) és (13) rezgőköröknek eredője önindukciótekercsként hat, és 2. az melynél ez a két rezgőkör, szintén a kettő eredőjeként, kapacitásként működik. Az első esetben alacsony (Wl) frekvencia keletkezik, a második, esetben pedig magasabb (W2) frekvencia. Az önmagukban véve lehetséges többi beállítások, a csővel összekapcsolva, nem adják meg a rezgések keletkezésének lehetőségét, mert akkor a rácsfeszültség az anódafesziiltséggel szemben, a csőben, nem volna többé a helyes 180°-u fázissal eltolva. Ilyen eset áll fenn pl. ha a (12) és (13) rezgő körök egyike végeredményben kapacitásként, másika pedig végeredményben önindukcióként Íjat. Ismeretes, hogy valamely rezgőalakzatnál, melynél katódacső van generátorként használva, nem lép fel egyidejűleg két, egymástól független rezgés, hanem mindig csak az egyik, vagy a másik, a jelen esetben tehát vagy a (Wl), vagy a (W2) frekvenciájú. Hogy e két rezgés közül melyik következik be, az a csőnek a rezgőalakzattal való kapcsolatától függ, azaz esetről-esetre az a rezgés fog éppen bekövetkezni, amelynek számára kedvezőbb, kapcsolat áll fenn a cső és a rezgőkör közt. Általában rácskapcsolatot és anódakapesolatot különböztetnek meg. Ezek a kapcsolatok. annál szorosabbak, minél magasabb rácsfeszültségek, i 11. anódafeszültségek vannak jelen. Ezeknek a feszültségértékeknek nagysága a meglévő kapar* itiv, ill. induktív rács-, vagy anódakapcsoiátok nagyságától függ a (Wl), vagy a (W2) frekvenciának megfelelően. Hogy ínár most a katódasugárcsövekkel való üzemnél ezt a bizonytalanságot megszüntessük és hogy elérjük azt, hogy csak a kivánt frekvencia, pl. a (Wl), lépjen fel és nem a nem kivánt (W2) frekvencia is, a jelen találmány értelmében meg kell hogy adva legyen annak lehetősége, hogy a kivánt (Wl) frekvencia számára kedvezőbbé, ill. a nem kivánt (W2) frekvencia számára kedvezőtlenebbé tegyük a. kapcsolást. A találmány értelmében ezt önindukció, vagy kapacitás, vagy egy külön, a nem kivánt frekvenciára hangolt rezgőkör bekapcsolásával érjük el. A 3. ábrán a találmány tárgyának egy foganatosítási példája van bemutatva az 1. ábrán látható kapcsolási elrendezés alapul vételével. Mint előbb említettük, a frekvenciára vonatkozólag az a két szabadsági fokozat áll fenn, melynél a (3), (4) önindukciók a párhuzamosan fekvő (10), (11) csőkapacitásokkal végeredményül mid kettő önindukcióként, vagy mindkettő kapacitásként hat. Az első esetben a (Wl) kis frekvencia, a másodikban pedig a (W2) nagy frekvencia áll elő. Ha most biztosítani akarjuk, hogy a rezgés a (W2) frekvenciánál ne következzék be, akkor a kapcsolatoknak erre a (W2) frekvenciára kedvezőtlenül kell hatniok. A jelen esetben pl. azáltal érhetjük ezt el, hogy a rácskapcsolatot, azaz a cső 4—11 kapcsolatát kisebbítjük. Ez a rezgési áram alapján keletkező feszültségnek ezen a helyen való csökkentésével történhetik. Ebben az esetben a feszültség ezen a helyen: C— ... * az eredő kapacitás azonban: W. 01, C' — C .. * „ ha (C) a csőnek a

rács és Wü o, a katóda közti (11) kapacitását jelöli. Ha most a (C) értékét nagyobbítani akarjuk, hogy (e)-t kisebbé tegyük, akkor arra van csak szükség, hogy a (C)-t növeljük, ami úgy történhetik, hogy a (11) csőkapacitással párhuzamosan egy második, (14) kapacitást kapcsolunk. Ez a párhuzamosan kapcsolandó (14) kapacitás, a (Wl) frek