80063. lajstromszámú szabadalom • Hídmérlegkiiktató szerkezet
(11) («sáp körül lengő, meghajlított (12) lengőkaron van elrendezve és az utóbbit a (9) lengőkar végével összekötő (13) csuklórúd közvetítésével fejti ki hatását. A (13) csuklórúdnak a (9) lengőkarral kapcsolatos vége az alább kitűnő okból hosszúkás csaplyukkal van ellátva. A különféle emelőknek, karoknak és rudaknak teljes vonallal rajzolt helyzete a mérlegelési állapotnak felel meg. Az (E) ellensúly ekkor ugyanazon értelemben hat a (4) kiiktató emelőre mind a (H) ellensúly, úgy, hogy e két ellensúlynak összegező hatása kiegyenlíti a (4) emelő bal végén ható nagy terhelést, miért is a mérlegelés el végeztével a (4) kiiktató emelőt a (7) kézi emelővel számba vehető izomerő kifejtése nélkül működésbe hozhatjuk. E célból a (7) kéziemelőt a nyíl irányában balra forgatjuk el, miközben ugyanolyan szöggel elfordul a (9) lengőkar is és ez a (13) csuklórúd révén elforgatja az (E) ellensúlynak (12) karját is. A (9) lengőkarnak felfelé lengése folytán az (E) ellensúlynak a (8) forgási tengelyre vonatkoztatott nyo" matéka fokozatosan csökken mindaddig, míg a szaggatott vonalakkal jelzett helyzetben. amidőn a (9) lengőkar és a (13) csuklórúd egy vonalba esnek, zérussá nem válik. Ekkor a mérleghíd már annyira lesülyedt, hogy terhét nagyobb részben a helytálló sarokalátámasztók veszik át. A tehernek még a (4) kiegyenlítő emelőre ható kisebb részét most egyedül a (H) ellensúly egyenlíti ki. A (4) emelő bal karjának további síi ¡.vesztésekor, miközben az emelők rugalmas elhajlásaikból kiegyenesednek, majd pedig az élek ágyaiktól kissé el is távolodnak, már a (H) ellensúly is fölössé válik, úgy, hogy most már ennek a fölös hatását kell kiegyenlítenünk. A (9) lengőkarnak a (9) helyzetéből balfelé egészen az eredményvonallal kihúzott (9“) helyzetig való lengésekor ezt a kiegyenlítést teljesíti az (E) ellensúly, amely tehát most a (H) ellensúly ellenében hat és pedig fokozatosan növekvő nyomatékkal. Emeléskor, ill. a mérlegelő szerkezet beiktatásakor a leírt működés természetesen fordított sorrendben, de ugyanúgy folyik le. Annak elérésére, hogy az (E) ellensúlynak a (8) forgástengelyre vonatkoztatott, tehát a (4) kiiktató emelőn érvényesülő nyomatéka a kiegyenlítendő terhelések változásainak megfelelően az átváltás körül minél hirtelenebből változzék, a bevagy kiiktatás egyéb fázisaiban, azonban változásai ne legyenek lényegesek, a (12) lengőkart célszerűen úgy rendezzük el, hogy, amíg az (E) ellensúlynak a (9) lengőkar (8) tengelyére vonatkoztatott nyomatéka csökken, a saját (12) lengőkarja (11) tengelyére vonatkoztatott nyomatéka nő és megfordítva, úgy, hogy az (E) ellensúly a (9) lengőkarra annak (9‘) helyzetében, vagy a körül hasson legnagyobb, a szélső (9 és 9“) helyzetekben ellenben legkisebb erővel, amint ez a feltüntetett kiviteli példán látható. A váltakozva ható (E) ellensúlynak kiiktatására való szerkezet (2. ábra) a találmány értelmében az állványban helytállóan ágyazott (17) csap körül két (14, 15) ütköző megszabta határok között lazán forgó (16) kilincsből áll, amelynek (17") forgástengelye körül a súlyos (18) jelzőtáblácska a (16) kilincsre erősített két (19, 20) ütköző között lazán lenghet, úgy, hogy a (18) táblácskát vagy a teljes vonallal kihúzott vagy a szaggatva rajzolt állásba fordíthatjuk, amikor is az súlyánál fogva a (16) kilincset a (14) ill. (15) ütközőhöz húzni törekszik. Az (E) ellensúly kiiktatása végett a (18) táblácskát a szaggatva rajzolt állásába fordítjuk, úgy, hogy az a (16) kilincset a (14) ütközőhöz húzza. A (16) kilincsnek ebbeu az állásában annak ékalakban kivágott vége a (12) kar megfelelően alakított végét elfogja és kitámasztja, úgy, hogy a (9) csuklókar szaggatva rajzolt helyzetéből teljesen kihúzott helyzetéig terhelés nélkül mozog a (13) csuklókar alsó végén kiképezett hosz‘ szúkás csaplyukban. Nagyobb terhek mérése előtt a (18) táblácskát jobbra állítjuk át, úgy, hogy ez a (16) kilincset most már jobbfelé húzza, de az addig, amíg a (12)
