80019. lajstromszámú szabadalom • Befogadószekrény süllyeszthető varrógépfelsőrészhez

mazható, úgy hogy a dolgozó varrónő köze­léből az összes falak eltűnnek és a tér az asztallap alatt teljesen szabaddá lesz, egy­idejűleg tetszetős külsőt kap, mint a sülyeszthető felsőrész vagyis befogadószek­rény nélküli gépek. A rajzon a találmány tárgyának két példaképem foganatosítási alakja van váz­latosan feltüntetve. Az 1. ábra könnyebb érthetőség kedvéért az eddigi berendezések egy fajtáját mutatja, a 2. ábra a találmány tárgyának egyik foganatosítási példáját mutatja végnézet­ben, a 3. és 4. ábra másik foganatosítási alak végnézete összecsappantható illetve sülyesz­tett helyzetben, amikor is a felső keret egyik harántfala el van hagyva. Az (1) asztallap alsó oldalán (1. ábra) a csekély magasságú körülfutó négyszögle­tes (2) keret van alkalmazva. Ezen keret két harántfalában van a (4) redőnyhöz való és rágónyomás alatt álló (3) felhúzó­henger ágyazva, mely redőnynek másik vége (5)-nél van a (2) keretben megerő­sítve. A (6) gépfelsőrész munkahelyzetében a redőny fel van csévélve, illetőleg (3) és (5) között egyenes vonalban kifeszítve (pon­tozott vonal). A (6) gépfelsőrész sülyeszté­sénél ez a (4) redőnynek nyomódik és azt a rúgóhatás ellenében a berajzolt sülyesz­tett helyzetbe viszi magával. A (.6) felső­rész emelésekor a redőny a rúgóhatás aiatt ismét felcsévélődik. A redőnyön kívül eddig még kétoldalt merőleges, merev és helyt­álló (7) harántfalak voltak alkalmazva, melyek a sülyesztett redőnnyel minden oldalról zárt befogadószekrényt alkottak. A találmány értelmében már most ezen harántfalak szintén összecsappanthatóan vannak kiképezve és a szekrény hosszfelü­leteinek hatása alatt illetve ezekkel együtt működtethetők. Ilyen foganatosítási alakot mutat a 2. ábra, mely szerint a harántfalak több, a (9) hengeren szabadon foroghatóan elrendezett keskeny (8) lapból állanak, melyek egymást legyezőszerűen részben át­lapolják, adott esetben pedig összetartás vagy kölcsönös vezetés céljából egymással valamely tetszésszerinti módon lazán ösz­sze lehetnek kötve. (A lemezek alakja azok egyikén vonalkázással van feltüntetve). A lapok alsó élükkel a már ismertetett (4) redőny belső oldalán nyugszanak, mely a gépfelsőrész emelésekor míg felcsévélődik, a (8) lapokat felfelé magával viszi és legyezőszerűen összecsapp aiit j a, amikor is ezek a (2) keret belsejébe jutnak, aztán pedig a redőny egyenes kifeszített részén nyugszanak. A redőny sülyesztésénél a (St lemezek saját súlyuk hatása alatt a meg­jelölt helyzetbe jutnak. A 3. és 4. ábra szerint a befogadószekrény összecsappantható prizmás test gyanánt van kiképezve. A (2) kerettel mindkét olda­lon a (12) hosszlemezek vannak (16)-nál csuklósan összekötve, melyeknek mindkét, végére a (13) harántlemezek vannak szilár­dan ráerősítve, melyek a (12) lemezekre merőlegesek (4. ábra). Közvetlen a (13) lemezek mögött a középső (14) lemezek vannak, melyek lenn (Ifi)-nál egymással.* kétoldalt pedig (19)-nél a (12) lemezekkel csuklósan vannak összekötve. A szekrény alsó lezárását a vízszintes vagy közel víz­szintes (15) hosszlemezek alkotják, melyek kétoldalt (17)-nél a középső (14) lemezekre forgathatóan vannak ráerősítve. A (15) lemezek, melyek szabad végükön célszerűeb (pl. egy léccel) meg vannak terhelve, sülyesztett helyzetűikben a (14) lemezen megerősített (20) ütközőn nyugszanak. A (fi) gépfelsőrész a (22) lánccal vagy más effélével a szekrény valamely lemezéhez, pl. a (14) lemezhez van kötve. Ha már most a gépfelsőrészt felemeljük, akkor az a (14) lemezt és vele az egész szekrényt felfelé húzza, amikor is a (141 lemezpár a (12) hosszlemezekhez szorul és utóbbiakat (13) pofájukkal a (2) keret hosszoldalaihoz forgatja, úgy hogy a szek­rényrészek a (2) keret belsejében a 3. ábrán látható helyzetet foglalja el. A felfelé való mozgás alatt a (14) lemezek a (20) ütközők útján az alsó (15) lemezeket is magukkal viszik, amikor is ezek a függőleges helyzet elérése után az ellenkező oldalra billennek és végül a szintén a (14) lemezre erősített

Next

/
Thumbnails
Contents