80011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorlevek tisztítására
némelyike a cukornak, kataphoresis útján, az oldalkamrákba való át jutását ás így cukorveszteségeket idéz elő. Ennek folytán ezen ismert eljárások egyike sem volt hosszú időre bevezethető a gyakorlatba, mert vagy nem javult a tisztasági hányados, vagy pedig cukorveszteségeket okozott. A jelen találmány tárgya már most olyan eljárás cukornedvek tisztítására, rnely lehetővé teszi, hogy a cukornedvből valamennyi nem-cukoranyagot, akár kolloid-, akár nem kolloid-természetűt, úgyszintén az ionokat eltávolítsuk és melynél azonkívül mindennemű cukorveszteség, diffúzió, invertálás stb. folytán, el van kerülve. Azt találtuk ugyanis, hogy a cukornedveknek elektroosmotikus kezelésénél elsősorban a diafragma elektromos természete lényeges és hogy egyáltalában különbséget kell tenni a positive ói negatíve ható diafragmák közt, mimel lett még ezek töltési foka is különböző lehet. Az eljárás abban összpontosul, hogy a cukornedveket, diafragmák közt, az elektromos áram hatásának tesszük ki, mely diafragmáknak olyan a potenciáljuk, hogy a valóságos ionok, az elektronegativ és elektropositiv anyagok, keresztülvándorolnak a diafragmákon, azonban a cukor molekuláit nem eresztik azok keresztül. Az anóda elébe tehát positiv töltőképességű diafragmát iktatunk, mely a savmaradványokat és az elektronegativ anyagokat az anódatérbe engedi vándorolni, a cukormolekulák elektroosmotikus átmenetét és a nem-elektromos diffúziót azonban meggátolja. Másrészt a katódaoldal elébe olyan negatív diafragmát iktatunk, mely a bázikus és elektropositiv anyagokat átereszti, a cukrot azonban nem. Alkalmas diafragmaanyagnak bizonyult, a katódikus diafragma számára, a cellulóza, pl. a viskóza, míg anódikus diafragma gyanánt előnyösen fehérjetestek alkalmazandók, melyek ezen elrendezésben positiv diafragma gyanánt hatnak, tehát pl. az állati hólyag. Ezeknek töltése positiv ugyan, de nem annyira, hogy az elektromos értelemben nem egészen indifferens cukrot alkálikus reakciónál, az anóda felé vándorolni engedné. Másrészt a viskóza elektronegativ ugyan, de nem annyira, hogy a cukor a katóda felé vándorolhatna. A cukornak a nedvből úgy az anóda, mint a katódatérbe való, nem elektromos diffusiója, ilyen körülmények közt, gyakorlatilag elhanyagolható. A készülékberendezés lényegileg egy cellából áll, mely egy, pl. viskózából és egy. pl. marhahólyagból való diafragmával három kamrára van osztva. A két külső kamrában a perforált bádogpólusok a diafragmákhoz feküsznek és pedig az anóda a (positiv) hólyaghoz, a katóda pedig a (negatív) viskózához. A középső kamra a cukoroldatot foglalja magában, míg az anóda-és a katódakamrát vízzel töltjük meg. A vizet, a művelet közben, gyakrabban megújítjuk. Az elektromos áram beiktatásakor mindenekelőtt a savmaradványok vándorolnak a katódikus diaf ragmán keresztül az ánódakamrába, a bázikus alkatrészek pedig a katódikus diafragmán át a katódakamrába, azután az elektronegativ anyagok és a kolloidok az anóda, az elektropositivek pedig a katóda felé kezdenek vándorolni, ahol a kolloidok vagy leülepednek, vagy pedig az anóda-, illetve a katódakamrába mennek át. Bizonyos körülmények közt némi alkatrész csapódik ki a középső kamrában is. A most leírt eljárást a cukorgyártás különböző stádiumaiban lehet alkalmazni, és pedig a diffusiónedvnél, a leválasztott és szaturált nedvnél, a melasszenál, az első nyerscukorterrnóknél és végre az utóterméknél. Elvileg a folyamatok lényege mindenütt ugyanaz. Ha a diffusiónedvből indulunk ki, tehát azon termékből, melyet a felaprított répaszeleteknek forró vízzel való kezelésével kapunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nem-cukoranyagok a várt módon, ós pedig: a savak és az elektronegativ komponensek az anódikus diafragmán, a bázisok, és pedig a szerves és a szervetlen, úgyszintén az elektropositiv komponensek, a katódikus diafragmán át vándorolnak