80000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjesztőképes élesztőnek a szellőzött élesztő gyártásánál való előállítására

anyagra számítva 4.6 g. helyett csak 2.99 g. frissen képződött élesztőt kapunk. A fent .jelzett kisérletisorozatnál körülbelül 0.015% aszimilálható össznitrogéntartalmú, nitrogénben szegény oldatokat használtunk, Ez oly nitrogéntartalom, mely tapasztalatilag a súly tekintetében a kitermelés maximumát teszi ugyan elérhetővé, arra azonban nem elégséges, hogy ezen kitermeléssel a frissen előállított élesztőt, a kitermelésnek szokásos nitrogéntartalmán tartsuk. Ehhez az összkoncentrációt úgy, mint az eddigi gyakorlatban, körülbelül a 2^/a—3 szorosára kell fokozni. Ekkor viszont azt találtuk, hogy ha az össznítrogénnek 40—50/ó-a ammoninmsók alakjában van .ielen, akkor ez teljesen elégséges ahhoz, hogy egymásután hat vagy több élesztőgenerációt tenyészthessünk anélkül, hogy a termelési hányad vagy a nirogéntartalom gyorsabban csökkenne, mint a gyakorlatban egyébként, ahol ugyanezt a nitrogéntartalmat malátacsirák és maláta nyújtják, sőt azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerint dolgozva a csirázóképesség még jobban marad meg, mint az ismeretes munkafeltételek mellett. Ez arra a felismerésre vezet, hogy egy részt nitrogénben igen szegény oldatokban a nirogén legnagyobb mértékű kihasználása és a szerves nitrogénnek részben szervetlen ayagból vett nitrogénnel való helyettesítése mellett egyszeri munkamenetben még épen elégséges nitrogén tartalmú élesztőt előállíthatunk, míg másrészt a gyakorlatban szokásos nitrogéntartalmú oldatokban ugyan csak a szerves nitrogénnek anorganikus nitrogénnel való részleges helyettesítésével oly élesztőt kap hatunk, mely változatlan tulajdonságok mellett tovább szaporítható. Az élesztő tulajdonságait kedvezően befolyásolja, ha az ammoniumsókat és egyéb anorgánikus hozaganyagokat két vagy több részletben adagoljuk. Ezáltal nem annyira a kitermelést befolyásoljuk, mint inkább jobb kisajtoló hatást érünk el. Eddig nem ismerték fel sem az össznítrogénnek kedvezőbb kihasználását a szerves nitrogénnek és az ámmoniumnitrogénnek kellő keverési arányánál, sem az ezen feltételek mellett kapott élesztő jó tulajdonságainak továbbtartó átörökölhetŐségét, sem pedig az ammoninmsók fokozatos adagolásának befolyását az élesztő tulajdonságaira. Eddig vagy csak kis mennyiséget alkalmaztak csakis a csirázóképesség fokozására, vagy pedig a mosléknak fehérjével való gazdagítására a nitrogént nem használták ki az élesztőgyártásra, mivel ekkor nagy nitrogénmennyiségek kerülnek vissza az oldatba (lásd „Jahrbiich des Vereins der Spiritusfabrikanten in Dentschland" 1910. évi 124., 250. és 251. oldalát). Ugyanezen évkönyv 1911. évfolyama 23. oldalának első bekezdésében említett azon adat, hogy az élesztő nagy mennyiségű ammoniumsókat használ fe! anyagának felépítésére, szintén nem szól azon feltételekről, melyek mellett ez a felhasznált össznitrogénre vonatkoztatva a legkedvezőbb kihasználással lehetséges volna. Ezirányú kísérletek behatóbb is mertetéséből azt látjuk, hogy a reakciós szűrőben a nitrogénnek ailimoniumszulfáttartalmú cukoroldatból élesztő által való felvétele, kereken 30 százalékból kereken 7 százalékra sülyedt (lásd a fentemlített évkönyv 1912. évf. 37. oldalán a 2. bekezdést). Ezen munkálatok további eredményei az 1913. évfolyam 33. oldalán lent és a 34. oldalon fent vannak ismertetve. ahol az eddigi eredmények következőkben vannak összefoglalva: 1. az ammoniumsókat távolról sem szabad az élesztő tökéletes nitrogéntápláló anyagai gyanánt tekinteni, ellenben 2. az aminosavak oly keveréke, melyet az élesztő önfelemcsztésénél kapunk, tökéletes táplálást biztosít és valószínűleg túltesz azon fehérje-, alboumoze- és peptontápláláson, mint amellyel a malátalénál rendelkezünk. Ezzel szemben tehát új az, hogy a fehérjének és az ammoniumsóknak kellő keveréke teljesen egyenértékű tökéletes élesztőtáplálékot nyújt.