79992. lajstromszámú szabadalom • Gép lábszárvédők, mő-végtagok és hasonló tárgyak előállítására

Megjelent 1922. évi november lió :>0-án. MAGYAR KIRÁLYI |llp( SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 79992. szám. XI;a. OSZTÁLYGép lábszárvédők, művégtagok éa hasonló tárgyak előállítására. WELTE HENRIK MÉRNÖK LAHRBAN (BADEN). A bejelentés napja 1920 szeptember hó 18 ika. Bőrből készült lábszárvédők előállításánál az anatómiailag helyes, a lábszárhoz pontosan hozzáilleszkedő forma elérése és ezen forma tartós megmaradása céljából eddig kizárólag kézi munkára voltak utalva, ami csavaros vagy csavar nélküli kallózó tömbökön kallózás útján történt. A csavarnélküli _ tömbök alkalmazásánál a megnedvesített bőrdarabot a lábszárnak megfelelően pontosan alakított tömbre húzzák rá és a kallózás után kiszáradni hagyják. Ez a munka azonban nagy szakértelmet követel, igen hosszadalmas és vastag vagy kemény hasított bőrnek feldolgozásánál igen fáradságos is. Ezenkívül a bőrdarabot nagyobb szélességben kell kiszabni, hogy azt a fogókkal megfogni és a szélek összeéréseig összehúzni lehessen. Ha pedig csavaros ka 11 ózó tömböket alkalmazunk, akkor a munka gyorsabban megy ugyan, de viszont más igen súlyos hátrányok merülnek fel, melyek közül a legsúlyosabb az, hogy kétoldalt, ahol a tömbök felcsavaró!tatnak, a csőalakúvá formált bőrdarab ismét, kiegyenesedik és így a kívánt alakot ismét elveszti, amennyiben a tömb a középen szétnyílik, amikor is a felületek szétfutnak és ezáltal egy lapítás képződik, mely a leggondosabb munkánál is a megformált bőrdarabban érvényre jut. Ezenkívül a bőr a felszegezési helyeken igen gyakran elszakad, a tömbök a szegezés folytán gyorsan hasznavehetetlenné válnak és, igen sok szög, továbbá nagy mennyiségű vastag fánál szükséges a bőr összevarrásához. Ezek a fonalak könnyen szakadnak, míg az erősen összeszurkált bőr gyakran kiszakad. Továbbá a bőr nyujthatósága a kiszabás szerint a különböző helyeken' különböző és ennek következtében, midőn a betolt megosztott tömböt a bőrnek ezen tömbhöz való sima és szoros hozzáfekvése céljából felcsavaroljuk, a kallózott inutika-i darab elfeszül, azaz az egyik helyen túl erősen és a másik helyen túl gyengén van megnyújtva. Ennek következtében a lábszárvédő a körülvágás után gyakran sokkal kisebb, mint amilyenre méreteztetett és a lábszárhoz pontos formálás dacára helyes alakját és meghatározott [lágyságát elveszti. A találmány tárgyát képező gép a kézimunkának mindezen hátrányait, beszünteti és lehetővé teszi bőrből vagy más alkalmas anyagból lábszárvédőknek, művégta-