79952. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagyfeszültségű transzformátoroknál a két tekercselés közötti potenciálkülönbség csökkentésére
kémiai szerek tekintetében mindennemű erősebb desinficienst, mint kresolt ós phenolt, elvetettek és ^csak az aethert tartották meg, mint valóban alkalmas szert. Azt találtuk mái' most ezzel szemben, hogy a jelen találmány értelmében az elektromos áram segélyével elölt bakjtélriumok, immunizálóképességük tekintetében, a forrósággal vagy vegyszerekkel elölt csíráknál tetemesen előnyösebbek. Míg pl. egy olyan oltóanyag, mely 56° C hőfokra való felhevítéssel elölt sertésorbáncbacillusokból készült, csak 1 cm3 -nyi menynyiségben volt képes olyan fehér egerek halálát, melyek 11 nappal az immunizáló előkezelés befejezte után virulens sertésorbán cbacillusokkai inficiáItattak, az ellenőrzésre szolgáló állatokkal szemben néhány nappal késleltetni, addig egy olyan oltóanyag, mely olyan sertésorbáncbacillusokból volt készítve, melyeket, a találmány értelmében, az elektromos árammal öltünk el, képes volt már 0.01 (ím3 mennyiségben a virulens kultúrával beoltott fehér egerek halálát, mely kultura azokba az immunizáló beoltás után 11 nappal ágyaztatott be, teljesen megakadályozni. Természetesen mindkét oltóanyag, a csírák pontos megszámlálásával, ugyanarra a csíraszámra volt beállítva. Hasonló kedvező eredményeket értünk el streptokokkusokkal, pheuinokokkusokkal, typhusbacillusokkal, diphtériabacitlusokkal és több más bacillussal is. Azt találtuk továbbá, hogy minden egyes baktériumfajta számára egy bizonyos határa van az áramerősségnek, melyen alul azok elölése el nem érhető, még ha igen hosszú ideig tart is az áram behatása a m ikroorganizmusokra. Megállapítottuk, hogy olyan elektromos áramok, melyeknek erőssége nein volt elegendő a baktériumok dőlésére, ennek dacára bizonyos módosulatokat idéztek elő a mikroorganizmusokban, melyek főleg abban nyilvánulnak meg, hogy az illető baktériumok pathogénitásukat kísérleti állatokkal szemben elveszítették, dacára annak, hogy mesterséges táplálótalajokon még teljesen fejlődésre képesek maradtak. Ugyanezt a hatást, az elöléssel teljesen analóg módon, azáltal is el lehet érni, hogy olyan erősségű elektromos áramokat, aminő magában véve még előidézhetné a mikroorganizmusok elölését, elégtelen ideig engedünk behatolni a mikroorganizmusokra. A következő példák fogják ezeket a viszonyokat megvilágítani: I. P é 1 d a. Fehér egerekkel és tengeri malacokkal szemben erős pathogénitású pneumokokkuskulturát tenyésztettünk szilárd halmazállapotú táplálóanyagon. A kokkusokat, miután tetemes mértékű megnövekedésüket értük el, physiológikus konyhasóoldattal való felúsztatással, elkülönítettük a tápláló substráturntól és hosszább ideig rázással a konyhasóoldattal finom emulsióvá dolgoztuk fel. Ezt az emuisiót előbb elektromos áram behatásának vetettük alá egy háromcellás készülék közénső cellájában, 10—12 amperé áramerősségnél és 400 cm2 hatásos elektródafelület alkalmazásával, 1K> órán át. Végzett kulturapróbák azt bizonyították, hogy ezen idő elteltével a pneumokokkusok teljesen elölettek. Amikor azután élő pneumokokkusoknak azonos módon készült emuisiójára azonos erősségű elektromos áramot engedtünk behatni, miméi lett azonban a kísérletet már félóra múlva megszakítottuk, azt tapasztaltuk, hogy a kokkusok, alkalmas tápláló sulist rát uniókra átvíve, teljesen fejlődésre képesek voltak ugyan még és 24 óra múlva, már jelentékeny mértékű növekedést mu attak, azonban, mint azt fehér egerekbi-és tengeri malacokba való beoltásuk alkalmával megállapíthattuk, ezen állatfajtákkal szemben már minden pathogenitásnkat elvesztették. A pneumokokkusok emuisióiból az ele.ktromos áram behatása előtt, 0.01 cm3 elegendő volt, hogy fehér egereket, és 0.1 cin3 , hogy egy 250 g. súlyú tengeri malacot 3—4 napon belül biztosan megöljön. Kb. 10 ampére erősségű elektromos áram félórai behatása után, az említett készülék középső cellájában, a kul
