79893. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtárgysk, különösen elzáró- és vezérlőelemek felületi anyagának részleges nemesítésére

után váratlanul kielégítő módon egyesíthetek vékony rétegben, teljesen homogénen és elválaszthatatlanul kevésbé értékes szerkezeti anyagokkal, pl. közönséges vassal és pedig úgy elektrotermikus, míiut autotermikus úton. Csak vékony, pl. 2—3 mm.-nyi rétegnek ezen rendkívül gazdaságos felvitelénél azonban meglehetősen biztosnak látszott, hogy a megömlésnél a nemesebb anyag az alapfémmel elegyedni fog, miáltal természetesen az ötvözet Jellege tökéletesen és a hegesztési, nevezetesen az autogénhegesztési folyamat sajátsága folytán, teljesen egyenlőtlenül (széntartalom) változnék meg. Az említett eljárás szerint előállított darabok egyes rétegeinek számos pontos elemzése alapján már most kitűnt, hogy ez váratlanul nem következik be, ha az ötvözetet, mielőtt azt az alapnak megömlési állapotban levő felületével egyesítenők, teljes egészében cseppfolj 'ós állapotba visszük át, ellentétben a már ismeretes módszerekhez, pl. esztergaacéloknál, ahol az egyesítendő darabokat csak érintkezési felületeiken hozzák hegeszthető állapotba. Annak a jelenségnek oka, hogy a fémek elegyedése megakadályoztatik, a végzett vizsgálatok szerint az ilyen folyékony állapotú ötvözetek és fémek felületei feszültségének különbözőségében rejlik, amely csak vékony megömlesztett rétegeknek jelenléte esetén fejti ki ezen meglepő hatást. így pl. nagyobb számú igen különböző, erősen túlhevített gőzhöz, gőzvízelegyekhez, stl). való nagy igénybevételű záróelemet a jelen eljárás szerint készült tömítőfelületekkel láttunk el. Míg a korábban az. ismeretes nikkeltömítésekkel felszerelt öntött acélszelepek hat hónap múlva már nem zártak tökéletesen és egy év után a tömítőfelületek teljesen elpusztultak, addig ugyanazokon a helyeken az új tömítés három évi szakadatlan nappali és éjjeli üzem után minden utáncsiszol ás nélkül még tökéletesen tömítettek és a tömítőfelületek ezen idő multán még épen oly fényesen csiszoltak, voltak, mint beépítésük első napján. Az eljárás foganatosításánál nagyobb krómtartalmú ötvözetek autogén leömlesztése alkalmáéval nehézségek mutatkoztak annyiban, hogy a króm jelenléte folytán a felület gyorsan tömör oxidréteggel vonódik be, amely ömleszthetetlensége és rossz hővezetőképessége következtében elkerülhetetlenül hibás munkadarabokhoz vezet. Ezeket az ötvözeteket ennélfogva kifogástalanul csakis redukáló elektrotermikus el( járással lehetett leömleszteni; az autogén eljárásnál, úgy hidrogén-oxigén-, mint acetilén-oxigén-lángok használata esetén a fentemlített nehézségek merültek fel. Sikerült már most ezeket elhárítani oly célból, hogy a gyakorlatban nagyon elterjedt autogéneljárást fémek részleges felületi nemesítésére alkalmazhatóvá váljon és pedig azáltal, hogy a szóban forgó ötvözeteknek leömlesztését meghatározott összetételű acetilén-oxigénelegy lángjával foganatosítjuk. Az ilyen gázelegyek normális hegesztő lángja az ötvözetek krómtartalmával szemben nem fejt ki kellő dezoxidáló hatást és a siker' csak akkor van biztosítva, ha a gázelegyet akképen szabályozzuk. hogy az autogén hegesztésnél szokásos eljárással ellentétben, a lángzófúvóka szájnyílása előtt legalább 1—2 cm. hoszszú, fehéren világító lángkúpot tartunk fenn. Csakis akkor következik be a krómra elegendő dezoxidálás, ha az ötvözetek leömlesztését ezen világító lángkúp belsejében foganatosítjuk. Az eljárás a gépszerkesztés szempontjából fontos haladást jelent, minthogy segít eégével lehetővé válik, hogy nagy igénybevételű részekhez nemesített felületű olcsó szerkezeti anyagokat használhassunk és különösen, hogy a drága, nagyértékű ötvözeteket ós acélokat gazdaságos alakban általánosan alkalmazhassuk. További alkalmazási tér kínálkozik az eljárásnak az összes iparokban, hol az igen érezhető hiányon segít. Szabadalmi igények: 1. Eljárás fémtárgyak, különösen elzáró-és vezérlőelemek részleges felületi nemesítésére, jellemezve azáltal, hogy az