79858. lajstromszámú szabadalom • Csapda

leges (15) szakaszból és az ennek felső végéhez csatlakozó (16) lejtős szakaszból állanak. A függőleges (15) szakaszból a lejtős szakaszba való átmenet célszerűen folytonos görbével történik. Ezen vezetőhasíték tehát úgy van alakítva, hogy a csapóajtó zárt állásában ('2. 4. és 7. ábra) mindkét (5) és (fi) vezetőcsap a vezetőhasítékok függőleges (15) szakaszában fekszik és az ajtót a két vezetőcsap ennélfogva függőleges helyzetben rögzíti. Ha ellenben az ajtót megemeljük, a felső (5) vezetőcsapok egy bizonvos fokú megemelés után a vezetőhasíték lejtős (16) részébe lépnek és az ajtót az alsó (6) vezetőcsapokon átmenő vízszintes tengely körül elforgatják úgy, hogy a csapóajtó felemelésekor az 1. és 3. ábrában látható közel vízszintes helyzetbe kerül. A egyik (4) vezetőlemezen a (12) tengely körül forgatható (13) akasztókilincs van ágyazva, mely felső oldalán lerézselt (10) végével a vezetőcsapok pályájába nyúlik és a kilincs szára túlsúlyának hatására a (14) ütköző által megszabott vízszintes állásában igyekszik megmaradni. A másik, (3) vezetőlemezen a (9) csap körül forgatható (7) akasztókilincs van van ágyazva, mely karja túlsúlyának hatására a 6. ábrában teljes vonallal rajzolt állásából lebillenni igyekszik úgy, hogy a kilincs a (8) ütközőre fekszik fel. A kilincs (11) orra úgy van alakítva, hogy a csapóajtó megemelt állapotában a felemelt (7) kilincs (11) orra a felső (5) vezetőcsap pályájába nyúlik és a vezetőhasíték lejtős (16) szakaszáról lecsúszni igyekvő ajtó súlya az (5) vezetőcsapot a (7) kilincs (11) orrának szorítván, az így kifejtett nyomás okozta súrlódás elegendő a (7) kilincsnek felemelt helyzetében önsúlya ellenében való megtartására. A (7) akasztókilincs úgy van helyezve, hogy a csapóajtót oly állásban rögzíti, amelyből az ajtót a (16) vezetőhasítékban még kissé meg lehet emelni. A szerkezet működése a következő: A csapda beállításakor a (13) kilincset megemeljük, úgy, hogy (10) orra kikerül a (6) csap pályájából, mire a csapóajtót felemelhetjük az 1. és 3. ábrabeli helyzetbe, majd pedig az ajtót fogva tartván a (7) kilincset forgatjuk a 6. ábrabeli helyzetbe és az ajtót elengedjük úgy, hogy ez az (5> pecekkel a (7) kilincs (11) orrához támaszkodik és a (7) kilincset felemelt helyzetében megtartja, míg a (7) kilincs viszont az ajtót rögzíti a 3. ábrabeli állásban. Ha az állat a csapóajtó alsó széle alatt a csapdába bújik, úgy hátával, vagy farkával a csapóajtót megemeli, miközben az ajtó (5) ősapja a (16) vezetőliasítékban, ennek vége felé kissé eltolódik. Ezáltal a (7) kilincs (11) orra felszabadul és a kilincs önsúlyánál fogva leesik. Ha mármost az állat teljesen bejutott a csapda befogadóterébe és az ajtót elengedte, xígy mivel az ajtó súlypontja a (6) alátámasztási pont és az ajtó alsó széle közé esik, az (5, 6) csapok a vezetőhasítékok (16) lejtős részéből a (15) függőleges részbe csúsznak és az ajtó súlyánál fogva becsukódik. Eközben a (6) vezetőcsap a (13) kilincs (10) ferde élébe ütődvén, a kilincset kitéríti és ez alá kerül. Ezután a (13) kilincs súlyánál fogva ismét a 7. ábrában rajzolt helyzetbe esik vissza és az ajtó megemelését gátolja. Külön (7) és (13) kilincs helyett egyetlen kilincset is alkalmazhatunk a csapóajtónak zárt és nyitott állásában való rögzítésére. A 6. ábrában az ily (17) kilincs pontozottan van feltüntetve azon állásában, amelyet önsúlya hatására vesz fel. A (9) csap körül forgatható (17) kilincsnek (18) orra ezen állásban a (15) hasíték elé nyiílik, úgy hogy ha az ajtó csukott helyzetben van, akkor a (17) kilincs (18) orra az ajtó (5) vezetőcsapja fölé kerül, míg ha a kilincset (9) csap körül azon magasságba fordítjuk, amelyben a (7) kilincs van rajzolva a (17) kilincs (19) orra szolgál az ajtónak felemelt helyzetben való rögzítésére. A (17) kilincs alkalmazásával természetesen a (7) és (13) kilincs, valamint a (8) és (14) ütköző elmarad. Szabadalmi igények: 1. Csapda, melynél a csapda zárt befogadótere az állat mögött önműködően be-