79844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bordáscsövek és effélék készítésére

7. ábra a kész bordáscső egy darabjának hosszmetszete. A eső bordáját létesítő kovácsolt vasszalag keresztmetszete olyan, hogy a hőkisugárzás, vagy a hőátvitel a kész bordáscsőről a környezetbe, vagy megfordítva, gyakorlatilag véve, egyenletesen oszlik el a vasszalag egész felületén, mimellett a vasszalag belső széle és a cső közt az érintkezés mindennemű, hígfolyós fémből, vagy efféléből való közvetítő réteg alkalmazása nélkül tökéletes. Azonkívül a vasszalagnak fent említett összeráncolása teljesen elkerültetik. E célra a vasszalagot, azon szélén, melv a cso felé esik, vastagabbra vesszük és egyik, vagy mindkét oldalán, kis lábbal látjuk el. A vasszalagot ismert módon célszerűen hengerről (motolláról) letekercselve, vezető csigák közt kemencén húzzuk keresztül, ahol az felmelegedik, mielőtt külön vezetéken át a forgó betekercselendő csőhöz jutna. A szalag szabad végét ideiglenesen a csővel együtt forgó befogófejbe erősítjük be. A cső forgásakor és egyidejű hosszirányú eltolódásakor a vasszalag belső, vastagabb széle megrövidül és pontosan hozzásimul a csőhöz, mert külső, vékonyabb széle már annyira iehiilt, hogy megnyúlni már nem képes. A vasszalag két végét csak a feltekercselés megtörténtével hegesiztjük össze a csővel. A vasszalag már lehűlése közben oly szorosan ráfekszik a csőre, hogy az érintkezés a kettő közt tökéletes lesz, sőt a vasszalag belső szélén kiképezett láb be is nyomódik a cső anyagába. Külön fémes kapcsolatra a vasisizalag és a cső közt tehát nincs is szükség. A vasszalag belső szélének vastagabb keresztmetszete és az ott kiképezett láb folytán a magas hőfok ott a feltekercselés közben is fenntartható, úgy hogy a vasszalag e széle hosszirányban összetömörülhet anélkül, hogy deformációt szenvedne, míg a kisebb keresztmetszete folytán már kihűlt külső szalagszól megtartja eredeti hosszát. Hogy már most feltekercselés közben a vasszalag kellő helyzete a csőhöz viszonyítva folytonosan biztosítva legyen, annak vezetékét különleges módon kell kiképezni. A jelen találmány szerint ez a vezeték a vasszalag egyik, nevezetesen a csőnek már betekercselt része felé fordított oldalára támaszkodó, a vasszalag keresztmetszetalakjának megfelelő alakú lemezből áll, mimellett a vasszalag másik oldalára egy. vagy több vezetőcsiga támaszkodik, úgy hogy a vasszalag folytonosan a kellő helyzetben tartatik, ill. vezettetik a csőhöz képest. Az (1) vasszalagot (1. ábra), ismert módon, a (2) hengerről (csigáról, motolláról) a (3) kemencén át vezetjük a (4) csőhöz. Ez a cső az (5) befogófejjel (3—4. ábra) a (6) csavarorsóra van erősítve, melyet a (7) előtőttengellyel hozunk forgásiba (2. ábra), mikor is a csavarorsó és vele a (4) cső, a (9) állványon megerősített (8) csapágyban szilárdan elrendezett csavaranya segélyével, hosszirányú eltolódást is végez. A (8) csavaranya két félrészből áll, úgy hogy szétnyitása. után, a (6) orsót forgatás nélkül1

lehet kezdeti helyzetébe visszatolni. Az (5) befogófej a (10) szorítópofával van ellátva, melyet a (11) ékkel az (1) vasszalag végének egyik oldalához lehet szorítani, úgy hogy a vasszalag vége a (10) szorítópofa és az (5) befogóbélésnek (12) nyúlványa közt szorosan befogható. A (6) csavarorsó végét az (5) befogófej közelében a (13) csiga támasztja alá és vezeti egyenesen. A (4) cső, a feltekercselés, tehát eltolódása közben, a (0) állvány (14, 15) támasztékaihan vezetődik. Az (1) vasszalag említett vezetéke két, a (16, 17) kézikerekekkel a (4) csőhöz képest sugárirányban eltolható, a vezetőszerveket hordó (18, 19) szánból áll, (5. 6. ábra). A (18) szán függélyes irányban tolható el és alsó végén lefelé nyúló (20) vezetőlemezzel van ellátva, melynek az (1) vasszalag felé fordított oldala a vasszalag keresztmetszeti alakjának megfelelő alakú. A (18) szán alatt, a (20) lemezzel szemközt, olyan alakú (21) vezető-