79839. lajstromszámú szabadalom • Mozgó járművekről működtetett váltóállító berendezés

tuskóban kiképezett (kl) nyilasban működik, míg a második (n) karhoz egyrészt az (i) rud (i2) villás része, másrészt az (o) pánt közvetítésével egy (p) retesz csatlakozik. A kocsi alvázára, jobb és baloldalt egyegy görgőmű van szerelve, oly célból, hogy a jobb és bal mozgósínt működtethessükp]z a görgőmű a következőkből áll. Az alváz (Q) főgerendájára (r, r) és (s, s) lapos vasak segélyével (U) vasból és lapos vasakból készült (t) váz van felerősítve. E vázban (u) görgők nyernek oly elhelyezést, hogy egy megfelelő (v, vl, v2) rudazat segélyével a (z) állítókar révén lenyomhatók legyenek. Az (u) görgők vezetésére az (U) vashoz kétoldalt erősített (tl) vaslemezekben kiképezett (u2) hornyok szolgálnak. A berendezés következőképen működik: Föltételezzük, hogy a jármű a váltó (Al alkatrésze felül közeledik, a nyíl irányában. A váltó nyelvei az 1. ábrán feltüntetett esetben úgy állanak, hogy a nyíl irányát alapul véve a jármüvet a baloldali vágányra 'terelik. Ha a vezető a jobboldali sínpárra akarja a

járművet irányítani, akkor a két (z) állító emeltyű közül a jobboldalit hátrahúzza. Ezáltal a (v, vl) rudazat és a (v2) szögemeltyűk közvetítésével a három (u) görgőt az (u2) hosszúkás nyílásban lefelé nyomja, miáltal a görgők a 3. ábrán feltüntetett mély helyzetbe jutnak. A kocsi tovahaladásakor pedig az (a) mozgó sín (a2) lejtőjére fölszaladnak és ezt a (b) rúgó hatásának ellenére lenyomják. Az átállítás végbemenetele előtt e mozgó sinrésszel kapcsolt (f) tárcsa a 6. ábrán feltüntetett helyzetet foglalja el. Az (e) nyomókar (el) hosszú nyílásának felső vége az (fl) pecekre támaszkodik. Ugyanekkor a másik sinrésszel kapcsolt (f) tárcsa (lásd a 6b. ábrát) a (B) kar és a hozzá tartozó (g) rúddal való merev összeköttetése révén oly helyzetben van, hogy az (e) nyomókarja csak egy bizonyos holt mozgást végezhet, anélkül, hogy az (f) tárcsát fordítani tudná. Ily módon tehát csak az előbb említett mozgatható sin lenyomásával állíthatjuk a váltót át. A 6a. ábra szerint a sín mozgását a hozzáerősített (e) nyomókar követi, amely viszont az (fl) pecek révén az (f) tárcsát lefelé forgatja. A kocsinak elhaladása után. vagy a görgőműre gyakorolt nyomás megszűntekor a mozgó sínre erősített (e) nyomókar a sínnel együtt visszatér az előbbi helyzetébe. Az (f) tárcsa azonban nem fordulhat többé vissza a sin és az (e) nyomókar mozgását követve, mert az (fl) pecek az (e) nyomókaron kiképezett (el) hosszú nyílás mentén visszasíklik. E művelet befejezése után a görgő a 6b. ábrán feltüntetett helyzetbe jut. A tárcsa a feltüntetett elfordulása által a (g) rudat visszahiízza amely viszont a (B) emeltyű révén mozgását az (i) rúdnak adja át. Ez utóbbi az (1) szögemeltyűt elfordítja, amely egyrészt az (o) pánt és a (p) retesszel a (k) tuskót szabaddá teszi, másrészt az (m) karjával a tuskót ós ezáltal az (y) csúcssínt állítja át. A rajzon látható mechanikai kapcsolat folytán a jobboldali rudazattal egyidejűleg a balfelől elrendezett szerkezeti alkat részek is működésbe jönnek. A (B) emeltyű bal szára előre mozdul, a (g) és (i) rudat előre nyomja, az (1) szögemeltyűvel a csúcssinnek mozgását elősegíti és végül az (o) pánttal és a (p) retesszel a (k) tuskót az új helyzetében rögzíti. A retesz fejének kiképzése folytán (8. ábra) a váltót a nyíllal szembe jövő jármű akadálytalanul fölhasíthatja. A (k) tuskók összekötő szervét és az (i) rudakat egy-egy feszítőszárral állítjuk be a kellő hosszra. Az (A, B) és (C) részeknek rögzítésére egy-egy, a két vágányhoz erősített vaslemez szolgál. A találmány legfőbb előnyét az képezi, hogy a járműről működtetett alkatrósz (a mozgatható sin) és a váltó között a távolságot tetszés szerint, a körülményeknek megfelelően választhatjuk meg. A találmányt a leírt kivitelen kívül, az egyes alkatrészek módosítása által, még máskép is képezhetjük ki, anélkül, hogy ez a találmány lényegén változtatna.