79747. lajstromszámú szabadalom • Kombinációs zár
rel és egyenesekkel határolt különleges íf) kivágásokkal van ellátva. A jelen foganatosítási példában négy diót alkalmaztunk és ennek megfelelően a tolóreteszben négy (f) kivágás van. A középső (fl) kivágás a tolóreteszt mozgató (g) emelőagyának, illetve az ezt körülvevő (h) hüvelynek felvételére szolgál. A (g) emelő végén egy (gl) pecket hord, mely a (d) tolóretesz megfelelő hosszúkás kivágásába nyul, úgy hogy ha a (g) emelőt az agyának furatába bedugott (i) állítótárcsa segélyével az óramutató járásával megegyező értelemben elforgatjuk, akkor ezáltal a (d) tolóreteszt jobbra toljuk el, ami a nyitásnak felel meg. Ezt azonban csak- akkor tehetjük meg, amidőn a (d) tolóretesz különleges (f) kivágásaiban lévő (e) diók az 1. ábrán látható helyzetben vannak, azaz amidőn ezen diók (el) orrai a (d) retesz jobbratolását megengedik. Az (e) diók ugyanis egy (e2) kari mával vannak ellátva, mely egy húr mentén le van metszve és a lemetszett felületből az említett (el) orr áll ki, mely a tolóretesznek jobb felé való elinozgatásakor az (e2) karima körvonalához hasonló alakú, de kissé megnyújtott (f) kivágás (f2) hornyába lép be. Minden (e) dióban egy-egy (k) állítólnively van elrendezve, mely egy fogazott (kl) koszorúval van ellátva. Ezen állítóhüvelyeket az (1) tartólemzeken megerősített (m) lemezrugók a diókhoz szorítják, mikor is utóbbinak tengelyirányú (e3) pecke egy fogközben helyezkedik el, úgy hogy ha a betű- vagy számjelzéssel ellátott (i) állítótárcsa csapját a (k) hüvely ékvezetékes (k2) furatába dugjuk és elforgatjuk, a (kl) fogkoszorú az (e3) pecket magával viszi, azaz az (e) dió a (k) hüvellyel együtt forog. Ha azonban a (k) állítóhüvelyt az (m) rugó ellenében benyomjuk, miként ez a 2. ábrán látható jobbszélső diónál fel van tüntetve, akkor a (kl) fogkoszorút az (e3) pecektől eltávolítjuk, miáltal a (k) hüvelyt szabadon elforgathatjuk, anélkül, hogy ez az (e) diót magával vinné. A (k) hüvelynek a dióhoz képest való elforgatása a különböző számokra vagy hetükre való beállításnak felel meg és csak akkor foganatosítható, ha a dió forgásában akadályozva van, ez pedig akkor következik be, ha a dió (el) orra a tolóretesz (f) kivágásának (f2) hornyában foglal helyet, vagyis amidőn a zár nyitott állapotban van. Üj jelszóra vagy számra való beállítás tehát csak a zár nyitott helyzetében eszközölhető, míg bezárt állapotban a dió és hüvelye közötti fenti kapcsolat nem szüntethető meg. A zár bezárt állapotában a (d) tolóretesz az 1. ábrán feltüntetett helyzetben van, mikor is bármelyik (e) dió az őt körülvevő (k) hüvelybe dugott (i) állítótárcsa segélyével szabadon elforgatható, minthogy az (el) orrok úgy vannak méretezve, hogy hegyüknek a forgástengelytől való távolsága az (e2) karima sugarával egyenlő és így az (f) kivágásban kényelmesen foroghat, Ezen (f) kivágás homlokfalának a félköralakú oldalfal legmesszebb pontjától való távolsága is csupán annyival az (e2) karima átmérőjénél, hogy ezen karima súrlódás nélkül legyen forgatható a kivágásban. Ha valamely dió orra nem áll pontosan az (f2) horonnyal szemben, azaz nincs a kívánt számra vagy betűre beállítva, úgy a (d) tolóreteszt nem tolhatjuk el jobbra, vagyis a zárt nem nyithatjuk. A jelen foganatosítási példa szerint négy diót vettünk fel és ezek (e3) peckeinek fogvatartására szolgáló (k) hüvely (kl) fogkoszorúját tíz foggal láttuk el, miért is a lehetséges beállítás (kombináció) száma 104 , azaz tízezer. Egy további dió alkalmazása által a lehetséges kombinációk száma már százezer. A zár kinyitását tehát igen egyszerű módon megnehezíthetjük. A nyitáshoz szükséges számra vagy jelszóra való beállítás megkönnyítésére minden dióhoz egyegy (n) mutatót alkalmazunk, mellyel az (i) állíltótárcsán lévő iszámok vagy betűk közül az éppen megfelelőt forgatás által szembe hozzuk. Minthogy a zár bezárt állapotában a
