79744. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló berendezés villamos mótorok indításához és forgásirány átváltáshoz indító ellenállások nélkül

úgy folyik át, hogy ezek mágnessége egymás ellenében működik ós a pólusok mágnesezéséhez nem járul hozzá. A mágnesezést a (2—3) tekercsrész egyedül végzi, amely minthogy a teljes feszültségbe van belekapcsolva, ellenállásának megfelelő gerjesztőáramot vezet; az ábrán feltüntetett három részű elosztás esetében tehát a normális áramnak mintegy háromszoros értékét. A működő (2—3) gerjesztőtekercsmenetszáma most csak harmadrésze a normálisnak, tehát az Ampére-menetek összes száma az üzemkapcsoláshoz képest nem változik. Indítás után megszakítjuk az (a) forgórésznek az (1) ponttal való összeköttetését és az (u) átkapcsoló segélyével, a (0—1 és 1—2) tekercsrészeket átmenetileg rövidre zárva, a teljes vezetékfeszültségbe kapcsoljuk a forgórészt. Épp így az (s) kapcsoló nyitása által oldjuk a (0—2) összeköttetést úgy, hogy most már a mellékáramú tekercselés három része sorosan lesz egymásután kapcsolva a hálózatba. Egy tekercs és két közbenső kapcsolás helyett természetesen egy tekercsnek tetszésszerinti számú közbenső kapcsolással való elrendezése is alkalmazható. A 2. ábra olyan mellékáramú motort szemléltet, melynél a hét, (0—1, 1—2,. . . 6—7) tekercselés résznek megfelelően hat közbenső kapcsolás van; a hozzátartozó kapcsolókat (s), az átkapcsolót pedig (u) jelöli. A gerjesztőtekercselés részeinek párhuzamosan való kapcsolása által a forgórész áramát indításkor az indításhoz szükséges forgatónyomatéknak megfelelő magasságra hozzuk. A 2. ábrán feltüntetett berendezés úgy egyszerre, mint fokozatosan történő indításra alkalmas, aszerint, amint a kapcsolókat egyidejűleg, vagy páronként egymás után nyitjuk. Ahogyan a mellékáramú tekercseléseket ellenállásuk kisebbítése útján fel lehet használni, indításnál ugyanúgy fel lehet használni a főáramú tekercseket is, ha azok ellenállását mesterségesen megnöveljük. Tegyük fel, hogy olyan inellékáramkörű tekercselés, amilyet a 3. ábra feltüntet, nem áll rendelkezésünkre és tiszta főáramkörű motorról van szó. Legyen a főáramú tekercselés öt tekercscsoportra osztva, melyek normális üzemben párhuzamosan vannak kapcsolva, amikoris az összes (1, 2, 3, 4) kapcsolókat zárva gondoljuk. Indításnál az (1—4) kapcsolókat nyitjuk és ekkor a tekercsrészek oly módon feküsznek egymás mögött, hogy közülök csupán egy szolgál a mágnestér gerjesztésére, míg a többiek páronként egymással szembe vannak kapcsolva és mágneses hatást nem fejtenek ki. Indításkor az állórésztekercselés annyira túl van terhelve árammal, hogy az egyetlen működő tekercsrész által létrehozott mágnestér a forgórész áramával együttesen elegendő a szükséges forgatónyomaték létesítéséhez. Az állórésznek ezen az egyetlen mágnesező tekercsrészletén indításkor a forgórész tel les árama átfolyik, míg normális üzemben csupán az áram ötödrésze; minthogy azonban indításkor a feszültség a mágnesező tekercsrész kapcsaiban — elhanyagolva a forgórész; ellenállását — csak egy ötödrésze az üzem közben szereplő feszültségnek, a forgórész árama nem növekszik túl a megengedhető határon. Ha nem főáramú a motor, de a mellékárainkörű tekercselésen kívül még egy főáramkörű tekercselés is van, akkor a találmány szerinti eljárás a 3. ábra értelmében csupán a főáramkörű tekercselés átkapcsolása által viendő keresztül. Ebben az esetben a mellékáramkörű (n) tekercselés teljesen érintetlenül marad és az általa létesített mágnestér egyedül, vagy a főáramkörnek ezen célra meghagyott részlete által létesített mezővel együttesen csopán az indító nyomaték létrehozására szolgál. A 3. ábra bármely főáramú tekercselés esetében érvényes, tehát nem-1 csak kompound-tekercselésnél, hanem forgópólus-tekercselésnél is. Az illető főáramkörű tekercselést, legyen az bár főpólus, vagy forgópólustekercselés, oly módon osztjuk részekre, hogy egy csoport mágnesezésre szolgáljon, míg a többi ré-