79721. lajstromszámú szabadalom • Keréktalp koszorú
— 2 — a keréktesten és a futóabroncsnak az említett talpkoszorú-fenéken való jó felfekvését biztosítsuk. Előnyös, hogy a középső (3) csuklóspántot az (1 és 2) ívdarabok (8) illeszkedési vonalától bizonyos távolságban rendezzük el, minthogy ezáltal az ívdarabok minden hézag nélkül egymásra illeszkedhetnek. Ebben az esetben azonban a (8) illeszkedési vonalnak a tengelyhez képest ferdén kell elhelyezve lennie. Az egyik (1) ívdarabon egy (9) pánt van megerősítve, melynek vége a csukló csapját körülveszi. A fő (4, 5) talpkoszorú vagy egy darabból készül vagy pedig előnyösen, miként ez a rajzon látható, egy további (10) csuklóspánt segélyével egymással összekötött két darabból készíthető. Ezen csuklót célszerűen a két (lés2) ívdarab illeszkedési vonalával diametrálisan szembenfekvő helyen rendezzük el. Ha a két (1 és 2) ívdarabot befelé nyomjuk, úgy abban a pillanatban, amidőn a középső (3) csuklóspánt a másik két (6 és 7) csuklóspánt összekötő-vonalán túlhaladt, az ezen művelet alatt szétfeszített főtalpkoszorú-rész rugózása következtében hirtelen teljesen behajlanak (2. ábra) és ezen helyzetükben megmaradnak. Ezáltal az előzőleg teljes talpkoszorúkör (1. ábra) behorpadása áll elő, úgy hogy a futóabroncs a talpkoszorúra könnyen feltehető, anélkül, hogy azt, mint eddig, a talpkoszorú pereme fölött erőszakkal kellene átnyomni. Ha az (1 és 2) ívdarabokat lábbal a földhöz nyomjuk, úgy azokat a kört kiegészítő helyzetbe (1. ábra) hozhatjuk vissza, mely helyzetben a főtalpkoszorú-résznek rugózása az ívdarabok visszabajlítását és ezen helyzetben (1. ábra) való megtartását eredményezi. Ha a főtalpkoszorú-rész egy (10) csuklóspánt segélyével két részre van osztva, akkor elérjük, hogy az egész talpkoszorű behajlított ívdarabok esetén (2. ábra még szűkebbre húzható össze (a 2. ábrán eredutényvonallal feltüntetve), úgy hogy a futóabroncs feltevése még inkább megkönnyíttetik. Azonfelül ezáltal az (1 és 2) ívdarabok elmozgatása is könnyebbé válik. A (10) csuklóspánt természetesen a főtalpkoszorú-rész tetszésszerinti helyén rendezhető el és több ily csuklóspánt is alkalmazható. Ha a futóabroncs fel van szerelve, úgy az (1 és 2) ívdarabok elmozgatása gyakorlati értelemben véve nem eszközölhető. A 4—6. ábrákon feltüntetett szerszám a szerelést rendkívül megkönnyíti. Ez egymással (11) csuklóspántok segélyével összekötött három (12, 13 és 14) részből áll. Használat alkalmával a (12 és 14) oldalrészek felállíttatnak és ezeknek meghajlított (15) szélei a légabroncs (16) oldaldudórai és a két (1 és 2) ívdarab által alkotott •talpkoszorú-résznek ezen oldaldudorokat átkaroló (17) pereme közé szoríttatnak be, míg a középső (13) rész a földön nyugszik, úgy hogy egy bak keletkezik, melyen a keréktalp foglal helyet. A (15) szélek a (16) oldaldudort a (17) koszorúperemtől akként távolítják el, hogy ha a talpkoszorút a föld felé nyomjuk, az (1 és 2) ívdarabok a dudorok mellett szabadon elmozoghatnak és a 2. ábrán látható behajlított helyzetbe juthatnak. A három (12, 13 és 14) rész laposra összecsukható (6. ábra), úgy hogy a szerszám könnyen elraktározható és szállítható. Szabadalmi igények: 1. Keréktalp-koszorú, jellemezve azáltal, hogy egy helyen befelé hajlítható, hogy a futóabroncs a talpkoszorú pereme fölött való, eddigi erőszakos átnyomása nélkül könnyen feltehető legyen. 2. Az 1. igénypontban védett keréktalpkoszorú foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy két szomszédos, ívalakú talpkoszorú-rész egymással és a többi vagy főtalpkoszorú-rész szomszédos végeivel csuklóspántok segélyével van összekötve, úgy hogy ezen két ív darabnak egy meghatározott határon túl való benyomása által ezen ívdarabok a főtalpkoszorú-rész rugózása következtében teljesen befelé csappannak.
