79703. lajstromszámú szabadalom • Tégla

védni, mimellett arra kell vigyázni, hogy a mag és a vakolat vagy burkolat között üreges terek ne keletkezzenek. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának példaképpen vett foganatosítási alakjai vannak feltüntetve. Az 1. ábra a tégla hosszmetszete, a 2. ábra annak keresztmetszete, a 3. ábra egy változatot mutat L-alakú kerettel, míg a 4. ábrán zárt keretes változat látható. Az 5. ábra belső keretes köpennyel ellátott tégla metszete, míg a 6. és 7. ábrák vázlatosan metszetben és felülnézetben a tégla gépi előállítására zolgáló berendezést mutatják. A 8. ábrán burkolóléceel ellátott tégla felülnézetben. A 9. és 10. ábrán távlati képben látható. A 11., 12. és 13. ábrák kötési módokat mutatnak. A 14. ébra hosszanti horonnyal ellátott agyagtégla távlati képe, míg a 15. és 16. ábrákon a hozzátartozó burkolólapok láthatók. A 17., 18. és 19. ábrák ezen tégla kötési módjait mutatják, mig a 20. ábra hornyolt oldalfalakkal ellátott tégla távlati képét tünteti fel. A tégla mészhomokkőből, betonból vagy hasonlóból való (1) külső köpenyből és a (2) agyagmagból áll. A köpeny a magot keresztmetszetben gyűrű- • vagy keretalakban zárja körül és 1,5—2 cm. falvastagságú lehet. A külső köpeny a 4. ábrán látható módon tartályalakú is lehet és a magot öt oldalról veszi körül, sőt oly elrendezés is alkalmazható, melynél a beton- vagy mészköpeny a magot teljesen fedi. L- vagy U-alakú (1') keretek (3. ábra) lényeges cementmegtakarítást jelentenek, mimellett a kész cementköveket agyaggal lehe1

: telekenni, miáltal a kő teljes hasábalakot kap. A kétféle anyag bensőbb összetartása céljából a keret belső köpenye is hornyolható, hullámosítható vagy hasonló módon képezheztő ki; a belső köpeny egy vagy több körülfutó (8) bordával is el lehet látva (5. ábra), melyek a köpenyt egyidejűleg merevítik is vagy pedig a mag vastagítások, bordák, hullámok és hasonló kinyúló részek útján a betonkeretbe belekapaszkodhat, úgy hogy a magnak összehúzódás dacára is biztos tartása van. A mag a (9) légnyílásokkal is el lehet látva. Az idegen anyagból, pl. agyagból való (2) mag (8. ábra) a találmány értelmében úgy van kiképezve, hogy a burkolóléceknek úgy a hosszfal mint a keskenyebb fal mentén való beakasz-tását is lehetővé teszi, mimellett a mag és a léc közötti összeköttetés ezen a két részen kiképezett egymásba kapaszkodó elemek által biztosíttatik. A mag célszerűen keresztalakú, amennyiben a keskenyebb oldalfelületei (3)-nál derékszögalakban be vannak öblösítve, úgy hogy ott hornyok keletkeznek, amelyekbe a karomszerűen kiképezett (1) beton- vagy műburkolóléceket betoljuk. Mint a rajzon látható, ugyanazok a burkolólécek úgy í> hosszabb, mint a keskenyebb oldalon is al kalmazhatók és pedig mindig a magnak azon oldalán helyeztetnek el, amely a sza bad falfelület mentén fekszik, míg a falba helyezett felületek burkolatot nem igényelnek és a téglák rakásakor a (3) hornyok következtében a falban esetleg keletkező üreges terek (13. ábra) habarcscsal tölthető ki. A (2a) mag (14. ábra) egyszerűen hasábosan is ki lehet képezve és az egyik, célszerűen hosszanti élén a (4) horonyrryal lehet ellátva. A (4) horony az (la) burkolólap beakasztására szolgál, melynek méretei úgy választhatók meg, hogy ezen lap az egymásra helyezett magok egy vagy több vízszintes hornyát: fedje. A burkolólap derékszög keresztmetszetű lehet és rövidebb szára a célszerűen alámetszett (4) horonyba való beakasztásra szolgálhat. Ha a burkolólapok egymás közötti illesztési hézagjait szintén le akarjuk fedni, akkor az (lb) lapot (16. ábra) horonyszerű perembordákkal látjuk el, melyek az illesztési hézagokat lefedik (19. ábra). A leírt téglák nem igényelnek vakolatot,