79680. lajstromszámú szabadalom • Szivarkatöltő készülék

7. ábra az a kiképzési alak, amelynél a szivarkahüvely a külső alakítócsőre helyezendő; a 8. ábra szopókanélküli szivarkahüvelyek előállítására szolgáló alakító esővel való kombinációt mutat. A 9. és 11. ábrán a blokkozható csapófedéllel bíró szivarkatöltö-berendezést mutatja. Az (1) tartányban lévő dohány egyrésze a (2) tolóka által a belső három alakítócsőbe szoríttatik. Hogy lehetővé tegyük a dohánynak a belső alakítóesőbe való belépését, úgy a külső, mint a belső alakítócső hosszirányú (4) réssel van ellátva. A belső alakító csövön alkalmazott ezen (4) rés ismert módon egy vagy két vá'góéllel van kiképezve, aminek az a célja, hogy a belső alakító cső elforgatásánál az utóbbiba beszorított dohány az (1) tartányban lévő többi dohánytól elválasztassék. Elforgatásra tetszőleges alkalmas (6) fogantyú szolgál. Hogy a belső alakító csőbe beszorított dohányköteget, amely a cső elforgatása után a többi dohánytól elválasztatott, (miáltal ez a cső egyben, elzáratott) betolhassuk a szivarkahüvelybe anélkül, hogy a dohány összetorlódhatnék, tehát úgy, hogy a dohánynak az alakítóesőből való kilépésénél sima legyen az átmenete, a belső alakító cső kivezető végét megfelelően alakítjuk. E célból az 1—4. ábrák szerint a belső cső (7) kivezető vége a (4) rés mellett excentrikusan ki van bővítve, úgy hogy belső falának (3) széle a csőnek azon helyzetében, (3. ábra) amelyben a dohányt betoljuk a szivarkahüvelybe, ugyanazon átmérővel bír, mint a külső- alakító cső belső átmérője. Ennélfogva a dohányköteg a két alakítóhüvely által képezett csőből sima átmenetet talál a belső hüvely (7) kivezető végébe, tehát torlódás nem áll elő. Minthogy azonban emellett a dohánykötegnek a külső alakítócső átmérőjéről, — amelylyel (3')-nél bír — a belső alakítócső átmérőjére, ill. a (7) kivezető átmérőjére kell összeszorulnia, ami az anélkül is már összesajtolt dohánynál akadályt képezne a dohánynak (a szivarkahüvelybe való) kitolásánál célszerűnek bizonyult a dohánynak (3')-nél bekövetkező kiterjedését, ill. meglazulását egy (8) betéttel vagy beugró emelkedéssel ellensúlyozni, amely kb. diametrálisan fekszikl a kibővített helyhez képest. (4. ábra). Ez a kiemelkedés vagy a belső hüvely anyagából kisajtolható, vagy pedig külön betétként képezhető ki. Ahelyett, hogy a belső cső (4) végét a rés mellett kibővitenők, a külső (5) alakító csőből kinyúló (3a) belső csőre ráhúzhatunk egy (7') szájcsövet, amelynél a fentemlített módon azáltal kerüljük el az előugró szél kiképzését, hogy azon végén, amelynél a (3a) belső hüvelyen ül, egyenlő átmérőre hozzuk az (5) külső csővel, mimellett fokozatos átmenetről gondoskodunk a kivezető cső azon része, amelynek keresztmetszete nagyobb átmérővel bír és a kisebb átmérőjű rész között. A belső (3a) alakító cső ezen kiviteli alaknál kivezető vége felől nyitott csatorna gyanánt van kiképezve. A töltőberendezés továbbá' úgy képezhető ki, hogy a szivarkahüvely a külső (5) alakító cső végére helyezendő (7. ábra), amelynek á'tmérője ekkor megfelel a szivarkahüvely átmérőjének. A dohányköteg ezen kiképzési alaknál ugyancsak nem talál akadályra a szivarkahüvelybe való betolása alkalmával, minthogy a kivezető végnél nagyobb a keresztmetszet, mint az alakítócsövek között. A belső csőre felhúzott szivarkabüvelynek megfogására egy a (9) rugó által a kivezető végre, ill. szájesőre szorított nyomó szolgál, amely pl. (10) bőr vagy gumitárcsából állhat. A (9) rugó az (1) dohánytartályon van megerősítve és a kivezető végen alkalmazott excentrikus (11) korong a belső alakító cső forgatása alkalmával azt a kivezető vég, (ill. szájeső)-tői, hol eltávolítja, hol pedig arra rányomni ni engedi. Ab-